Alig jelent meg a legutóbbi Tech Vibes cikk, melyben az ENDORFY különböző perifériáit volt lehetőségem kipróbálni és bemutatni, máris egy újabb adag termékük landolt az asztalomon, méghozzá egy szatyorra való gamer egér formájában. A helyzet viszont ezúttal kicsit csalóka, ugyanis valójában csak két nagyon hasonló típusról, azon belül is a GEM vezetékes és a GEM Plus vezetékes és vezeték nélküli kiadásairól van szó. Annyi csavar azért akad a dologban, hogy mindegyik rágcsálóból kaptam sima fekete és Onyx White fantázianévre hallgató változatot is, szóval összesen hat darab egér járt nálam. Elsősorban mégiscsak az lesz a fő kérdés, hogy kábellel vagy enélkül óhajtunk játszani, a többi leginkább a pénztárcánkra és az ízlésünkre lesz bízva.

Rengeteg gyártó száll versenybe a perifériák piacán és gyakran meglepően pozitív csalódást okoznak, még az olyan nagy múltú nagyágyúk árnyékában is, mint a Razer, a Logitech vagy akár a Zowie. Egyáltalán nem titok, hogy a kis lengyel cég is hasonló babérokra tör, avagy feltörekvő európai vállalatként a nagyobb piaci szereplőkhöz hasonló minőségérzetet és felhasználói élményt igyekeznek prezentálni, mindenekelőtt jó ár-érték arány mellett. Ahogy azt legutóbb már igyekeztem tisztázni, az ENDORFY nem a semmiből bukkant fel, hiszen a vállalat már egészen pozitív megítélésnek örvendett a SilentiumPC és a gamer perifériákra specializálódott SPC Gear brandeknek köszönhetően.

Éppen ezért azt sem árt tudni, hogy a most kipróbált egerek sem teljes mértékben újdonságok, hiszen a vezetékes verziók SPC logóval már évek óta kaphatók voltak. Ám mivel nálam csak most jártak először, a wireless modellek pedig ENDORFY újdonságai, így kíváncsian vártam, hogy kideríthessem, hogyan sikerültek és valóban érdemesek-e a játékosok figyelmére. Kényelmes a fogásuk, elég gyors és precíz szenzorral dolgoznak, kellemes kattintani velük és vajon általános minőségüket tekintve kellőképpen bizalomgerjesztők ahhoz, hogy rájuk áldozzuk a pénzünket?

Csomagolás és tálalás kívül-belül

Az előző ENDORFY perifériákkal foglalkozó tesztem során már alaposan kitárgyaltam az újfajta esztétikát, de azért most sem hagyom szó nélkül az unboxing élményt. Először is érdekes, hogy a GEM Plus az SPC Gear idején, – tehát alig néhány éve – még egy egészen klassz műanyag dobozban került forgalomba, mely hozzáadott némi különlegességet, egyfajta exkluzív varázst, mely kicsit emelt a barátságos áron kínált egér fogadtatásán. Az események azonban alaposan felpörögtek az utóbbi években, a trendek pedig a legtöbb esetben a feleslegesen felhasznált műanyag elemek elhagyására sarkallják a gyártókat és a felhasználókat egyaránt.

Ennek alapján tehát mindegyik termékük papírcsomagolásban érkezik, de szerencsére azért ott még nem tartunk, hogy az egerek is kartonból készüljenek. Ami a megjelenést illeti, a dobozok a korábban látott szürke alapszínben tetszelegnek, rajtuk a filctollas feliratokat idéző mintákkal. Ez nekem továbbra is kissé esetlennek hat, az összhatás valahogy kevésbé tűnik hívogatónak, mint az SPC idejében volt, de ez persze semmit sem von le az általános minőségérzetből. A Plus modellek keményfedeles dobozban és újrahasznosított anyagból készült kartontálcában pihennek, a sima GEM modell viszont vékonyabb dobozkában van, viszont egy merev kartonelem és a sima műanyag tasak mellett egy vastagabb, szivacsos anyagú szütyő is óvja a külső hatásoktól.

Kiegészítők

A wireless modellek mindegyike kapott egy-egy Type-C fejben végződő töltőkábelt, nagjyából ugyanolyat, mint az alapmodellek esetében látni. A vezetékeket amúgy az összes modell esetében szövetharisnyával burkolták be, illetve az USB-A csatlakozófejek a wireless vevőegységek kivételével aranybevonatot is kaptak. A vezetékek rugalmassága igazából korrekt. Talán nem ezek a legpuhább, leghajlékonyabb drótok, amivel találkoztam, de bőven a jobb kategóriába sorolnám őket. Emellett puha szilikonbók készült kötegelő is van rajtuk, így szállításkor feltekerve tehetjük őket a táskába. A wireless modellek esetében érdemes megemlíteni, hogy bár ott a dokkolós töltőállomás volt hivatott vigyázni az USB dongle-re, a Gem Plus Wireless egyel lejjebb áll a ranglétrán, cserébe a kis bügyöknek stabil helye van az egér aljába vájt zsebben.

Utóbbiról nagyjából két dolgot érdemes tudni. Először is a dongle eltávolításakor a kapcsolat megszűnésére reagálva az egér automatikusan elaltatja magát. Ilyenkor a kattintásra válaszul felvillannak a beépített LED-ek, de azonnal el is alszanak, tehát az akkumulátor akkor is pihenhet, ha nem nyúlunk az alján a kikapcsológombhoz. Ami még érdekes, hogy a dongle-t egy mágnes tartja a helyén, ám amikor a tenyeremmel fékezve megpróbáltam kipattintani a helyéről, sikerrel jártam. Ez azt jelenti, hogy ütközés hatására a dongle kirepülhet a helyéről, szóval vigyázzunk, hol ügyetlenkedünk vele, ha nem szeretnénk elveszteni ezt a létfontosságú alkatrészt.

Matériák és dizájn

A Lix modell esetében már szó volt róla, hogy a gyártó a szokásos szellős, rácsos kialakítás mellett tette le a voksát, hogy így érje el az alacsony tömeget az egér számára. A GEM modellek azonban trükkösek, mivel alapból egyetlen hasonló kivágást sem látni rajtuk, viszont amint a hátukra fordítjuk őket, máris feltűnnek az egyenlő szárú háromszögeteket mintázó mélyedések és lyukak. Ez a megoldás alapvetően nem rossz, ám sokan nem szeretik, ha egerük hajlamos lehet a belterébe gyűjteni a port és a koszt, így a fodrászatok és műhelyek kifejezetten rossz hatással lehetnek a belső alkatrészekre.

Ami a formát illeti, kétkezes modellekről beszélhetünk, melyeket szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól, annyira egyformák. Mindegy is, hogy a GEM, a GEM Plus vagy a GEM Plus Wireless kerül egymás mellé. A GEM és a GEM Plus vezetékes változata konkrétan alapos vizsgálgatás esetén sem mutat fel sok különbséget, konkrétan elhanyagolhatók az eltérések a két egér között. Én pl. mindössze 1-2 apróságot fedeztem fel, pl. a szenzorok közti különbség vizuális formában is megmutatkozik, továbbá a rácsos kialakításnak köszönhetően rálátni a nyomtatott áramköri lapra, mely a Plus modellnél apró kis lyukakat hord magán. Természetesen a termék nevét mindkettőre felvitték, szóval, ha mindkettőből lenne otthon, ez a legegyszerűbb mód az azonosításra.

A wireless modell amúgy szintén nagyon hasonló, ám ezen alapból a kábel torkolatának helyén egy Type-C kimenetet látni, ott a kivágott zseb is a dongle számára, továbbá a beépített akkumulátor miatt a tömege is nagyobb. A kis telepek konkrétan 7 grammal dobják meg a vezetékes modellekhez képest, tehát a Gem és a Gem Plus egyaránt 67-67 grammot nyom, míg a Plus Wireless 74-et. Ezzel nem lett a legkönnyebb a kategóriájában, de még így is nagyon könnyű lesz mozgatni és manőverezni vele. Akik pedig unják az ultrakönnyű trendet, azokat vigasztalhatja ez a néhány extra gramm, mely érezhető különbséget jelent a vezetékeshez képest.

Az anyaghasználatról és a kialakításról amúgy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Szerintem különösen az Onyx White néz ki nagyszerűen, de akik a sima fekete hardverekre teszik le a voksukat, valószínűleg ők is elégedettek lesznek A finom, lágyan matt felületek a minőségérzetükt tekintve semmiben sem maradnak el a drágább termékeknél megszokottól. Ez ugyanúgy igaz az egér formavilágára és kidolgozottságára is. Az egér az orránál és a hátuljánál enyhén kiszélesedik, vagy ha úgy tetszik, akkor középtájon elkeskenyedik. Én kifejezetten szépnek mondanám, főleg úgy, hogy nem könnyű egy hagyományos, szimmetrikus kialakítású egeret egyedivé tenni.

Az is jól látható, hogy a GEM széria néhány mm különbséget leszámítva igazodik a piac legnépszerűbb termékeihez, így kényelem és megjelenés szempontjából sem hagy kivánnivalót maga után, ahogy sok újat sem mutat. Nagyon hasonló például a Logitech közkedvelt G Pro modelljéhez, de talán van benne egy kicsi a Glorious Model O-ból is, összességében egy közepes méretű mutatóeszköz. Ez azt jelenti, hogy bármely fogási módra alkalmas lehet, a vásárlók többsége valószínűleg pillanatok alatt megbarátkozik majd vele. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a görgő kivételével nem használtak öregedésre hajlamos gumi vagy szilikon elemeket. Így a két oldalán tapintható, egészen aprócska háromszögekből álló recés mintázat is időtálló maradhat és nem kezdheti ki a sok éves kézmeleg az izzasztó, kompetitív meccsek során.

Siklik is mint az álom, ami a megfelelően kialakított és elhelyezett teflontalpaknak köszönhető. Ezekből egy széles elem került az egér elejére, két kisebb a hátsó sarkokba, tovább egy gyűrű került a szenzorkivágás köré is, tökéletes stabilitást és csúszást biztosítva a precíziós eszközök számára. Az ENDORFY tehát idejében és alaposan elvégezte a házifeladatát, hogy végül szinte semmiben se maradjon el a piac veterán gyártóitól és azok legnépszerűbb termékeitől. Egy lehunyt szemes teszten én nem, hogy nem panaszkodnék rá, de akár egy drágább modell helyett is simán elfogadnám bármelyiket.

A fogása tehát kényelmes és stabil, a kezelése könnyed és sima, a kattintás pedig határozott és jól hallható. Ez nem egy lopakodó, hanem egy kézifegyver, mégiscsak egy gamer egérről van szó, de én pl. nem bánom az éles, határozott kattanást. Ahogy a Lix, úgy a GEM modellek is Kalih kapcsolókkal dolgoznak, melyek már bizonyították, hogy az olcsóbb, kínai switchek is jól szolgálnak és nem jelentenek komoly hátrányt a drágább alkatrészekhez képest. Az egérgombok méretesek és nagyjából mindegy hol nyomjuk le őket, az érzékelés szinte minden esetben azonnali és problémamentes lesz.

Ez igaz a sima GEM és a GEM Plus modellekre is, szóval még egy pont az alapos dizájnért. Ha nagyon szőrösszívűek vagyunk, természetesen a Kailh GM 4.0 és a kétféle Plus esetében alkalmazott Kailh GM 8.0 kapcsolók között van különbség, de az átlagos felhasználó számára ez nagyjából észrevehetetlen. Az olcsóbb modell valamivel merevebb és élesebb hangot hallat, utóbbi értelemszerűen egy árnyalatnyival finomabb, illetve egy leheletnyivel mélyebb hangon kattan. Én mindkettőt használtam és számomra ez aligha lenne vízválasztó, szerintem játék közben a többségnek aligha fog feltűnni. Esetleg említésre érdemes, hogy a gyengébb kapcsoló 60, az erősebb 80 millió kattintásra lett hitelesítve, hosszú távon ez természetesen megfontolandó lehet.

Képességek

Kezdem a szenzorokkal, ugyanis a három eltérő modell, vagyis a GEM, a GEM Plus, illetve a GEM PLUS Wireless között ez az egyetlen fellelhető különbség, ami meghatározó lehet a választáskor (már ha a kapcsolókat nem vizsgáljuk). A GEM a PixArt PMW3325-9s szenzorát, a GEM Plus a PixArt PAW3370-es érzékelőjét, a Wireless modell pedig a PixArt PAW3395-ös letapogatóját kapta meg. Ez tehát azt jelenti, hogy a Wireless modell nem csak a kábel elhagyása miatt jár a többiek előtt, de a precizitás tekintetében is.

Szívesen mondanám, hogy a GEM vásárlói elképesztő hátrányban lesznek a GEM PLus és főleg a Plus Wireless vásárlóival szemben, de ezt nem tudnám rezzenéstelen arccal kijelenteni. Természetesen a különbség adott és a Wireless modell esetében valóban a legfejlettebbet találjuk a három érzékelő közül, de kétlem, hogy a három egér esetében ezen állna vagy bukna egy világbajnoki Counter-Strike döntő. A gyártó nagyszerűen implementálta mindhárom szenzort és egyik esetben sem tapasztaltam kimaradást, mindegy, hogy egy gyűröttebb terítőn, vagy egy sima SteelSeries egérpadon mozgattam őket.

Bár nem vagyok már tinédzser, tekintve, hogy annak idején egy párezer forintos Microsoft egérnél nem volt szükségünk jobbra, ma pedig már nem igazán találni egeret kifejezetten hitvány optikával, már nem biztos, hogy játék közben felfedezném a valós különbséget a három szenzor között. A mozgás lekövetési sebessége valóban eltérő, így extrém magas DPI beállítás esetén – ami leginkább csak bizonyos munkafeladatok esetén gyakori – megmutatkozhatna az olcsóbb szenzorok által mutatott különbség, de a játékosok többsége megnyugodhat:

Szoftver, avagy a fekete leves

Az előző ENDORFY-s cikkemben már taglaltam a szoftveres támogatással kapcsolatos ellenérzéseimet, miszerint minden termékhez külön alkalmazások telepítésére volt szükség, melyet teljesen indokolatlannak éreztem. Főleg úgy, hogy a programok felhasználói felülete, illetve azok stílusa és megjelenése nagyjából azonos volt, persze kisebb – és szintén indokolatlan, illetve érthetetlen – különbségekkel. Nos, a helyzet ebben az esetben még rosszabb volt, mint legutóbb.

Először három egér volta gépemre kötve, nevezetesen a GEM és a GEM Plus Onyx White kiadásai, illetve a fekete Plus Wireless. Mivel a színüktől eltekintve a fehér és a fekete modellek technikai értelemben szinte teljesen azonosak, nem akartam még jobban összezavarni a rendszert, mint amennyire amúgy is sikerült, így ezekből egyszerre csak egyet használtam. Először is mindhárom esetben eltérő méretű telepítőfájlokat kaptam, tehát joggal feltételezhettem, hogy megint három különböző szoftvert kell telepítenem, ami miatt máris fogtam a fejem. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy a szoftver a GEM és a GEM Plus egerek egyikét sem fogja felismerni.

Természetesen egyszerre csak egy egeret kötöttem a gépre, illetve többször is újraindítottam a rendszert, de semmi. Az már csak hab a tortán, hogy mikor a Wireless mellől lehúztam a sima Plust, a Wireless szoftvere, az eredetileg mutatott Lix egér képét hirtelen a fekete Wireless modell képére változtatta. Akárhogy is, a két vezetékes modell beállításaihoz sajnálatos módon nem fértem hozzá, bárhogy is igyekeztem. Először csak a GEM-et használva felraktam a mellékelt programot, majd indítás után a “Mouse not connected!” üzenet fogadott. Ezen meglepődve lehúztam az egeret és Plus-ra váltottam. Amikor az eltérő méretű telepítőfájl indításakor a GEM szoftverének törlését ajánlotta fel, éreztem, hogy mélyebb nyúlüregbe estem, mint azt először gondoltam.

Nyilván nem feltétlenül életszerű, hogy valakinek megvan az egész sorozat, ahogy az sem, hogy egyidejűleg szeretné használni őket, az viszont megeshet, hogy legalább egyet szeretne. A GEM Plus telepítője tehát először uninstallálta a GEM szoftverét, majd újból indítva települt, hogy a végeredmény ugyanaz legyen, nem látta egyik egeremet sem. Mivel valójában mindkettő ugyanaz az 1.0-s verziószámú GEM alkalmazás, legalább egyet illett volna felismernie a gépre kötött egerek közül, főleg, amikor egyetlen egy volt rákötve. Végül a beállítási lehetőségeket el kellett engednem és maradtam a Wireless modellnél, mely nem akadékoskodott.

A kezdeti zűrzavar után nagyjából ugyanazt mondhatom, amit a Lix esetében. A szoftver funkcionális értelemben igazából teljesértékű. Azon túl, hogy már Full HD-s felbontáson is viszonylag kicsi az ablak; továbbra sem átméretezhető és a feliratok is lehetnének jobban olvashatók, egyetlen egy gyakorlati problémám volt vele. A wireless modell vélhetően takarékossági szempontból tétlenség esetén néhány perc múlva lekapcsolja magát. Ez azt jelenti, hogy bár az alsó gombhoz nem értünk hozzá, a felébresztéséhez nem elég megmozdítani, kattintani is kell egyet. Ez alapvetően hasznos funkció, de csak ha van rá mód, hogy a felhasználó döntsön arról, hogy szüksége van-e rá. Szerencsére a várakozási időt módosítható, illetve kitolható legfeljebb 40 percig, viszont az egér szoftver hiányában is emlékszik a beállításainkra, tehát ha másik gépre kötjük, ott is kell a szoftver, ha ezen módosítani szeretnénk.

A szoftveres elakadásról még annyit, hogy utánajárva nem sok hasonló panaszt találtam, tehát feltételezhető, hogy az én készülékemben volt a hiba. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy míg a legutóbbi tesztben nem volt gond és most a GEM Plus Wirelesst is felismerte, ezen a téren még rengeteg munka vár az ENDORFY csapatára. Sajnálatos, hogy a hasonló anomáliák elronthatják az amúgy kiváló termékek megítélését, mert amúgy csak dicsérő szavakkal illethetem a nálam járt egereket.

Kell ez nekem?

Az ENDORFY továbbra is kimagasló minőséget nyújt, a piac legismertebb gamer brandjeinek csúcstermékeihez mérve töredék összegekért. Az egerek alaposan megmunkáltak, jó minőségű anyagokból készültek, fogásuk és használatuk is kényelmes. A kattintás és a gombok stabilitása közel hibátlan, ahogy a szenzorok is jól dolgoznak, még a legolcsóbb modell esetében is.  Ez különösen jó hír azon a kisebb pénzű felhasználók számára, akik a nagy áruházak vagy a távolkeleti vegyesboltok alsó polcos ajánlatainál komolyabb megoldásra vágynak, de nem akarnak 30-70 ezer forintot költeni egy prémium kategóriás egérre.

Tekintve, hogy ezen modellek némelyike már SPC logó alatt is elérhető volt, örvendetes, hogy a gyártó nem elhagyta, inkább bővtette a korábbi palettáját, főleg, ha ezt a kiváló Wireless modellel tették. A maga 74 grammjával még bőven befér az ultralight kategóriába, cserébe nagyszerű üzemidőt és kiváló teljesítményt nyújt. Bár ez már meghaladja a 30 ezer forintot, de a jelenlegi árak mellett ez közel sem olyan extrém egy ilyen jó egérért, mint pár éve jogosan gondolhattuk volna, így aki nem akar ezreket spórolni egy hasonló Logitech modellre, az bátran választhatja az ENDORFY egerét is.

Az egyetlen negatívum a zűrzavaros szoftveres háttér, mely számomra érthetetlen módon rontja a felhasználói élményt és a pozitív összképet. Örömmel ítélném meg akár a legmagasabb értékelést is az ENDORFY felhozatalának, ám addig, amíg ezen a téren nem állnak elő egy egységes, kikupált, jól átgondolt és újratervezett segédszoftverrel, addig ez az elismerés sajnos még váratni fog magára. Minden egyéb tekintetben a három GEM valóban hű a nevéhez és nem csak kiváló választások, de a szoftveres bakik ellenére a dizájnért és az ár-érték arányukért járó díjakat is megérdemlik, mert valóban erős ajánlatok a gamer egerek egyre duzzadó tengerében.