Brit Columbia ködös erdőiben teljes völgyek talaját borítja be a csőrös mogyoró (Corylus cornuta) szőrös leveleivel és csúcsos hüvelyeivel. Ez a vadon élő növény, amelynek csemetéi az erdőtüzek után hajlamosak elszaporodni, a régió számos őslakosának szolgált létfontosságú táplálékforrásként, akik tervezett égetésekkel gondozták a populációkat. A kanadai törvények ugyanakkor ezt mostanáig alig vették figyelembe, jelentéktelennek tekintve az őslakosok hatását a kérdéses területekre, és figyelmen kívül hagyva a földhöz fűződő jogaikat.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban azonban nemrégiben megjelent egy genetikai elemzés erről a növényfajról, amely még erősebb alapot kínál a jogérvényesítésre: azt sugallja, hogy Brit Kolumbia őslakosai aktívan termesztették a mogyorót, és szándékosan szállították közel 800 kilométeres távolságra, hogy új területeken terjesszék el a tápláló és megbízható táplálékforrást. A cserjék mai változatossága és széles körű elterjedtsége ezeknek az ősi erőfeszítéseknek az eredménye, állítják a kutatók. Az eredmények megerősíthetik az őslakos törzsek tradicionális földjeikre vonatkozó tulajdonjogi igényeit.

A kutatás nagyon meggyőző esettanulmányt kínál arról, hogy a nem háziasított növényeket gyakran ugyanúgy manipulálják és használják az emberek, mint a háziasított növényeket, mondja John Marston, a Bostoni Egyetem környezetrégésze, aki nem vett részt a tanulmányban.

A csőrös mogyoróval kapcsolatosan bőven vannak hagyományok a Kalapuya, Skokomish, Nlaka'pamux és Gitxsan közösségekben Brit Kolumbiában. Chelsey Geralda Armstrong, a Simon Fraser Egyetem munkatársa és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a növények génjei alátámasztják-e ezeket a történeteket. „Meg akartuk nézni, hogy van-e a hagyományoknak genetikai lenyomata a tájban” – mondja. „És úgy találtuk, hogy mindenképpen van.” A munkához Geralda Armstrong és kollégái végigutazták Brit Kolumbiát, és olyan erdőkből vettek mogyorómintákat, amelyekben őslakos falukomplexumok régészeti maradványai találhatók. 219 mogyoróminta DNS-ét szekvenálták, hogy kiderítsék, milyen viszonyban vannak egymással.

Természetes körülmények között – például ha madarak vagy mókusok szednek le egy mogyorót az egyik fáról, majd másutt azt elejtik –, a szorosabb csoportokat alkotó növények közvetlen rokonságban állnak egymással. Ez sok esetben a kanadai erdőkben is így van. A csőrös mogyoró egyik északi populációjában azonban meglepő dologra derült fény: öt különböző genetikai alcsoportot azonosítottak a szakértők, amelyek közül négyet mintegy 800 kilométerre fekvő régiókra lehetett visszavezetni. Ez pontosan az ellentéte annak, amit a természetes elterjedés esetén várnánk, mondja Geralda Armstrong.

A kérdéses cserjék a Temlaxam nevű régészeti lelőhely körül találhatók, ahol évezredeken át éltek őslakos csoportok, míg egy természeti katasztrófasorozat ki nem irtotta a város lakosságát körülbelül 3500 évvel ezelőtt. A körülbelül 7000 évvel ezelőttről származó rétegekben talált mogyorópollenek arra utalnak, hogy az őslakosok szándékosan hozták a mogyorót északra több különböző helyről, majd termeszteni és gondozni kezdték a cserjéket. Az új tanulmányban részét képező nyelvészeti elemzés azt is sugallja, hogy az északon élő nisga'a/Gitxsan ősök a mogyoróra használt szót a délen élő salishan ősöktől kölcsönözhették, amikor kereskedelmi kapcsolataik révén megismerték a mogyorót, legalább 7000 évvel ezelőtt.

Ezek az eredmények alátámasztják azt az antropológusok körében egyre inkább elterjedt nézetet, miszerint a térség őslakosai úgynevezett erdei kerteket kezeltek, amelyek háziasított növények nélkül is nagyszámú embert tápláltak. Ezt egy életképes és virágzó ökoszisztéma tette lehetővé, valamint a más nemzetekkel folytatott kereskedelmi rendszer. Geralda Armstrong elmondása szerint a térség későbbi európai telepes-gyarmatosítói tévesen minősítették „passzívnak” ezt az őslakos művelési technikát. „Nagyon összetett, rétegzett társadalmakat találtak, monumentális építészettel és közművekkel, de mindezt kifejezett mezőgazdaság nélkül” – mondja a kutató. Ez pedig fontos indoklás volt a gyarmatosítás során, miszerint a telepesek „kihasználatlan” területeket vesznek gondozásukba.

Ez a narratíva még ma is nehezíti az őslakosok földjogainak érvényesítését a kanadai bíróságokon. Az ilyen jogok érvényesítéséhez a törzsnek bizonyítania kell a föld „folyamatos, kizárólagos és megfelelő” használatát. Mivel az őslakosok élelmiszer-termesztése többnyire kevésbé gyakorolt nyilvánvaló hatást a földre, mint a klasszikus értelemben vett mezőgazdaság, ezt gyakran nehéz igazolni. De a mogyoróból és más termesztett növényekből nyert genetikai bizonyítékok segíthetnek az ilyen ügyekben.