Biztosan mindenki volt már legalább egyszer úgy az életében, hogy „Hagyom az egészet, kiköltözöm az erdő közepére egy faházba!”. És van, aki ebből az érzésből kiindulva, úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne játékot készíteni. A szimulátorok fellendülésének egyik előnye, hogy olyan ötletek és koncepciók is világot látnak, amik korábban furának vagy egyenesen lehetetlennek tűntek volna. Egyfelől felmerülhetett a kérdés, hogy ki lenne kíváncsi egy benzinkút vagy egy betörés szimulációra, másfelől a tradicionálisabb vonalakat elhagyva mintha megújult volna az egész stílus, ledobva azokat a láncokat, amik a „jól bevált” recepteket újították meg újra és újra.
Az Evergreen – Mountain Life Simulator egyelég nagy térképet tesz elénk, azzal a felhívással, hogy valósítsuk meg mindazt amire vágyunk. Itt nincs számláló, nincsenek ellenségek és nincs elvárás sem. Az alapkoncepció a készítők elmondása szerint egy nyugis, minden kötöttségtől mentes építő szimulátor volt, ahol a horgászat, a vadászat extra elfoglaltság.
A hegyek között, apró települések mellett egy elszigetelt, de nem teljesen elhagyatott helyen hozhatjuk létre álmaink házát, nyaralóját vagy amit csak akarunk. Mindez az építkezéssel nem fejeződik be, mert be is rendezhetjük a házunkat és ha újdonságra vágynánk elindulhatunk felfedezni is.
Ehhez járművet is kapunk, ami ugyan tökéletes arra, hogy bejárjuk vele a vidéket, lámpája is van (ez később fontos lesz), és még pakolni is tudunk a hátuljába. A fenntartása sem macerás, időnként jó ha tele tankoljuk, de azzal elég messzire eljutunk. Az autóvezetés azért látszik, hogy nem a játék elsődleges (vagy másodlagos) profilja, a jármű inkább hasznos eszköz, mint élmény.
Az egész egy ARK szerű játékra emlékeztet, persze dinoszauruszok nélkül. Kezdetben farönköket, követ, növényi rostokat gyűjtögetünk és ebből vagy építőanyagot készítünk, vagy eladjuk, hogy élelmet, felszerelést vagy bútorokat, berendezési tárgyakat vásároljunk magunknak. A koncepció alapját tényleg egy teljes szabadságot adó keretben kell elképzelni, azonban úgy tűnik, hogy a játék koncepciója mellett a megvalósításban vannak gubancok.
Először is, a nappal/éjszaka váltakozással elég sok játékban számolnunk kell. A játék elején viszont felszerelés, pénz és ismeretek híján, kénytelen voltam az autóm fényszórójánál tovább építkezni. Ezt még kreativitásnak is be lehet tudni. A másik dolog, hogy az építéshez szükséges nyersanyag mennyisége meglehetősen nagy. Persze nézhetjük mindezt úgy is, hogy a grindelésnek és a monoton gyűjtögetésnek is megvan a maga szépsége és kikapcsolódást nyújtó hatása.
Ha valakinek nem fekszik a dolog, csináljon mást. Az építkezés másik sarkalatos pontja az alapok lerakása és ha azt nem tudjuk jól a talaj egyenetlenségeihez szabni, akkor gondban leszünk. Bárki, aki valaha is épített bázist ARK-ban, Scum-ban vagy máshol, tudja miről beszélek. Itt a játék maga intézi az alapozás magasságát és így vagy egy kisebb „torony” magasságában kezdünk építeni, vagy pár alap letétele után belefutunk abba, hogy a föld alá csúsznak be a pixelek.
Az Evergreen – Mountain Life Simulator bevallottan minimalista és minden tekintetben igyekezett ezt megvalósítani. Bizonyos szempontból ez jó, mert nem kell 56 féle nyersanyagot előteremtenünk, nehezen elérhető helyekről és nem kell több száz recept és tervrajz között böngésznünk, hogy megtaláljuk a legjobbat. Ezt a terhet leveszi a vállunkról, de cserében az egyszerűség lehet, hogy taszító lesz. Ahol 2 gombnyomás, 3 szerszám, 1 jármű és 1 térkép az, ami vár ránk és ez később is alig bővül.
A felfedezés is a játék része, de mivel a terület eléggé ugyanolyan, itt is fel kell tennünk a kérdést, hogy ez megnyugtató, vagy hiányérzetet kelt. Aki leegyszerűsített, építkezős, mászkálós kikapcsolódásra vágyik, az megtalálhatja a számítását itt, de ha komplexebb élményre vágyunk, akkor másik játékra váltsunk jegyet inkább.
