1. oldal

A két éve bemutatott Endless Space egyike volt a jobban sikerült 4X játékoknak. Nem volt tökéletes, nem váltotta meg a világot, de a műfaj kedvelői számára kifejezetten jó szórakozást nyújtott, ami nem rossz teljesítmény egy frissen alakult stúdió első játékától. Mostani tesztünk alanya sokat örökölt az elődtől, és nem csak a kissé idétlenül hangzó nevét (végtelen legenda?). Mindenek előtt örökölte a műfajt, azaz most is egy 4X játékot kapunk, ezúttal azonban a végtelen űr helyett kicsit földközelibb környezetben.

Az Endless Legend világa egyedi ötvözete a sci-finek és a fantasy-nek, némi steampunk beütéssel. A leginkább domináns fantasy-vonal sem a hagyományos ork-elf-törpe klisére épít, helyettük meglehetősen egyedi fajokat sikerült alkotniuk, akik ráadásul a játékmenetet is erősen befolyásolni tudják. Messze túlléptek a „+10%-ot kap kutatáshoz” jellegű sémákon, helyette például a kultisták csak egy várost építhetnek, azt viszont hatalmasra; a Broken Lordok faja élelem helyett kizárólag pénzből tud népességet venni; a nomádok pedig át tudják pakolni meglévő városaikat, illetve adókat szedhetnek más fajok kereskedelmi egyezségeiből is. Összesen nyolc faj közül választhatunk induláskor, akik a faji sajátosságaik mellett egyedi egységeket és fejlesztéseket is kapnak.

Alapjaiban egy klasszikus 4X játékkal van dolgunk, azaz célunk, hogy terjeszkedjünk, új városokat hozzunk létre, fejlesszük technológiánkat, diplomáciai és/vagy kereskedelmi kapcsolatokat ápoljunk más népekkel, összességében pedig egy virágzó birodalmat hozzunk létre, amivel a nyolc győzelmi feltétel egyikét a többiek előtt teljesíthetjük. Ezek között megtalálhatóak a szokásos feltételek, úgymint diplomáciai, kutatási, harci győzelem, azonban ez utóbbi több részre szét van szedve. Győzhetünk akkor is, ha leverjük az összes ellenséget, de elég az is, ha az összes ellenséges fővárost elfoglaltuk, vagy ha a térkép legalább 80 százalékát mi uraljuk. Emellett gazdasági győzelmet is arathatunk elegendő pénz gyűjtésével, végül pedig egy-egy speciális faji küldetéssorozat teljesítésével megnyitott csodát felépítve is mi lehetünk a legjobbak. Az Endless Space hibájából tanulva szerencsére ezúttal már előre szól a program, ha az ellenfeleink közelítenek valamelyik győzelmi feltétel teljesítéséhez, illetve játék közben is megnézhetjük, százalékosan hogy állunk a többiekhez képest.

A játékmenetet több újdonság is megkülönbözteti a konkurensektől, ezzel adva a játéknak saját személyiséget. Az egyik ilyen egyedi vonás, hogy a (véletlengenerált) világot jól elkülöníthető, egyénileg elnevezett régiókra osztották, és egy régióban csak egy várost lehet építeni. A város azonban terjeszkedhet a régión belül, a népességszámunktól függően újabb negyedeket építhetünk, amivel újabb erőforrásokra tehetünk szert. A régiós kialakítás miatt a világ sokkal szűkebbnek tűnik, mint más játékokban, egyúttal jobban rá vagyunk kényszerítve a korai terjeszkedésre is, mert ha valaki lerak valahová egy várost, akkor békésen már nem lehet arrafelé építkeznünk. Pont emiatt sokkalta nehezebb katonai konfliktus nélkül játékot nyerni, szinte biztos, hogy előbb-utóbb valakivel háborúba fogunk keveredni.

2. oldal

A térképen a többi nagy nemzet mellett számos kisebb faj is helyet kapott, akik egyszerű falvakban élnek. Ezeket a falvakat elfoglalhatjuk erővel is, de a megfelelő fejlesztés megnyitásával akár tárgyalhatunk is velük, és küldetéseket megoldva akár a birodalmunkba is be tudjuk olvasztani őket. Ezért cserébe különböző jutalmakat kaphatunk, például erősebbek lesznek a mi egységeink, vagy messzebbre látnak el, esetleg a gazdaságunkat segíthetik az asszimilált fajok, emellett pedig gyárthatjuk a saját, különleges egységeiket is. A kisebb fajokon kívül még ősi romokat is találhatunk a térképen elszórva, ahol akár kisebb küldetéseket is kaphatunk, vagy éppen eldugott kincsekre lelhetünk.

Ahogy telik az idő, városaink egyre nagyobbak lesznek, egyre nő népességük, és egyre több munkásunk lesz. Őket a város igazgatási képernyőjén tudjuk a termelendő erőforrásokhoz párosítani, ezzel növelve annak körönként termelt mennyiségét. Tehát ha mondjuk több pénzre van szükségünk, akkor pár munkást átrakhatunk oda, míg ha építkezni szeretnénk, akkor a termelést növelhetjük velük, de ugyanígy növelhetjük a kutatási teljesítményt és a kultúra „produktivitását” is, valamint a begyűjtött élelem mennyiségét, ami a népesség növekedéséhez szükséges.

A kultúrát ebben a játékban egészen egyedi módon használhatjuk föl. A megtermelt pontokat egyrészt a diplomácia terén tudjuk elkölteni, ugyanis minden diplomáciai tevékenység akció pontba kerül. Lehet az például békekötés, vagy kereskedelmi ajánlat, esetleg szövetségek kötése, de még a háború indításához is pontra van szükségünk. Ez elsőre kicsit furcsának hathat, de a gyakorlatban jól működik, és az alapvető tevékenységekhez nincs is sok pontra szükség. A kultúra másik felhasználását a birodalmi tervek aktiválása jelenti. Bizonyos időnként lehetőségünk van elkölteni pontjainkat egy négyágú ábrán, és aktiválhatunk fix ideig tartó bónuszokat. Ezek lehetnek gazdasági javak, növelhetjük a népesség boldogságát, a kutatásaink eredményességét, vagy éppen a harci egységeink hatékonyságát is.

A kutatás során a máshol megszokott fás felépítés helyett ezúttal a kikutatható dolgokat korszakokra osztva kapjuk meg. Egy-egy korszak megnyitásához az előző érából elegendő találmányt kell kifejlesztenünk, azonban az már ránk van bízva, hogy melyeket. Ezenkívül minden egyes kikutatott találmány növeli a következő fejlesztések költségét, azaz egyre többe kerül kifejleszteni dolgokat. Emiatt a kutatás a későbbiek során eléggé lelassul. A tudományos győzelemhez így mindenképpen szükség van arra, hogy minél több várost tartsunk irányításunk alatt.

3. oldal

Ha már a klasszikus 4X játékmenet ennyi eleméhez hozzányúltak, akkor természetesen a harcrendszer sem maradhatott ki. Ahelyett, hogy két egység egymásra lövöldözne, mint mondjuk a Civilization-sorozatban, vagy pedig egy külön harci térkép nyílna meg, mint a Fallen Enchantress-ben, itt a színhely maga a világtérkép. Amikor seregünk harcba kerül egy másik sereggel, akkor az egységek szétszélednek a környéken, és kezdetét veszi egy körökre osztott, taktikai harc, ott a helyszínen. De ez a harc sem a szokásos, felváltva lépegetős módon működik, hanem helyette minden kör elején meg kell mondani az egységeinknek, hogy mit csináljanak, kit támadjanak, ezután pedig lezajlik a kör az előre megadott parancsok alapján. Azt is megadhatjuk, hogy az adott egység milyen módon viselkedjen, ha a célpontja menet közben érvénytelenné válna (mert hatótávon kívülre megy, vagy meghal). Ráadásul minden csata maximum hat körig tart, ezután a túlélők elhagyják a terepet, és később lehet folytatni. Szokatlan rendszer ez, érdekes, újszerű kihívás, bár az újszerűségen kívül nem feltétlenül nyújt annyit, ami miatt eléggé szórakoztató lenne vele szöszmötölni az automatikus csatázás helyett. Nincs akkora mélysége, ami miatt megérné a plusz időt, amit igényel, ezek a csaták ugyanis eléggé nyögvenyelősek, körülményesek.

Egységeinket a megfelelő technológia kikutatásával, és a szükséges nyersanyagok kibányászásával erősebb felszereléssel is elláthatjuk. Ugyanezt tehetjük a piacról „vásárolható” hősökkel is, akiket seregeinkhez vagy városainkhoz rendelhetünk, ezzel erősítve azokat. Hőseink még egy-egy képességfával is rendelkeznek, amit fajuk és kasztjuk határoz meg, és ahol akár a városokat, akár a seregeket támogató képességeket nyithatunk meg a szintlépéskor kapott pontokból.

Az audio-vizuális körítés a műfajon belül az egyik legszebb, amivel találkoztam. Már az Endless Space kezelőfelületét is az egekbe dicsértem, itt pedig sikerült tartani, sőt emelni a mércét. Amikor a nagyon jól belőtt tutorialt végigjátszva megismerkedtem a felülettel, elmorzsoltam egy örömkönnycseppet – minden fejlesztő példát vehetne a programból, hogyan kell informatív, stílusos, átlátható, ugyanakkor szép és ízléses kezelőfelületet készíteni. Minden tökéletesen elérhető, és pontosan, de sallangmentesen választ ad a játékos minden kérdésére. A grafika egyéb téren is jól teljesít, a pálya kicsit emlékeztet egy jóféle terepasztalra, nincs túlzsúfolva, de mégis teli van részletekkel, az egységek egyedi megjelenésűek, a fajok városai pedig különböznek megjelenésükben. Egyedül az animáció szúrta kicsit a szememet, a lények mozgása lehetett volna szebb is. A zene és hangok is igen jól sikerültek, az egész játékkal élvezet játszani – ilyennek kell lennie 2014-ben egy körökre osztott stratégiának technológiailag.

4. oldal

Az Endless Legend az év egyik nagy meglepetése. Különösebb csinnadratta nélkül jelent meg, pedig az utóbbi évek egyik legjobb 4X játékát üdvözölhetjük benne. A válaszható fajok ezúttal tényleg rendkívül különbözőek, egészen más-más stratégiát kell használni velük, és még a megjelenésük is teljesen eltér, ez talán a program legnagyobb erőssége. De nem csak ebben nyújt egyedit, frisset, hanem a játék egyéb elemeiben is. Például az évszakok is változnak, bizonyos körönként beköszönt a tél, amit nagyon hamar megtanulunk utálni. Ilyenkor ugyanis mind a mozgás, mind a termelés jelentősen lelassul, az élelem pedig jóval kevesebb lesz. Ráadásul ez a térképen is megjelenik, mindent belep a hó, ami igazán jól mutat.

Összességében pedig nagyon jól játszható, átgondolt az egész játék, ráadásul még jól is néz ki, a kezelőfelülete pedig tökéletes, nincs rá jobb szó. Emellett megvan a játéknak az egyedi stílusa, ami a megjelenését, fajait, lényeit illeti, igazi üde színfoltja a felhozatalnak. Nem árt azonban felkészülni, hogy békés úton nehéz benne nyerni, mind a kutatási, mind a gazdasági győzelemhez elengedhetetlen, hogy a térkép jó nagy részét birtokoljuk, ami a régiós felépítés miatt nem biztos, hogy egykönnyen menni fog (bár például zsoldosokat is felbérelhetünk, akikkel akár szövetségeseinket is hátba támadhatjuk anélkül, hogy ők rájönnének, ki tette ezt velük). Az Endless Legend összességében az utóbbi évek egyik legjobban sikerült 4X játéka, a műfaj rajongói mindenképpen próbálják ki, de még akár kezdőknek is ajánlható a nagyszerű oktató módja és barátságos kezelőfelülete miatt.

Platform: PC