Az Európai Űrügynökség (ESA – European Space Agency) egy rendkívül fontos rekordban működött közre a Holland Alkalmazott Tudományos Szervezet (TNO), illetve a német TESAT segítségével, amelynek eredményeként egy geostacionárius pályán keringő műhold és egy gyorsan mozgó repülőgép között stabil, hiba nélkül működő, lézeres alapú adatkapcsolatot sikerült létrehozni. Az eredmény azért lényeges, mert most először tudtak olyan stabil adatkapcsolatot kivitelezni a repülőgép és a műhold között, ami 2,6 Gbps-os adatátviteli sávszélességet biztosított néhány perc erejéig, közben pedig egyetlen hiba nélkül működött.
Magát a tesztet Franciaországban, Nimes térségében hajtották végre, amelynek egyik legfontosabb szereplője az Alphasat TDP-1 műhold volt, 36 000 kilométerrel a Föld felszíne felett elhelyezkedve, geostacionárius pályán mozogva. A műhold és a gyorsan mozgó repülőgép közötti stabil lézerkapcsolat létrehozása már önmagában is rendkívül nehéz feladat, hiszen a lézernyaláb meglehetősen pontos irányítást igényel, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy az atmoszferikus változásokra is reagálnia kell a rendszernek, valamint a felhők is bezavarhatnak a képbe.
Az eredményes teszt egy rendkívül fontos mérföldkőnek számít azon az úton, amelynek végén egy speciális, hadiipari és kereskedelmi feladatokra egyaránt használható lézer alapú adatkommunikációs rendszer jöhet létre. Ahhoz persze, hogy a technológia szélesebb körben is elterjedjen és kellően stabilan működjön, no meg gazdaságilag is életképes legyen, néhány évnek még el kell telnie, hogy a fejlesztés tökéletesíthessék és a megfelelő infrastruktúra is kiépülhessen. A koncepció a fenti példa alapján már most is működőképes, segítségével olyan sebesség elérésére lesz mód, ami jelenleg főként a földi optikai kábeles internetszolgáltatók kínálatában van jelen, csak a szélesebb körű bevetés követelményeit kell megteremteni hozzá.
A lézer alapú kommunikáció segítségével olyan képességekre lehet szert tenni, amelyek a rádió alapú kommunikációs technológiákkal egyszerűen megvalósíthatatlan. A lézerekkel jóval magasabb sebesség elérésére van mód, mint a rádióhullámokkal – ebben a környezetben főleg –, valamint az interferencia okozta problémáktól sem kell tartani, ami a rádióhullámok esetében az egyre nagyobb zsúfoltság miatt már nem mondható el. A lézernél viszont kihívás a fénynyaláb megfelelő irányítása, illetve az atmoszferikus körülmények változásai is befolyásolhatják a sikert.
A lézeres műholdak eddig is léteztek, de eddig nem volt mód több gigabites sávszélességű lézeres adatkommunikáció létrehozására a Föld felszíne és a Föld körüli pályán keringő műholdak között; arra pedig pláne nem volt mód, hogy egy repülőgép és a műhold között sikerüljön ilyen szintű stabil kapcsolatot létrehozni. Az eddigi rekordot a TBIRD (TeraByte InfraRed Delivery) műhold tartotta, amellyel ugyan 200 Gbps-os adatátviteli sávszélességet tudtak elérni, de az a műhold nem 36000 KM-es, hanem csak 530 KM-es magasságában keringett.
A műholdak felbocsátása idén tovább folytatódik majd, a SpaceX például egymilliónál is több egységet kíván felbocsátani, amelyek az Orbital Data Center projekt miatt fontosak. A vállalat 15 000 új Starlink V2 műhold fellövését is tervezi, amelyek 5G képességekkel felvértezve kerülnek a világűrbe és 100-szor nagyobb adatsűrűséget biztosítanak majd, mint amit a kifutó Starlink infrastruktúra tudott.
