A 2014 MU69 (becenevén: Ultima Thule) a tegnap hazasugárzott képeken már nem egy tekebábura, hanem egy vöröses színű hóemberre emlékeztet. Ezek még mindig nem a legrészletesebb képek, amelyek a találkozás során készültek, annyi máris látszik rajtuk, hogy az objektum a vártnál is érdekesebb.
A szakértők szerint a 67P/Csurjumov–Geraszimenkóval, és más vizsgált üstökösmagokkal való hasonlóság nem véletlen: az üstökösmagok többsége valószínűleg így néz ki, mielőtt megkezdené útját a Naprendszer belseje felé, és üstökössé válna. Az ilyen utazások során a napszél hatása mind a lebenyeken, mind a „nyakon” érvényesül, így jönnek létre az „egybefolyóbb” struktúrák, amelyeket az aktív magokon látunk.
A fenti felvétel (amelyen balról jobbra az MVIC, majd a LORRI kamera felvétel, végül a két képből készült kompozíció látható) január 1-én, 137 ezer kilométer távolságból készült, nagyjából egy órával a legnagyobb megközelítés előtt. A két lebeny egykor valószínűleg két külön keletkezett égitest lehetett, amelyek egymás körül keringtek, majd valamilyen hatásra kibillentek pályájukról, és olyan finoman ütköztek össze, hogy egymáshoz tapadtak, és közben megőrizték eredeti, gömbölyű formájukat.
