Eugene Goostman 13 éves, valamennyire tud angolul, Odesszában él és van egy tengeri malaca. Tipikus kiskamasznak tűnik, legalábbis egy vasárnap rendezett Turing-teszten így gondolta az emberi tesztelők egyharmada. Goostman elmondása szerint imádja a hamburgert és az édességet, apja pedig nőgyógyászként dolgozik. Mindez azonban hazugság: Eugene Goostman valójában egy chatbot, amelyet az orosz Vlagyimir Veszelov és az ukrán Jevgenyij Demcsenko hozott létre.
A gépi intelligencia felmérésére alkotott híres tesztet Alan Turing álmodta meg az ötvenes években. A teszt során a bírák emberi partnerekkel és programokkal is chatelnek, majd az egyes beszélgetések alapján meg kell tippelniük, hogy gép vagy ember rejtőzik-e a színfalak mögött. Turing szerint egy gép meggyőzően képes embert „alakítani”, ha a tesztelők 30 százalékával elhiteti, hogy hús-vér teremtménnyel beszélgetnek.
Eugene már többször is közel került az áhított határhoz, 2012-ben például 29 százalékos eredménnyel zárt az addigi legnagyobb tesztsorozaton, ahol 30 emberi tesztelővel összesen 150 beszélgetés zajlott le. A mostani, Londonban rendezett teszten 33 százalékon zárt, így hivatalosan is teljesítette a Turing által megfogalmazott elvárásokat.
Hogy ez a gépi intelligencia pillanatnyi helyzetével kapcsolatban mit árul el, az azonban más kérdés. Az is kérdéses továbbá, hogy valóban Goostman-e az első program, amely átment a teszten. 1991-ben a PC Therapist nevű bot − Joseph Weintraub alkotása – a 10 bírából 5-tel elhitette, hogy valójában ember, ami 50 százalékos eredményt jelent, bár a bírák száma alacsony volt. 2011-ben Rollo Carpenter Cleverbot nevű szoftvere 30 emberrel csevegett egy több mint ezer fős közönség előtt, és a bírák, illetve a hallgatóság 59,3 százaléka meg volt győződve róla, hogy emberi beszélgetőpartnerrel van dolguk. Kevin Warwick, a mostani rendezvény egyik szervezője szerint azonban a vasárnapi teszt minden eddiginél átfogóbb volt, és a beszélgetéseket egyáltalán nem korlátozták, vagyis gyakorlatilag bármit meg lehetett kérdezni az alanyoktól.
Ami a gépi intelligenciát illeti, ahogy az emberi IQ-tesztek esetén is, ebben az esetben is felmerülhet a kérdés, hogy mit is mér pontosan a Turing-teszt. Turing úgy vélte, hogy ennek révén elcsíphető lehet az a pillanat, amelytől kezdve a gépek meggyőzően adják ki magukat embereknek. Goostman azonban egy 13 éves gyereknek adja ki magát. Ez programozási szempontból szerint ideális ugyan, hiszen elég idős ahhoz, hogy képes összefüggően beszélgetni, ugyanakkor korából adódóan egy csomó mindenre nem képes válaszolni, viszont amikor intelligenciáról beszélünk, nem feltétlenül egy ilyen korú gyermek képe lebeg a szemünk előtt.
A Turing-teszt ráadásul csak a gépek társalgási képességét méri, az intelligencia azonban ennél jóval sokrétűbb. Az elmúlt években éppen ezért több kísérlet is történt arra, hogy olyan vizsgálati módszereket alkossanak meg, amelyek teljesebb képet alakítanak ki a tesztelt alany emberi fogalmaink szerint meghatározott intelligenciájával kapcsolatban. Egy ilyen próbálkozás például a Turing-teszt vizuális változata, amelynek során a térben való tájékozódás képességét igyekeznek mérni.
Egyesek úgy vélik, hogy a hasonló tesztekkel és azzal, hogy emberi gondolkodásra tanítjuk a gépeket, korlátozzuk a valódi mesterséges intelligenciák fejlődését, amelyeknek egészen más alapokon kellene működniük, mint ahogy az emberi agy teszi. Mindez persze nem kisebbíti Veszelov és Demcsenko eredményét, de talán segít megfelelő perspektívában látni azt.
