Oldal I.: Mi az emulátor?

Ha manapság valaki szóba hozza az emulátorprogramokat, nagyon sok kérdés merül fel, hiszen ez egy olyan oldala a játékvilágnak, ami nem elég, hogy állandó fejlődése miatt képlékeny, de még jogilag is vannak megkérdőjelezhető pontjai. Mégis mik azok a határok, amiken belül barangolhatunk, s mi az, ami olyan vonzó az emulátorok világában, hogy egyesek a szabadidejüket is erre áldozzák, normális játék helyett? Eme nagyobb lélegzetű cikkbe ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni, tisztázva olyan fogalmakat és legalitási kérdéseket, amik nélkül értelme sincs beleugrani az "emuzás" rejtelmeibe.

Mi az emulátor?

Ez a legjobb, és egyben legfontosabb kérdés. Az emulátor olyan program, ami szoftveres úton teremti meg a feltételeket egy másik platformra szánt program számára úgy, hogy az maradéktalanul működhessen egy tőle idegen hardveres környezetben is. Az emulátorok ötlete nem új, már a nagy videojáték-válság előtt is születtek olyan gépek, amik lejátszották más gyártók konzoljainak játékait is. Manapság az emulátoroknak nagyon sok fajtája és ága él, és ezek egy részét komoly munkára, archiválásra használják. A Microsoft Virtual Machine 2007 alkalmazása is egy olyan, ingyenesen letölthető eszköz, amivel új rendszereinken futtathatunk régi MS operációs rendszereket, élvezve azok összes előnyét / hátrányát, miközben a háttérben a modern rendszer üzemel, teljes erőbedobással. Sőt, ha valaki nagyon súlyos késztetést érez, még OS X-et is futtathat virtuális gépen, noha ennek - mint az emulátorok világában oly sok dolognak - ára van. Akik még a DOS-nál is régebbre szeretnének merészkedni, mindenféle ősi számítógéphez találnak az Interneten ingyenes emulátorokat, az Apple II-től kezdve a Commodore-okon át az Amigáig, és még sorolhatnám.

                                       

                                                              Aliens vs. Predator egy Atari Jaguar emulátoron

Na igen ám, de mi a helyzet a játékkonzolokkal? Nos, amíg a konzol halott, addig semmi. Nagyon sok emulátor van Atari 2600-ra (a legjobb a Z26), NES-re, SNES-re (VirtuaNES, NEStopia), Sega MegaDrive-ra (Fusion), Jaguarra, és még sorolhatnám. A játékok beszerzése már nem olyan egyszerű, mert ugyan a nagy részük abandonware-nek minősül(het), de a letöltésük sokszor így is illegális. Maximum az eredeti játékok tárolóiról, az úgynevezett "cartridge-ekről" lehet lerippelni őket otthon, de néhány cég szerint még ez sem legalális (bár kérdés, hogy akkor szerintük mi az). Ami viszont kicsit lazíthat a szabályokon, az a gépek kora, és az, hogy a cégek, amik nagyrészt ma is léteznek még, nem bánják, hogy valakik életben tartják a múltjukat (persze kivétel akad). Tehát van sok régi konzol, és hozzájuk még több emulátor. Mi van viszont, ha egy olyan konzolt szeretnénk emulálni, ami nem olyan rég még új volt? Ez esetben több dolgon elcsúszhatunk, így most oldalról-oldalra vegyünk sorra pár nem túl régi géphez tartozó emulátort, hogy lássuk, mikor is fogunk végre Halo 3-azni a PC-inken!

Oldal II.: Playstation

A Playstation

A Sony masinája nem mai darab, hisz 1994 decemberében történt megjelenése óta immár 15 év telt el. Ennek ellenére nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden idők egyik legtermékenyebb, és leghosszabb életű konzoljáról beszélünk, ami nem csak hogy messze megelőzte korát, de olyan játékokat hozott a köztudatba, amikkel a Sony máig pénzt keres. A Metal Gear Solid, a Gran Turismo, a Crash Bandicoot és a mindent elsöprő Final Fantasy VII legendává avatták a gépet, aminek még most is sok rajongója van. Ma viszont már messze túlléptünk a PS (vagy PSX, ahogy tetszik) technológiáján, és ezt jól mutatja az is, hogy az elsők között vált teljesen emulálhatóvá a saját generációjából.

Az első olyan PSX emulátor, ami maradéktalanul futtatta a gép legendás játékait, még a konzol élettartama alatt, 1999-ben megjelent Bleem! néven. A program nem elég, hogy agresszív terjedésnek indult, de még fizetni is kellett érte, így a Sony két nappal a szoftver előrendelhetősége után beperelte annak két fejlesztőjét, David Herpolsheimert és Randy Lindent. A dolog annak ellenére, hogy véresen komolynak indult, hamar paródiába fulladt. A média tipikusan Dávid és Góliát harcként tüntette fel az esetet, és ez komolyan befolyásolta a per kimenetelét is. A Sony vesztett, olyannyira, hogy mindent engedniük kellett a Bleem!-nek, így az később Dreamcaston is elérhető lett. Akinek volt DC-je és anno PS-e is, az utóbbit el is adhatta, mert csak az emulátort kellett megvennie. Ami pedig a legjobb, hogy a Bleem!-nek nem volt túl komoly gépigénye, pedig az emulátorok messze földön hírhedtek hardverétvágyukról.

Ma a Bleem! már halott. Nem fejlesztik, nem megy 64 biten, sőt, már Windows XP alatt se nagyon működik. Helyét átvették az újgenerációs emulátorok, s azok közül is a legjobb, az ePSXe. Az új programban úgynevezett modulokkal (avagy pluginokkal) operálhatunk, amik szabadon fejleszthetőek, így ha valaki új D3D vagy OpenGL grafikai kiegészítést használ, nyugodtan játszhat HD felbontásokban, látványjavítók használatával. Az eredmény meggyőző és szép (már amikor), a sebesség pedig 60 fps-re korlátozva több, mint megvalósult álom. Az egyetlen probléma az ePSXe-vel az, hogy a futtatásához eredeti Playstation BIOS-ra van szükség. Ennek eltávolítása a gépből pedig illegális, így akárhogy használja valaki az ePSXe-t, gyakorlatilag nem tud hófehér maradni. Még szerencse, hogy manapság ezt már nem veszik olyan véresen komolyan. Ahhoz, hogy jól megtuningolva Gran Turismo 2-zhessünk otthoni PC-nken, nem árt egy 2 GHz-ces processzor, 128 MB-os VGA-val és 512 MB RAM-mal megtámogatva, azonban ez manapság nem okozhat problémát.

                                       

                                                                                  Gran Turismo 2 emulátoron

Oldal III.: Nintendo 64

A nagy N: Nintendo 64

'96-ra a PS már domináns gép volt, és nem elég, hogy CD lejátszó képessége és 3D-s grafikája miatt terjedt mint a penész, de minden mást ellehetetlenített a piacon, így ha egy olyan vállalat, mint a Nintendo, fenn akart maradni, nagyon ütős géppel kellett előállnia. Ez lett a Nintendo 64, aminek neve a gép processzorának bitjeire utalt (ne feledjük, a bitháborúk korában éltünk), s mely az utolsó volt a cégnél, ami nem optikai meghajtót, hanem cartridge-dzseket használt. Az eredmény villámgyors betöltés, de csak 256 MB hely volt, így a gép bár nagyon tudott a kellő kezekben, már a megjelenésekor elavultnak számított. Ennek ellenére a világ legjobb játékai jelentek meg rá, hisz elég csak a Mario 64-et említeni, ami újradefiniálta a platformjátékok fogalmát, de ide sorolandó a két Nintendo 64-es Zelda is, melyek egymással versengve érték el a világ legmagasabb értékeléseit.

Maga a gép valamikor az ezredfordulón vált emulálhatóvá, és az első elterjedt emu az 1964 volt, 2001 tavaszán. A program sok kompatibilitási hibával küzdött, és ma már a Project64 átvette a helyét, mint a jelenleg is élő, és egyben valaha készült legjobb Nintendo 64 emulátor. A programhoz nem kellenek modulok, az egész egyben van, BIOS-t sem igényel, és persze ingyenes. A gépigénye nem túl magas, egy 2 GHz-s PC-n már elég jó sebesség érhető el, tűrhető beállításokkal is (azaz nyugodtan elereszthetjük az elsimítást és az anizotróp szűrést). Az egyetlen hátulütője a dolognak a játékok beszerzése, ez ugyanis - akárcsak a PS BIOS-a - nem oldható meg legális úton. A játékokat "ki kell szedni" a cartridge-dzsekből, és szoftveres ROM-okká alakítani, majd így beolvastatni az emulátorral. A Nintendo mindezidáig azonban nem tett jogi lépéseket, és ha valaha fog, az sem az N64-es játékokat emuláló közönséget fogja érinteni (erről később).

                                      

                                                                          Mario 64 Project 64 emulátoron

Oldal IV.: Dreamcast

Az új út: Dreamcast

A PS és az N64 uralma nem tartott sokáig, hisz a Sega nagy visszatérőként bejelentette, hogy máris generációs ugrásra készül új gépével. A Dreamcast 99-ben jelent meg, és nemrég ünnepelte születésének tizedik jubileumát. Sajnos maga a gép nagyon sanyarú sorsban osztozott az őt kiadó céggel, és így a PS2 megjelenése után nem sokkal holt platformmá vált. Akárhogy is, a játékai nagyon emlékezetesek, elég csak a Soul Caliburre, a Crazy Taxira, vagy akár a Shenmue-ra gondolni. Nagyon szomorú, hogy a Sega azóta csak sima kiadó lett, mert nagyon szívesen megnéznék egy Dreamcast 2-t - mondom ezt annak ellenére, hogy a dologra kevesebb az esély, mint a lottó ötösre.

Ironikus, de amilyen szomorú véget ért a Dreamcast, olyan keserű maradt az emulátorrajongók szájíze is. Az egyetlen projekt, ami fantáziával bírt (volt több is, de mind elvérzett), a Chankast volt, de ezt sajnos félbehagyták, így csak egy 0.25-ös verziószámú alfaváltozat érhető el belőle. A 2005-ben, csupa buggal tűzdelt program ingyenes, de sajnos igényli a Dreamcast saját BIOS-át, ami akárcsak a PSX-é, ezúttal sem legális. Ha mindez még nem lenne elég, a Dreamcast saját lemezt használt, amit GD-ROM-ra kereszteltek, s mely kb. két CD kapacitásával ért fel (1,2 GB). Erről a játékokat csak trükközéssel lehet leerőltetni, így ha nem lenne halott platform a DC és több ereje lenne a Segának, a Chankast lenne a legbüdösebb emulátor az összes közül. Így azonban csak egy szürke szamár a sok közül.

               

                                                                                 Soul Calibur HD-ban

Oldal V.: Playstation 2

A Fekete Ördög: PS2

Igen, elérkeztünk az első igazi nagyágyúhoz. A Playstation 2 2001-es bemutatkozása óta generációja legsikeresebb gépe, ami közel 140 millió példányban kelt el világszerte. Meghozta magával a DVD-k korát, bemutatta, mit is jelent az IGAZI generációváltás, és olyan játékokkal írta be magát a történelembe, mint a Gran Turismo 3-4, a Metal Gear Solid 2-3, vagy a God of War. Mivel pedig egy teljesen új idő beköszöntét jelzi, talán nem meglepő, hogy minden eddigi közül a legnehezebben emulálható platform. Architektúrájának gyakorlatilag semmi köze a PC-kéhez, a játékok teljes pompában és maximális sebesség melletti futtatása nagyon komoly feladat. Ám egyesek úgy tűnik, nem ismernek lehetetlent...

Nem egy PS2 emulátor született már, de csupán egy van, ami máig fennmaradt, ez pedig a PCSX 2. Első része egy nem túl sikeres PSX emulátor volt, s mikor a fejlesztők rájöttek, hogy az ePSXe mellett nem tudnak labdába rúgni, belevágtak egy sokkal grandiózusabb projektbe. Az emulátor jelenleg még nincs kész, a 0.9.6-os a legfrissebb változata, és mivel messze van még a befejezés, nem is várható el, hogy teljes értékű szórakozást nyújtson. A gépigénye hatalmas, és főleg a processzorok hatják meg, abból is inkább a nyers teljesítmény, mintsem a magok száma. Olyan 3 GHz felett már érdemes megpróbálni egy-egy játékot (a Tekken 4 és a Final Fantasy X 1-2 már jól futnak), de igazán olyan 4 GHz körül ereszthetjük el a lovakat. A program modulos, szóval érdemes körbenézni itt-ott, hogy a mi gépünkhöz melyik illik a legjobban, ám ami ennél is fájóbb, az a BIOS, ami - ugye -  itt is illegális játékszernek tekinthető, ráadásul egy máig forgalomban lévő gépről beszélünk.

                 

                                                                                  Gram Turismo 4 HD-ban

Mindez persze nem riasztja el az emulátorőrülteket, akik űrhajó sebességű vasakon már képesek prezentálni, mi is lesz a jövő. Gran Turismo 4 720p-ben, látványjavítókkal? Hmmm, finom! Killzone textúrabugoktól mentesen? Még jobb! Igen, a PCSX 2 vitathatatlanul a jövő leghasználtabb emulátora lesz. Nincs is ehhez mit hozzátenni, hajrá fejlesztők!

Oldal VI.: Xbox

Xbox - na ne...

A Microsoft újgenerációs gépe 2001 végén robbant be a köztudatba, és bár nem volt jelentős ellenfél a PS2 számára, azért elég jó táptalajt szolgáltatott a mostani generáció Microsoftos éllovasa, az Xbox 360 számára. A masina felépítése jobban hasonlított a PC-khez, mint addig bármi, ám ennek ellenére nem lett az emulátorosok kedvence. Mindössze három program fejlesztése indult meg, és ezek közül csak egy van, ami még ma is él.

Ez a CXBX, mely egy ember körül forog, s ami még mindig nagyon messze van attól, hogy valaha is játszható legyen. Gépigénnyel és játéklistával éppen ezért nem tudok szolgálni. Az egyetlen olyan emulátor, ami lejátszik, és elviselhetően futtat Xbox játékot, a Xeon. Egyetlen program van, ami megy vele: a Halo NTSC változata. Se több, se kevesebb. Lássuk be, ennek ma nem sok értelme van, lévén a Halo megjelent PC-re is.

Oldal VII.: Gamecube és Wii

A Nintendo sírhat

Gondolom, most arra vár a Kedves Olvasó, hogy leírom a Gamecube történetét, majd jön egy kis áttekintés a rá specializálódott legjobb emulátorról. Nos, eleinte ez is volt a tervem, de mivel Dolphin emulátor fejlesztőinek van pár trükk a tarsolyában, inkább a egyből a közepébe csapok: a Dolphin nem csak Gamecube, de Wii játékokat is képes futtatni, s nem egyet ezek közül teljes sebességgel, maximális minőségben. Hihetetlen? Igen, de mégis igaz (ez nagyban köszönhető annak, hogy a Wii egy némileg felturbózott GameCube). A Dolphin az első - és minden bizonnyal az örök egyetlen - olyan emu, ami jelengenerációs konzolra is jó, és bár a Nintendonak ebből később származhat kára, egyelőre nem tesz semmit. Talán tudják a cégnél, hogy a Wii-t úgyis eladja a Wiimote...

A Dolphin sem valami gyors, sőt, mondhatni csiga a fentiekhez képest. Akárcsak a PCSX2, ez is prociéhes, ám itt a 3 GHz-s határ nem jelent semmit, mert a program erősen függ a többmagos rendszerektől. Szerencsére nem igényel BIOS-t, és a játékokkal sem lehet gond a DVD miatt, így akármilyen ironikus is, a Dolphin a leglegálisabb program az összes eddig felsorolt emulátor között. A Wii irányítását egérrel pótolhatjuk, míg a Gamecube játékaihoz erősen ajánlott egy kontroller beszerzése. Ami viszont a legviccesebb, az a tény, hogy a Dolphinnal - a megfelelő hardver birtokában - játszhatunk Wiis játékokat HD-ban is, és nemrég már el is lepték az Internetet a 720p-s Mario Galaxy videók. Kedves Nintendo, ideje lenne egy Wii HD kiadásának, nem gondolja?

                 

                                                      Mario Galaxy 720p-s felbontásban - ilyet még a Wii se tud!

Oldal VIII.: A jövő

A jelen és a jövő

Az emulátorok mindenhová begyűrűztek. Ott vannak telefonjainkon, PDA-inkon, számítógépeinken, konzoljainkon. Az olyan multiplatform-projektek, mint a SCUMVM, ami a híres kalandjátékokat futtatja szinte az összes létező hardveren, jól prezentálják, hogy mire is számíthatunk a közeljövőben. Telefonon Quake 2? Ma már nem álom. PSP-n PSX játékok? Bizony, ez is megoldható, ráadásul maga a Sony alkotta, teljesen legális (csak vegyük meg a játékot hozzá). S akkor még nem is említettem a sok kézikonzolt megcélzó emut, pedig a GameBoy Advance-től kezdve a DS-en át a PSP-ig terjed a - hol jobb, hol rosszabb - paletta.

                                       

                                                                         Commodore 64 emulátor az iPhonera

Na és hogy mikor fogunk PC-n Halo 3-azni? Nos, amennyiben a játék nem jelenik meg számítógépekre, egy  darabig biztosan nem. A jelenlegi generáció gépei nagyon erősek, per pillanat emulálhatatlanok. Pár év múlva már meg lehet próbálni a dolgot, mert a PC-k is elindultak a sokmagos processzorok irányába, de addig is, ha valaki szemet vetett például a Final Fantasy XIII-ra, akkor jobb ha elkezd barátkozni a két konzol valamelyikével.