Az állati vér nagyon sokszínű lehet attól függően, hogy milyen molekulák felelnek benne az oxigén szállításáért. Az ember hemoglobint használ erre a célra, amelynek vastartalma vörösre festi vörösvérsejtjeinket. A polipok, homárok és tőrfarkú rákok vére ugyanakkor a benne található hemocianin réztartalma miatt kék. De akadnak lila vérű tengeri férgek és zöld színű vérrel rendelkező piócák is.

Néhány Új-Guinában honos gyíkfaj szintén zöld vérrel rendelkezik, egyedeiknek esetében ugyanakkor egészen más áll a bizarr szín hátterében. Az először 1969-ben leírt gyíkokban ugyanúgy hemoglobin szállítja az oxigént, mint bennünk. Húsuk és tojásaik azonban ennek ellenére zöldes árnyalatban pompáznak, aminek hátterében a hemoglobin bomlása áll.

A vörösvérsejtek élettartama mindössze négy hónap, és amikor ezt követően elpusztulnak, a szervezet újrahasznosítja az általuk hordozott vasat. A hemoglobin bontása során először egy zöld színű molekula, biliverdin képződik, amely rövidesen sárga bilirubinná alakul. A folyamatot bárki könnyen nyomon követheti saját gyógyuló véraláfutásain, amelyeket a pusztuló vörösvérsejtek festenek vörösről kékre, majd zöldre és sárgára.

Mind a biliverdin, mind a bilirubin mérgező, így a máj gyorsan kiszűri ezeket a vérből. Ezért is jellemző jele a májelégtelenségben a sárgaság: ilyenkor az említett molekulák felhalmozódnak a vérben, mivel a szerv nem képes kivonni onnan ezeket. Mint a vizsgálatokból kiderült, az említett új-guineai gyíkok szintén a sárgaság súlyos formájában szenvednek: vérük annyi biliverdint tartalmaz, hogy annak színe elnyomja a vörösvérsejtek színét.

Az állatoknak minden rendelkezésre álló adat alapján halottnak kellene lenniük, a biliverdin ugyanis károsítja a DNS-t, elpusztítja a sejteket, és különösen végzetes hatással van a neuronokra. A gyíkok viszont minden jel szerint remekül eléldegélnek hússzor annyi biliverdinnel a vérükben, mint a emberben mért legmagasabb (és gyorsan halálosnak bizonyuló) koncentráció.

Annak kiderítése érdekében, hogy a gyíkok hogyan élik túl, és miért jó nekik a zöld vér, Zachary Rodriguez amerikai kutató összehasonlította öt olyan faj genomját, amelyekre jellemző a különös szín. A szakértő legnagyobb meglepetésére az így felvázolt családfából úgy tűnik, hogy a „zöldvérűség” egymástól függetlenül négy különböző ágon is kialakult.

Az persze egyelőre nem zárható ki, hogy ezen fajok mindegyike egy zöld vérű fajtól származik, amelynek leszármazottai részben visszaváltottak a vörös vérszínre, de az a tény, hogy ennyi fajban megjelent (vagy visszatért) a zöld szín, azt jelzi, hogy a tulajdonságnak valamilyen komoly evolúciós előnye van a gyíkok számára, mondja Adriana Briscoe evolúcióbiológus.

Hogy mi lehet ez az előny, azt nehéz volt körülhatárolni, mert az állatok nagyon eltérő környezetben élnek. Vannak köztük a tengerszinten és nagy hegyekben élő fajok, tojásrakók és elevenszülők, kívülről zöldek és külsőre barnák is. Egy dolog azonban mégis közös bennük, ami legközelebbi vörös vérű rokonaikra nem jellemző: a malária egyik típusa előszeretettel fertőzi meg őket.

A maláriát egysejtű paraziták, Plasmodiumok okozzák, és míg az embert csak öt fajuk fertőzi meg, a gyíkokra több száz fajuk specializálódott. És ezek egyike minden zöld vérű új-guineai gyíkot képes megfertőzni, vörös vérű rokonaikat viszont nem. Mivel korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a biliverdin képes megakadályozni a malária kórokozójának szaporodását, és megölni a fertőzött vörösvérsejteket, a szakértők szerint jelenleg az tűnik a legjobb magyarázatnak a gyíkok zöld vérszínére, hogy ez egy maláriaellenes stratégia részeként alakult ki.

A módszer nem tökéletes, hiszen a zöld vérű gyíkok ennek ellenére megfertőződnek maláriával, de elég kevés faj képes megtámadni őket. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a múltban talán sokkal több különböző Plasmodium fertőzte meg az állatokat, és ezek ellen szolgál védelmül a biliverdin. A fajokat mostanság támadó paraziták pedig közben módot találtak a toxikus vér lefegyverzésére, ezért tudják megfertőzni a gyíkokat. Amelyek kapcsán az továbbra is óriási, és az orvosokat is nagyon érdeklő rejtély, hogyan tolerálják szervezetükben az elképesztően magas biliverdinszintet.