Ebből a bolygótípusból ilyen közeli pályán keringőt eddig még sosem találtak a szakértők, akik nem is igazán értik, hogyan létezhet a bolygó. A sokkal nagyobb méretű forró jupiterekkel és a piciny, strapabíró kőzetbolygókkal szemben ugyanis ebben az esetben a csillagnak réges-régen el kellett volna párologtatnia a gázóriás anyagát, csak a magot hagyva hátra. Az NGTS-4b katalógusjelű bolygó azonban valahogyan mégis létezik.
Az égitestet az ESO NGTS nevű műszerévek detektálták a Warwicki Egyetem kutatói, akik a fedési módszert alkalmazva akadtak rá a Neptunusznál nagyjából 20 százalékkal kisebb, a Földnél háromszor nagyobb bolygóra. A szakértők elmondása szerint a csillag korongja előtt átvonuló planéta kevesebb mint 0,2 százalékkal csökkentette a központi égitest fényét, amihez hasonlóan kis mértékű fényváltozást felszíni távcsővel eddig még sosem sikerült észlelni. Rekordot jelent a pályaidő és a planéta mérete is, a bolygó ugyanis 1,34 nap alatt kerüli meg csillagát, ami a legrövidebb orbitális periódus, amit a Földről észleltek a szakértők, és egyben a legkisebb felszíni műszerrel felfedezett égitest.
Hasonlóan alacsony sűrűségű, csillagához közel keringő bolygóból eddig csak olyanokat találtak a szakértők, amelyek pályaideje 4–5 nap körüli vagy hosszabb, ami nem is volt meglepő, hiszen az volt a konszenzus a kutatók között, hogy az ennél közelebb merészkedő planéták légkörét rövid idő alatt elforralná a csillag. Szemben ugyanis a jóval nagyobb forró jupiterekkel, a kisebb bolygók nem rendelkeznek elég gravitációval ahhoz, hogy a csillag ellenében megtartsák anyagukat.
Éppen ezért a szakértők legjobb magyarázata a bolygó létezésére, hogy az csak nemrégiben került ennyire szoros pályára, így a csillagnak még nem volt ideje arra, hogy elfújja a planétát alkotó gázokat. A bolygó a forró jupiterekhez hasonlóan valószínűleg sokkal távolabb formálódott, és csak rövid ideje került erre a pályára, ahol viszont csak idő kérdése, hogy anyaga nagy része (a szilárd magon kívül) elszökjön.
Egy ezzel az elképzeléssel rokon másik lehetőség, amelyet felvetettek a kutatók, hogy a bolygó már hosszabb ideje ezen a pályán kering, de egykor sokkal-sokkal nagyobb volt, és mára azért zsugorodott ilyen kicsire, mert a csillag már felszámolta légköre javát. Annyi bizonyos, hogy a bolygót érdemes lesz az ultraibolya tartományban is megvizsgálni, amelyben látszódhat, hogy milyen mértékben szökik a légköre.
