1. oldal

Az alvás közbeni tanulás egy évszázada kezdett népszerűvé válni az iparosodott országokban, és sokáig tartotta magát, mire az idegkutatók igazolták, hogy valójában nem is működik. Napjainkban ugyanakkor egyre több kutatás eredményei sugallják azt, hogy ez utóbbi szakértők tévedtek. Az alva tanulás, avagy a hipnopédia előtt egy új jövő nyílt, és immár sokkal komolyabb tudományos alapokkal rendelkezik, mint korai felbukkanása során. Úgy tűnik, hogy némi segítséggel képessé válhatunk arra, hogy minimalizáljuk az agy passzív időszakait, és így új lehetőségeket teremtsünk az információk elsajátítására. Éjszakánként új ismereteket sajátíthatunk el, vagy megszabadulhatunk rossz szokásainktól. Ennek kapcsán viszont felmerülhet a kérdés, hogy valóban örvendetes lenne-e egy ilyen jellegű változás, vagy inkább félnünk kell az alvás és a tanulás átalakulásától.

Az az alapötlet, miszerint az ember képes álmában új információkat elsajátítani a legkorábbi írott művekig megy vissza, hiszen már a homéroszi eposzokban és a Bibliában is előfordul, hogy az istenek (vagy Isten) álmukban adják át a fontos információkat a valamelyik szereplőnek. Az első ember azonban, aki pénzt csinált a koncepcióból egy cseh származású, New Yorkban élő üzletember, Alois Benjamin Saliger volt, aki 1932-ben szabadalmaztatta a Psycho-Phone nevű készüléket. Ez egy olyan fonográf volt, amely nagyon halkan, ismétlődve játszotta le a rá helyezett lemezeken található üzeneteket. A fonográfhoz a legkülönbözőbb témájú felvételeket lehetett megvásárolni, amelyek üzleti vagy éppen szerelmi sikerrel, illetve inspirációval vagy fogyással kecsegtették hallgatójukat. Az üzenetek lényegileg az önbizalom és az önuralom erősítésére szolgáltak szuggesztív mondataikkal, vagyis az volt az elképzelés, hogy ha éjszaka folyamatosan azt suttogják az ember fülébe, hogy okos és csinos, reggel úgy fog felkelni, hogy okosnak és csinosnak érzi magát.

Az alapötlet, miszerint az ember álmában könnyen befolyásolható, Aldous Huxley Szép új világ című regényéből származik, ahol hasonló módszerekkel, álmukban kondicionálják a gyerekeket a jövő lélektelen társadalmának elfogadására és a szabályok betartására. A könyv egyik szereplője egyenesen „minden idők legnagyobb erkölcsi és társadalmasító erejének” nevezi a hipnopédiát.

Bár a való világban legjobb tudásunk szerint soha nem használták az alva tanulást tömeges indoktrinációra, a módszer széles körben elfogadott eszközzé vált az új információk elsajátítására, és a rossz szokásokról való elszoktatásra. Hatásosságát eleinte a tudományos kutatások is igazolni látszottak. Egy ízben például kínai szavakat és angol megfelelőiket játszották le alvó férfiaknak közben, és az alanyok másnap jelentősen ügyesebbek voltak a szavak összepárosításában, mint a kontrollcsoport. Egy másik kutatás során 20 körmét rágó fiatal fiúnak játszották le 54 éjszakán keresztül, éjjelenként 300-szor azt a mondatot, hogy „körmeimnek szörnyen keserű íze van.” A kísérlet végére a résztvevők 40 százaléka leszokott a körömrágásról. A módszer különösen népszerűvé vált a Szovjetunió területén, ahol állítólag egész falvakat tanítottak idegen nyelvekre álmukban.

Az 1950-es években aztán eljött a kijózanodás ideje. Az elektroenkefalográfia elterjedésével a szakértők fejre helyezett elektródákkal kezdték vizsgálni az agy aktivitását, és ezzel a technikával pontosan meg lehetett ítélni, hogy az alanyok valóban alszanak-e, vagy csak az elalvás határán vannak, netán színlelik az alvást. Amikor William Emmons és Charles Simon, a Rand Corporation kutatói egy tíz szóból álló listát játszottak le olyan alanyoknak, akiknek EEG-jén éppen nem voltak jelen alfa-hullámok, az éberség jellemző hullámai, ébredés után a kísérletrésztvevői semmivel sem tudták jobban felidézni a szavakat, mint az azokat sosem halló kontrollcsoport tagjai. Mivel más EEG-kísérletek is hasonló eredményekkel zárultak, a tudományos kutatók többsége arra a meggyőződésre jutott, hogy a hipnopédia puszta sarlatánság, és az agy alvás közben nem képes új információk befogadására.

Mostanra azonban kezd világossá válni, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet, vagyis elképzelhető, hogy mégis van valami az alva tanulásban, és ha a technikai akadályokat sikerül legyőzni, ténylegesen hatékony tanulási formává léphet elő a hipnopédia. A jelenség utáni megújuló érdeklődés annak köszönhető, hogy egyre mélyebb tudással rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy mi is történik agyunkban, amikor alszunk. Számos kísérlet igazolta például, hogy egy nagy alvás után jobban emlékszünk arra, amit előző nap megtanultunk. De miért van ez?

2. oldal

Az egyik elmélet szerint agyunk a nap közben beszerzett új információkat a REM-szakaszban, vagyis az álmodás szakaszában újra lejátssza, mintegy bevésve ezeket tudatunkba. A laborkísérletek alapján azonban úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. Az 1990-es évek közepére a friss adatokból egy új teória kezdett kibontakozni, amely szerint az emlékek valójában az álomtalan, lassú hullámú, NREM-fázisban kerülnek átismétlésre. A kutatók rájöttek, hogy az NREM-szakaszok alatt a patkányok hippokampuszában található helysejtek„újrajátsszák” azt az útvonalat, amelyet az állatok nap közben megtanultak a labirintusban.

Későbbi kutatások azt is igazolták, hogy az emberi emlékek is hasonló módon ismétlődnek át a lassú hullámos fázisokban. A hippokampusz átmeneti tárolóként szolgál az új információk számára, amíg kialakulnak azok a lassabban létrejövő, de tartósabb kapcsolódások, amelyek már az agykéregben tárolják az emlékeket. Ahogy egyre világosabbá vált, hogy mennyi minden történik az agyban alvás közben, és hogyan tölti elménk a látszólag passzív órákat a napi emlékek megemésztésével és tartós elraktározásával, az alva tanulás koncepciója is egyre elfogadhatóbbá kezdett válni.

1996-ban egy japán kutató klasszikus kondicionálás révén, két inger összekapcsolásával kezdte tesztelni az alva tanulás lehetőségeit. Ennek lényege, hogy az első ingerre adott válaszreakció egy második inger által is kiváltódik, például a kutya egy fény felvillanására is nyáladzni kezd, akkor is, ha nem jelenik meg előtte táplálék. A szakértő és kollégái egy dallamot játszottak le az alvó alanyoknak, és közben enyhe áramütéseket alkalmaztak lábukon. Ébredés után a résztvevők szívverése a dallam hallatán, áramütés nélkül is felgyorsult, vagyis az alanyok tudat alatt felismerték és fájdalommal azonosították a hangokat.

2007-ben egy ennél sokkal ambiciózusabb kondicionálási kísérletbe vágott bele Jan Born, a Lübecki Egyetem pszichológusa, aki illatok segítségével idéztetett fel éber emlékeket alanyaival. A résztvevőknek egy számítógép képernyőjén megjelenő tárgyak elhelyezkedését kellett memorizálniuk, miközben rózsaillat terjengett körülöttük. Ezt követően alvás közben az alanyok egy részét a lassú hullámú alvás során ismét rózsaillatnak tették ki. Amikor a résztvevők felébredtek, az alvás közben is rózsát szagoló alanyok 15 százalékkal pontosabban tudták felidézni a tárgyak helyét, mint a csak az elsődleges tanulás során rózsaillatot érző csoport tagjai.

Egy még frissebb kísérletsorozat során Ken Paller, a Northwestern Egyetem kutatója egy rövid dallam lejátszására tanította meg kutatásának alanyait. Amikor a résztvevők aludni tértek, a csoport felének újra és újra lejátszották a melódiát, és ébredés után ezek az alanyok kevesebb hibával idézték fel a dallamot, mint csendben alvó társaik. Egy másik hasonló kísérletben svájci kutatók holland szavakat tanítottak a résztvevőknek, és azok akiknek éjszaka ismétlődően lejátszották a szavakat, szintén jobban emlékeztek az előző napon tanultakra, mint akiket alvás közben békén hagytak. Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy hang- és szagingerekkel kondicionált asszociációk nélkül is lehetséges a lassú hullámos szakaszban konkrét, friss emlékeket előhívni, így ezek jobban begyakorlódnak, és hatékonyabban rögzülnek az agyban.

Az említett kutatásokban ugyanakkor az is közös, hogy minden esetben az éber állapotban megszerzett tudás hatékonyabb rögzítését célozták meg a kísérletek, vagyis nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett hipnopédiáról. Idén márciusban azonban megjelent egy tanulmánya Nature Neuroscience oldalain, amelynek szerzői azt állítják, hogy igazi alva tanulást valósítottak meg. Karim Benchenane, a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központ neurobiológusa kollégáival elektródákat ültetett be egerek agyába, és rögzítette az állatok idegsejtjeinek aktivitási mintázatát, miközben azok egy kör alakú felületen mozogtak.

A szakértők minden állat esetében kiszemeltek egy olyan helysejtet, amely mozgás közben aktív volt, majd megvárták, míg alvás közben is tüzelni kezd. Amikor ez megtörtént, azzal egy időben alacsony intenzitású elektromos jelet küldtek az agy jutalomközpontjába, intenzív gyönyört váltva ki az állatban. Amikor az egerek felébredtek, azonnal az előzetesen kiszemelt helysejtnek megfelelő helyszínre siettek, és várták, hogy kellemesen kezdjék érezni magukat. A kutatók tehát egy hamis emléket hoztak létre, és álmukban alakították át az állatok viselkedését.

3. oldal

Az izraeli Weizmann Intézet kutatói ezzel ellentétes megközelítést alkalmaztak, vagyis pozitív megerősítés helyett álmukban (pontosabban a lassú hullámos szakaszban) cigarettaszagnak és romlott tojás, illetve hal bűzének tették ki nikotinfüggő emberi alanyaikat. Az elriasztó kondicionálás hatására a résztvevők 30 százalékkal kevesebbszer gyújtottak rá a következő héten.

A Northwestern Egyetemen Katherina Hauner annak ötlötte ki a módját, hogyan lehet a negatív asszociációkat semmissé tenni az NREM-szakaszban. Alanyainak először arcképeket mutatott, miközben enyhe áramütéseknek tette ki őket, így a résztvevők az adott arcokat hamarosan összekapcsolták a fájdalom élményével. A kísérlet közben ráadásként mentol-, citrom- vagy fenyőillat lengte be a helyiséget. Amikor a résztvevők nyugalomra tértek, Hauner ismét kitette őket a szagingernek. Az alanyok először a félelem élettani jeleit mutatták, de a reakciók áramütés hiányában néhány ismétlés után már nem jelentkeztek. Amikor a résztvevők felébredtek, az arcoktól is sokkal kevésbé tartottak, mint az előző napon.

Paller véleménye szerint annak a határán állunk, hogy megértsük, mire képes az alvó agy, és hogyan lehet befolyásolni működését. Annyi már most világosnak tűnik, hogy az új információk alvás közbeni feldolgozásának manipulálása révén hatékonyabbá tehető a tanulás. A Psycho-Phone jelenkori utóda tehát speciális ingerek keltése révén segíthet a tanulás felgyorsításában, bár ennek továbbra is előfeltétele lesz a nappali magolás. A készüléket egy koponyán keresztüli elektromos stimuláló rendszerrel is össze lehetne párosítani, egy illatokat árasztó masinával pedig még hatékonyabbá lehetne tenni a régi-új módszert.

Az alva tanulással akár a traumatikus hatású emlékek szelídebbé változtatása is lehetségessé válhat, bár ehhez valószínűleg gyógyszeres kezelésre is szükség lesz, hogy az új Psycho-Phone egyenesen a hippokampuszba sugározhassa adását. Egy napon pedig talán az is elképzelhetővé válhat, hogy olasz nyelvleckéket töltsünk le agyunkba szunyókálás közben.

A koncepcióban rejlő lehetőségek tehát óriásiak, ugyanakkor a kockázat is jelentős. A hipnopédia ugyanis jótékony hatásain túl aláássa azokat a működéseket, amelyek normális esetben alvás közben zajlanak le és az agy megújulását, felfrissítését szolgálják. Ezek nem megfelelő működése esetén egyre kevesebb hely jut az új emlékeknek, és az alvás közbeni tanulás energiákat von el az emlékek hosszútávú memóriába való áthelyezésétől is. Ez utóbbi következményei egyelőre nem világosak, de lehetséges, hogy a sok alva tanulás összességében a memória romlásához vezethet.

Az ilyen jellegű beavatkozások ráadásul az agyi anyagcserét is megbolygathatják, ami a gliasejtek melléktermékeinek felhalmozódásához vezethet, növelve a neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát. Az agy alvás közben hozza egyensúlyi állapotba az immunrendszert és a hormonrendszert is, ezért van az, hogy az alvászavarok gyakran társulnak depresszióval, elhízással, cukorbetegséggel, érrendszeri megbetegedésekkel és rákkal. Az irányító rendszerbe való beavatkozás tehát beláthatatlan következményekkel járhat.

Ébrenlét-centrikus világunkban, ahol az alvást sokszor szükséges rossznak tekintjük, és különböző élénkítő szerekkel igyekszünk a lehető legrövidebbre összeszorítani a látszólag haszontalanul eltöltött időt, jó lehetőségnek hangozhat a hipnopédia. Kérdéses azonban, hogy mindezért megéri-e feláldozni az éjjeli nyugodalmat, amely mind agyunk működése, mind testünk más részeinek egészsége szempontjából nagyon fontos.