A napokban közzétették az eddigi legnagyobb vizsgálat eredményeit a pszilocibin depresszió kezelésében való hatásosságáról. A 2. fázisú vizsgálat alapján a szer hatásosnak mondható, a legnagyobb dózist kapott betegek több mint egyharmadánál rövid távon csökkentette vagy megszüntette a tüneteket. Ugyanakkor nem volt olyan lehengerlő a hatása, mint amit korábbi kisebb vizsgálatok sugalltak.

A New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban közzétett vizsgálatban résztvevő betegek mindegyike az egyéb kezeléseknek ellenálló depresszióban szenvedett, vagyis legalább két engedélyezett depressziós terápiát kipróbáltak, és ezek nem hoztak számukra enyhülést. Az ilyen betegek többségénél bármilyen válaszreakció ígéretes, ugyanakkor a mért hatások nem voltak olyan tartósak, mint amit a korábbi vizsgálatokban tapasztaltak a szakértők.

„Ez nagyon fontos előrelépés a pszichedelikus kutatások és a depresszió kezelése terén” – mondta Jimmy Potash, a Johns Hopkins pszichiátriai igazgatója, aki nem vett részt a vizsgálatban. Potash azt is hozzátette, hogy bár a reakció tartóssága „nem olyan jó, mint amilyennek szeretnénk, de még így is elég jónak számít”.

A Compass Pathways által megrendelt és támogatott vizsgálatban 10 országból 233 beteg vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be, hogy egyszeri 25, 10 vagy 1 milligrammos adagot kapjanak a cég szintetikus pszilocibinjéből, amely természetes körülmények között a varázsgomba legfontosabb pszichedelikus vegyülete. (A betegek a pszilocibin mellett terápiás foglalkozásokon is részt vettek, és a hatóanyagot is terapeuta jelenlétében kapták.)

A nagy dózist kapott csoportba tartozó betegeknél a kezelés előtti átlagosan 32 ponthoz képest 12 ponttal csökkentek a depresszióra vonatkozó standard skálán elért pontszámok. Ez lényegesen erősebb hatás, mint amit a legalacsonyabb dózist kapott betegeknél tapasztaltak. (Az 1 milligrammos dózist placebo helyett alkalmazták, hogy segítsék a vakosított vizsgálatot. Bár az ennyire apró dózis általában alig észrevehető hatásokkal jár, hallucinogén élményeket okozhat, így a betegek kisebb eséllyel jönnek rá, hogy nem a vizsgálat teljes dózisú karjában vannak).

A kutatók megállapították, hogy a legnagyobb dózist kapott résztvevők 29%-a három héttel a kezelés után tünetmentes volt, és összesen 37%-uknál csökkent legalább 50%-kal a depresszió-pontszám. Ez pedig nagyon erős indok a további kutatásokra, mondja Potash.

A Compass már tavaly beszámolt a vizsgált legfontosabb eredményeiről, de az adatokat mostanáig nem publikálták. A Compass egyébként vezető szereppel bír a pszilocibinnel kapcsolatos kutatásokban, és mindenképpen szeretnék, ha az amerikai FDA mielőbb engedélyezné a hatóanyag használatát a depresszió kezelésében. A cég az elmúlt időszakban elég agresszívan igyekezett bejegyeztetni a szintetikus pszilocibinnel kapcsolatos szabadalmakat. Ugyanakkor ezeket a szabadalmi törekvéseket sok kritika érte, például amiatt is, mert egy természetben előforduló vegyületről van szó.

Bár az eredmények szilárd alapot nyújtanak a további vizsgálatokhoz, jegyezte meg Bertha Madras, a Harvard orvosi karának pszichológiaprofesszora a tanulmányhoz írt kísérőcikkében, a 37%-os válaszarány alacsonyabb, mint az antidepresszánsokkal végzett vizsgálatokban lenni szokott, és annál is, amit egy tavaly közzétett tanulmányban ismertettek, amelyben a pszilocibint és egy szelektív szerotonin visszavétel-gátlót hasonlítottak össze a súlyos depresszió kezelésében. „Az eredmények egyszerre érdekesek és kijózanítóak” – írja Madras.

Három hónappal a kezelés után a legnagyobb dózist kapott résztvevők 20%-a továbbra is tünetmentes volt. Ez ugyanakkor alacsonyabb szám, mint amit a Compass a tavalyi bejelentésében közölt. A cég szerint a különbség abból adódik, hogy időközben módosítottak azon, hogy mit tekintenek tartós válasznak. Az eredmény ugyanakkor két korábbi vizsgálathoz képest is alacsonyabb fokú hatást mutat: ezekben jóval kevesebb résztvevő volt, de azt állapították meg, hogy a súlyos depresszióban szenvedő résztvevők többsége négy héttel a kezelés után tünetmentes volt.

„A 20 százalék nem olyan csodaszámba menően pozitív, mint amiben én és mások is reménykedtünk a látszólag jobb hatást sugalló, korábbi tanulmányok alapján” – mondja Potash. Az eredmények komoly kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen rendszerességgel lenne szükség a pszilocibin alkalmazására, és hogy a további dózisok mennyire lennének hatásosak. A Compass képviselői szerint ezeket a kérdéseket a közelgő 3. fázisú vizsgálatok során próbálják majd megválaszolni.

Boris Heifets, a Stanford Egyetem pszichedelikus szerekkel foglalkozó idegkutatója ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a pszilocibinre adott válasz tartóssága kifejezetten erős például a ketaminéhoz képest, amelyet szintén használnak a depresszió kezelésére. „Az egyszeri ketamininfúzió körülbelül egy hétig hatásos, de a pszilocibin esetében egyetlen adag után még hat hét múlva is világos hatás mutatkozik a vizsgálat alapján. Ez lenyűgöző, valódinak tűnik, és nehéz lenne placebohatásként magyarázni, mivel ez a populáció nem különösebben fogékony a hetekig tartó placebohatásra” – mondja a szakértő.