Ha egy baljós, elvadult környéken, romos-horror házban élő családról kezdenénk beszélgetni, akkor horror-paródiaként máris felmerülhetne az Addams Family neve. A borzalmasan mókás családról szóló képregények 1938, és alkotójuk, Charles Addams halála, vagyis 1988 között jelentek meg a The New Yorker hasábjain. Első mozgóképes debütálásuk 1964-ben volt egy sorozat erejéig, de egészen 1991-ig kellett várni, mire az első róluk készült mozifilm is vászonra került. A karakterek – akiknek a róluk mintázott játékbabák forgalomba kerüléséig nevük sem volt – musical, animációs rajzfilm, könyv formájában is riogatták már a világot, népszerűségük pedig a Wednesday fémjelezte sorozat következtében a mai napig töretlen.
Az okkultizmus (a latin occultus = titkos, rejtett szóból eredeztetve) gyűjtőfogalom az ezoterikus, paranormális vagy természetfeletti jelenségek, gyakorlatok és ideológiai rendszerek széles skálájára, amelyek az emberben, a térben és természetben rejlő rejtett és ismeretlen erőkre és jelenségekre vonatkoznak. Szűkebb értelemben a 19. században keletkezett megjelölés arra a világszemléletre, amely rejtett hatóerőktől szerzett titkos tudásra hivatkozik. Az okkultizmus gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza és olyan témákat vizsgál, mint a csillagászat, alkímia, asztrológia, számmisztika, a mágikus gyakorlatok, a misztikus filozófia és a spirituális szimbólumok. Sok forrásában és alapvetően a kereteiben túlmutat a tudományos és vallási hagyományokon, az úgynevezett érzékelhetetlen, rejtett erőkre, összefüggésekre és dimenziókra összpontosít.
Úgy érzem az Enigma of Fear készítői is valami hasonló megteremtésére törekedtek, persze saját elgondolások alapján. A cukiságfaktort a szereplők és a főszereplő kutyusa adja és egy nagyon erős YA vonal mellett (kb. 14 évesnek tűnnek a kőkemény hacker/okkultista nyomozók) egy markáns horror vonalú történetet kapunk. De ott aztán nincs kegyelem: vér, zombik, elátkozott család, erőszak, egy brutális isten megidézése…szóval van muníció.
Az elveszett édesapa/okkult szervezet alapító eltűnésével és egy több évtizedre elfelejtett fontos és lezáratlan nyomozás szálainak felgöngyölítésével a dolgok közepébe csöppennek az ifjú titánok és nem titkolt céljuk, hogy a dolgok végére járjanak. Jobb ötletük nem lévén, végigjárják azt az utat, amit az elődök már nagyrészt felfedtek. Magnófelvételek, naplótöredékek, hivatalos (top secret) dokumentumok derítik fel a hátteret. Egy ponton bepillantást kapunk az eltűnt vezető, Verity visszaemlékezésébe is, akinek utolsó útja, ugye pont ebbe a baljós házba vezetett.
A kaland oroszlán része viszont Miára marad, aki egy hűséges segítőtársat is kap a kutyája személyében. A játék három részre bontható a leghangsúlyosabb mechanikák alapján. Mivel pisztoly és egy feszítővas is az alapfelszerelésünk részét képezi, ezért az akció elem a szörnyek likvidálásában és a boss harcoknál is előtérbe kerül. Ez utóbbiak amúgy izgalmasan összerakott és animált, több lépcsős, puzzle elemeket is magukba foglaló harcok. És meg is érkeztünk a második nagy kategóriához, ami a már emlegetett fejtörő/puzzle elemek használatát hozza be – bonyolult zárak, ajtók kinyitásához kell felhasználnunk az nyomokat és jeleket, amiket naplók, papírdarabok, feliratok és egyebek rejtenek. Végül a felfedezés is az enigma of Fear része, mivel elég nagy területet – néha útvesztőt – kell bejárnunk és ha valamit nem találunk, akkor ide-oda fogunk rohangálni. Senkit ne lepjen meg, hogy kezdéskor egy rúna-kódsort kell megadnunk, ezzel a játék a hangulatteremtés és a két szereplő elkülönítését egyben oldja meg. Aki viszont elakadna, annak (főleg a legelső belépéskor) segítség, hogy a képernyő jobb alsó sarkánál keresse a megoldást és a „kódot”.
A horrorral és a természetfelettivel jócskán ellátott, nyomozós, puzzle, akció játékként az Enigma of Fear jó eséllyel találja meg a közönségét, ugyanis ehhez hasonló játékokkal ritkán találkozni. A hangvétele alapvetően sötét és ez érdekes kontrasztban áll a „cuki” tinire hajazó karaktereivel – ilyet azonban a szörnyek és ellenségek között már keresve sem találunk. A rengeteg nyomozni, felfedezni és megoldani való főként azoknak fog tetszeni, akik a játék akció részét mellékesnek ítélik, a történetszál viszont megéri a belefektetett energiát, mert amikor azt hinnénk, hogy a borzalmak mélyére értünk, új ajtók nyílnak.
