Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) engedélyezte az első olyan szer piacra dobását, amely a migrén megelőzésére szolgál. Az Amgen és a Novartis által kifejlesztett Aimovig napokon belül elérhető lesz a gyógyszertárakban. És mivel három másik cég, a Lilly, a Teva és az Alder is egy nagyon hasonló hatásmechanizmusú szereken dolgozik, amelyek szintén az engedélyeztetés utolsó fázisában vannak, rövidesen komoly választék is lesz az újfajta gyógyszerekből.

Bár az injekció meglehetősen drága, 575 dollárba, vagyis több mint 150 ezer forintba kerül egy havi adag, a jogosult és biztosított betegek a gyártók által nyújtott támogatásoknak köszönhetően már akár havi 5 dollárért is megkaphatják azt. Az új szer és jövendő társai ugyan nem akadályoznak meg minden rohamot, a klinikai tesztek eredményei szerint az injekciót használóknál sokkal enyhébben jelentkezik a migrén, és a rohamok gyakorisága átlagosan legalább 50 százalékkal csökken.

Ami óriási eredmény az eddigi preventív szerek hatékonyságához képest. Ezeket ugyanis túlnyomórészt nem célzottan a migrén megelőzésére, hanem más, a krónikus fejfájással összefüggő állapotok gyógyítására, például a magas vérnyomás csökkentésére, szorongás vagy depresszió kezelésére fejlesztették ki. Az orvosok csak azért kezdték felírni különböző kombinációkban és dózisokban a migrénes betegeknek az említett szereket, mert egyes esetekben azok csökkentették a rohamok gyakoriságát.

A hosszútávú tapasztalat szerint azonban ezek a szerek nem túl hatékonyak, gyakran csak átmenetileg működnek, és sokszor olyan súlyos mellékhatásaik vannak, hogy a betegek java hamar felhagy szedésükkel. Az Aimovig tesztelése során viszont a hatóanyagot kapó csoport tagjai nem számoltak be több mellékhatásról, mint a placebót kapó társak. Azt ugyanakkor egyelőre nem tudni, hogy milyen hosszú távú mellékhatásai lehetnek a szernek, és hogy mi történik, ha más krónikus betegségekben is érintettek alkalmazzák.

A világ népességének 14 százaléka élete során legalább egyszer megtapasztalja a migrént, nagyjából 2 százalék pedig krónikus, visszatérő rohamokban szenved. Egyes vélekedések szerint a migrén a harmadik leggyakrabban előforduló betegség a bolygón, és a tíz legelterjedtebb munkaképtelenséget okozó állapot egyike. A havonta többször is migrénes rohamoktól szenvedő betegek ugyanis többnyire nem képesek dolgozni, és munkán kívüli terveik is igen korlátozottak, sosem tudják ugyanis, mikor dönti őket a lábukról napokra egy roham.

Elkeserítő helyzetükön azonban remélhetőleg segíthet az új szer, amelynek alapötlete a nyolcvanas évekre nyúlik vissza. A szakértők ekkor kezdték sejteni, hogy a CGRP (kalcitonin génhez kapcsolódó peptid) nevű molekula, amely az idegsejtek közti kommunikációban vesz részt, és az erek tágításában is szerepet játszik, a migrén esetében is fontos szereplő lehet.

Az évek során sorra jöttek az eredmények a peptiddel kapcsolatban, és egyre világosabbá vált, hogy a migrénben szenvedőkben túlságosan sok termelődik a CGRP-ből. Kulcsfontosságú felismerés volt az is, hogy ha a molekulát migrénre hajlamos betegbe injektálják, azoknak rögtön fájni kezdett a fejük, a migrénre nem hajlamos alanyokban ugyanakkor nem váltott ki rohamot a peptid.

Ez alapján úgy tűnt, hogy a CGRP molekuláinak részleges gátlása alkalmas lehet a fejfájások megelőzésére, ugyanakkor egy ilyen beavatkozás nem feltétlenül zavar bele a test egészséges működésébe. A gyógyszercégek az új információk fényében először nekiálltak olyan apró molekulákat fejleszteni, amelyek a peptidet blokkolták, ezek azonban túlságosan toxikusnak bizonyultak.

Ez évekre megakasztotta a kutatást, mielőtt a figyelem az antitestek felé fordult volna. Az új szerek ilyenekből pontosabban monoklonális antitestekből állnak, amelyeket immunsejtekből álló telepek termelnek. A kész antitestek azt a sejtfelszíni receptor blokkolják, amelyikhez a CGRP hozzákapcsolódna, hogy kifejtse hatását. Mivel az antitestek tartósan megmaradnak a szervezetben, azokat elég havonta egyszer, illetve a Alder gyógyszere esetében háromhavonta egyszer beadni a betegeknek.

Az új szerek nagy előnye tehát elődeikkel szemben, hogy célzottan a migrén egyik azonosított kiváltó okát gátolják, és nincsenek súlyos mellékhatásaik. Hogy mennyire hatásosak, azzal kapcsolatban ugyanakkor akadnak viták, mivel a klinikai tesztek során változatos reakciókat figyeltek meg a hatóanyagokkal kapcsolatban.

Akadtak a kezelésre elképesztően jól reagálók, akiknél gyakorlatilag teljesen megszűntek a rohamok, de olyanok is voltak, akikre egyáltalán nem hatott a szer. A többség a középmezőnybe esett, vagyis a szer nagyjából 50 százalékkal csökkentette rohamaik gyakoriságát. A szakértők szerint ezek az eredmények azt sugallják, hogy más tényezők is szerepet játszhatnak a migrén kialakulásában.

Az új gyógyszerek azonban ezzel együtt is új reményt adhatnak minden migrénesnek, és a hatás egyes esetekben valóban lenyűgöző. Egy New York Timesnak nyilatkozó beteg, Robin Overlock például a Teva CGRP-gátlójának emberi kipróbálásán vett részt, és a tesztek előtt havonta 27 migrénes napja volt, olykor 5 napig húzódó rohamokkal. Overlock januárban kapta meg az utolsó injekciót, és azóta összesen kétszer fájt a feje, mindkétszer csak néhány óráig.