Az hihetnénk, hogy az energiaválság közepette a Mikulásnak is nagyon meg kell gondolnia, hogy mennyi energiát használ, és azt miből nyeri. Bár az alábbiakból kiderül, hogy a Télapónak a valóságban nem nagyon vannak energiagondjai, idei összeállításunkban az ő energiafelhasználását vesszük górcső alá, megnézzük a vonatkozó teóriákat, hogy vajon hogyan tesz szert a szükséges mennyiségre, majd annak kapcsán is ötletelünk, hogy mivel spórolhat az öreg.

Energiahatékonyság szempontjából a Mikulás a lehető legrosszabbkor tevékeny, hiszen az év leghidegebb és leghosszabb éjszakáin szállítja ki az ajándékokat – függetlenül attól, hogy európai vagy angolszász tevékenységét tekintjük mérvadónak. Akár Mikuláskor, akár karácsonykor indul útnak, tetemes időt tölt a hidegben, és az ajándékok gyors célba juttatása mellett még a megfelelő világításról is gondoskodnia kell, hiszen éjszaka végzi a munkáját.

De mennyi is az annyi, avagy mekkora mennyiségű energiába kerül az ajándékok kiszállítása? A hozzávetőleges mennyiség megkapásához két vizsgálatra támaszkodunk, amelyeknek persze megvannak a korlátaik. Az egyik nem veszi figyelembe a december 6-i Mikuláskodást, és úgy számol, hogy a Télapónak a Föld forgása miatt 31 órája van arra, hogy eljuttassa az ajándékokat a mintegy 378 millió rá várakozó gyereknek. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként több mint 822 háztartásba kell eljuttatnia az ajándékokat, a szánja pedig másodpercenként 1040 kilométeres sebességgel halad, hogy megbirkózzon a feladattal – ez a hangsebesség 3000-szerese!

A Mikulás szánján lévő ajándékok súlya tovább bonyolítja a helyzetet. Ha úgy számolunk, hogy a gyerekek átlagosan egy kilónyi ajándékot kapnak (ami a tapasztalatok szerint erős alábecslése a tényleges adatoknak) a szán súlya akkor is körülbelül akkora lenne, mint az Empire State Buildingé. Egy hagyományos rénszarvas teherbírását tekintve több mint 200 ezer rénszarvasra lenne szükség, hogy megmozdítsák ezt a hatalmas mennyiséget. Arról nem is beszélve, hogy ekkora tömeg ekkora sebesség mellett azonnal lángba borulna. Mivel a december nem arról híres, hogy rénszarvassült potyog az égből, ebből is nyilvánvaló, hogy a Mikulás szánját nem közönséges rénszarvasok, és talán nem is rénszarvasok húzzák.

Egy másik tudományos publikáció szerint a Mikulás szánjának 9,3 millió megawatt energiára lenne szükség a meghajtáshoz, hogy egy este alatt körbejárja a világot, miközben ajándékokat szállít. Ahhoz, hogy emberként ennek megfelelő energiamennyiséget állíthassunk elő, a világ 414 legnagyobb erőművére lenne szükség. Ha a Mikulás szánja benzinnel működne, akkor 30 millió liter üzemanyagra lenne szüksége. Ami egyébként mondjuk a magyarországi havi összfogyasztáshoz képest nem is olyan nagy mennyiség, de kérdés, hogy vajon honnan lenne ekkora tartálya. Meg ebben az esetben persze az üzemanyagot is cipelnie kellene, ami ennyire „robbanékony” sebesség mellett nem biztos, hogy jó ötlet.

Visszatérve a rénszarvasokhoz, ha a Mikulás mégis állati meghajtást használna, akkor még rosszabbul járna a súly tekintetében, hiszen 540 millió liter nyers zabra lenne szüksége állatai ellátásához. Ami megint csak valószínűtlenné teszi ezt a koncepciót.

A hatékony energiagazdálkodás egyébként is fontos a Mikulásnak, hiszen nemcsak a szállításhoz van szüksége rengeteg energiára, hanem a játékok előállításához is. Az egyik ilyen fontos energiatakarékossági intézkedés információink szerint, hogy az öreg egész évben LED-es fényfüzérekkel világít (már persze amikor erre szükség van, hiszen az Északi-sarkon az év egy részében állandóan világos van). Ezek a fényfüzérek hosszú ideig bírják, nagyon takarékosak, és egyes meg nem erősített források szerint az eredeti dizájn a Mikulás saját fejlesztése. A füzérek tehát tipikus példái annak hogyan terjedhetnek el a speciális helyzetekre kifejlesztett technológiák a hétköznapi életben, hasonlóan az először az űrkutatásban használt teflonhoz és tépőzárhoz.

A LED-eket egyébként minden bizonnyal valamiféle szuperhatékony akkuról üzemelteti, amelyet napenergiával tölt fel a napfényes évszakok alatt. Sajnos ennek a technológiának a titka még nem szivárgott ki, így magunk kénytelenek vagyunk kevésbé jó akkukkal megelégedni. Annyival vigasztalódhatunk, hogy nálunk legalább nincsenek teljes sötétségben töltött napok, így némi napfény télre is juthat a füzérek működtetéséhez. A másik lehetőség, hogy nem is napenergiával, hanem valami más ultrahatékony módon, talán fúziós erőművel vagy egyelőre ismeretlen módszerrel termeli az energiát a Mikulás, amelyet egyelőre nem osztott meg a nagyközönséggel.

Utóbbi annál is inkább valószínűnek látszik, mert a Mikulásnak nyilvánvalóan sosem voltak energiagondjai, hiszen még a rossz gyerekeknek is energiát ajándékoz: a hidegebb, angolszász országokban szenet, mifelénk pedig némileg alacsonyabb energiasűrűségű vesszőnyalábot, vagyis virgácsot. Az utóbbi években komoly fejtörést okozhatott a Mikulásnak, hogyan a klímaegyezményekkel összhangban szénsemlegesebbé tegyen egy olyan műveletet, amely jelentős mennyiségű szén és faanyag mozgatásával jár. Egy releváns szakmunka szerint az utóbbi években az öreg ezért kísérleti jelleggel megkezdte a másfajta energiahordozókra való áttérést – ez lehetett az oka, ha néha meglepő dolgokat találtunk a csizmákban.

Ha úgy számolunk, hogy rossz gyerekenként egy ökölnyi nagyságú széndarabot juttat célba az öreg, ez nagyjából 5 megajoule energiát jelent. A kísérleti projektben forrásaink szerint eddig többek közt etanolt, 7 x 7 cm-es mininapelemeket, benzint, cseppfolyósított földgázt és uránt próbált ki. Az urán energetikailag rendkívül jó opciónak tűnt, hiszen egy homokszemnyi méretű darab feleltethető meg egy ökölnyi széndarabnak, így a kiszállítás kedvezően megoldható, ráadásul ez karbonsemlegesség szempontjából az atomenergia ideális megoldás. Sajnos azonban a legtöbbünknek nincs hozzáférésünk olyan atomerőműhöz, amelyben hasznát vennék az ilyen fűtőanyagnak – már ha egyáltalán észrevesszük, hogy kaptunk egy uránszemcsét.

Így a Télapó egyelőre megrekedt a fosszilis, de a szénnél nagyobb energiasűrűségű energiahordozóknál. A kiszállított mennyiséget pedig a praktikum jegyében egyenesen a szülők kocsijának üzemanyagtartályába, vagy a házat ellátó gázrendszerbe juttatja, picurka, de jelenlegi helyzetben talán így is észrevehető enyhülést hozva a decemberi fogyasztásba. Így aztán még talán sosem érte meg annyira rossznak lenni, mint idén.