A Szaturnusz gyűrűrendszere a Naprendszer egyik legismertebb struktúrája. A jellegzetes objektum távolról egybefüggő, sávos szerkezetnek tűnik, de közelebbről kiderül, hogy a gyűrűk elkülönülnek és eltérően is viselkednek, ahogy az is, hogy más, távolról nem látható, ritkább anyagú gyűrűk is léteznek. A gyűrűk főleg vízjégből, kisebb mennyiségben pedig szilikátokból, szén-dioxidból és ammóniából állnak, és mindegyikük sajátos pályával rendelkezik.

Annak demonstrálására, hogy a gyűrűk mennyire eltérően viselkednek, és az egész rendszer mennyire komplex, a NASA kutatója, James O’Donoghue készített egy lenyűgöző szimulációt. A szakértő elmondása szerint az évek során sokszor találkozott az Szaturnusszal kapcsolatos alapvető kérdésekkel. Az emberek többsége például meglepődik, amikor megtudja, hogy a gyűrűket különböző méretű, a mikroszkopikustól a jéghegyig terjedő nagyságú jégdarabok építik fel, ahogy azon is, hogy a gyűrűk anyaga csaknem tisztán fagyott víz, amit a kis mennyiségű egyéb anyag színez meg, egyébként teljesen fehérek lennének

A laikusok számár az is meglepő és nehezen elképzelhető, hogy a gyűrűk eltérő sebességgel forognak, attól függően, hogy melyik „sávban” haladnak, mondja O’Donoghue. Ahogy az általa készített animáción is látszik, a Szaturnusz gyűrűit felfedezésük sorrendjében látták el betűjelekkel, így belülről kifelé haladva találjuk a D, a C, a B, az A és az F gyűrűket. Az A és az F gyűrű között húzódik a rejtélyes E gyűrű, amely a Mimas és a Titan holdak között található, rendkívül széles, és annyira apró jégkristályok alkotják, hogy szinte láthatatlan.

A szimuláción 30 óra történései láthatók, a bolygó képe a Cassini űrszonda felvételei alapján készült, és az ábrázolt időstartam alatt a leglassabb gyűrű is kétszer kerüli meg a bolygót. A felvétel kitűnően demonstrálja a gyűrűrendszer rezonanciája. A Cassini-résben például a Mimas és a gyűrűrészecskék kölcsönhatása miatt sokkal kevesebb az anyag. A Szaturnusz saját tengely körüli fogását fehérrel jelöli az animáció. A képeken jól látszik a bolygó poláris régiójában található, hexagonális vihar is.

A Cassini küldetése 2017. szeptember 15-én ért véget, és az adatok elemzése még közel sem fejeződött be, így a szonda által gyűjtött információk még sok érdekességet rejtegetnek a bolygóval, annak gyűrűivel és holdjaival kapcsolatban.