Kinek ne lenne olyan fontos esemény az életében, amit valaki levideózott, de a kamerázó illető olyan felvételeket készített, mintha valaki folyamatosan rángatná őt.
Stabil, egyenletes videót készíteni nem könnyű, rögzítő eszköztől függően viszont vannak technikák, amikkel a képstabilizálás jobban működik. Van, hogy a lencse, van, hogy a szenzor, van, hogy egyszerre mindkettő végzi a stabilizálást, de olyan is előfordulhat, hogy digitálisan javít az eszköz vagy egy program a remegésen, általában a felbontás kárára. Ez utóbbi a telefonos felvételeknél elfogadható lehet, egy ballagásnál vagy családi eseményen nem olyan fontos a mozi minőségű kép, sokkal többet jelent az, ha a felvétel nem úgy néz ki, mintha valakit éppen az áram rázna és úgy tartaná a telefont.
A gimbalok, avagy a kézi stabilizátorok az elmúlt években elérhető árba kerültek. A korábban csak drága filmes eszközök manapság pár ezer forintért megvehetőek a telefonhoz, és 100 ezer forint fölött pedig már nagyobb kamerákhoz is használhatóak. Ezek a cuccok képesek jelentősen javítani egy-egy felvétel képminőségét: elég csak a telefont vagy a kamerát rájuk helyezni, onnantól kezdve olyan szép és stabil mozgást csinálhatunk a puszta kezünkkel, mint amilyeneket korábban csak a több millióba kerülő filmes kiegészítőkkel volt lehetséges.
A gimbalok elterjedésének egyik kulcsszereplője a DJI kínai vállalat, akik 2014 óta - több versenytársukkal együtt - elérhető költségűvé tették a stabilizáló technológiát. A telefonok és a kamerák számára használható gimbalok terjedése, a verseny erősödése pedig egyre jobb és olcsóbb eszközöket termelt ki, így 10 év alatt a korábban álom kiegészítőnek hitt technológia mára bárki kezében ott lehet.
Pár éve vásároltam magamnak egy telefonos gimbalt, egy Hohem iSteady X készüléket, ami bár nem rossz, de sajnos a Redmi Note 10 Pro készülékem egy kicsit azért már nagy neki. Mindenesetre megtapasztalhattam a gimbalok előnyeit, elcsodálkozhattam azon, hogy ezek a cuccok pár ezer forintért mi mindenre képesek.
Mivel nagyritkán eljárok videókat rögzíteni önkéntesként rendezvényekre, ezért úgy éreztem, hogy jó lenne, ha kicsit jobbak lennének a videóim a Canon R50-es gépem esetében. Sajnos a kamera nem rendelkezik beépített képstabilizátorral, egy lencsém kivételével pedig egyik sem stabilizált, így utólag DaVinci-ban kell javítanom a rázkódáson, ha nem sikerül stabil felvételeket készítenem. Emiatt viszont inkább úgy döntöttem, hogy beruházok egy kézi stabilizátorra, és bár a Hohem is szóba jött, az R50-nel való kompatibilitás miatt végül a DJI RS3 Mini mellett tettem le a voksom.
A DJI RS3 Mini már sokadik generációs gimbal, az RS 3 és az RS3 Pro olcsóbb, de könnyebb változata. Bár még sosem volt szerencsém semmilyen DJI gimbalhoz, viszont ahogy utána olvastam, mindenki dicséri, hogy az elődjeihez képest milyen kicsi, mégis milyen erős gimbalról van szó.
A készülék közel 800 grammot nyom, 180×159×296 mm mérete pedig feleakkora, mint az RS 3 család többi tagja. A vicces az, hogy el sem tudom képzelni, hogy azok a gimbalok mekkorák, mert már ezt a készüléket is meglepően nagynak találtam, tartani hosszabb távon a kamerát ezzel sem könnyű, így érthető, hogy miért szeretik és ajánlják annyian ezt a készüléket.
Az eszköz egy levehető talpból és az egymáshoz kapcsolódó karokból áll. Van rajta egy joy, egy ravasz, egy tekerő tárcsa, érintő képernyő, egy rögzítő és módválasztó gomb. Ezen kívül találunk még rajta egy NATO kiegészítő portot, hogy például mikrofont, lámpát, tartó kart stb. helyezhessünk rá, illetve a készülék 2 kg súlyt bír el, amit a 10 órát is kibíró akkumulátorával hajt meg.
De ez még mindig nem minden. Az RS3 Mini rendelkezik USB-C vagy Bluetooth csatlakozási lehetőséggel is, aminek köszönhetően már közvetlenül tudjuk irányítani a kamerákat is. Maga a kialakítása pedig olyan, hogy a kamerát nem csak vízszintesen, de függőlegesen is rátehetjük, bármilyen plusz kiegészítő nélkül. A különböző rögzítő pöckökkel stabilan szállítható, mivel kisebb (és olcsóbb), mint a többi hasonló gimbal, ezért nem is kaptunk hozzá semmi táskát, jó eséllyel elfér bármilyen hátizsákban annak, aki használni szeretné.
Viszont ami meglepett, az a készülék beállítása akkor, amikor használni szeretnénk. A kamerát szabványos csatlakozóval rárakhatjuk, de mivel nem volt még ilyen komolyabb gimbal a kezemben, nem tudtam, hogy ki kell egyensúlyozni a kamerát rajta, és csak utána lehet használni.
Az egyensúlyozási folyamat először bonyolult dolognak tűnik, de egy idő után belejön az ember és pár perc után már végezni is lehet vele.
A kamerát fel kell helyezni a gimbalra, lehetőleg azzal az objektívvel, amivel használni szeretnénk, majd úgy kell a csúszkás felületen elhelyezni, hogy ne bukjon előre vagy hátra a készülék. Ekkor van ez a tengely egyensúlyban, de ezután jöhet még pár tengely, ami megint csak pozícionálással egyensúlyozható ki. Ha minden tengelyen sikeresen kiegyensúlyoztuk a készüléket, akkor az azért jó, mert a motornak nem kell annyira erőlködnie, így képes remegésmentes felvételre. Ha az egyensúlyozásunk rossz, akkor nem fog működni rendesen a gimbal.
Fontos azt is megjegyezni, hogy lencseváltásnál újabb kiegyensúlyozás szükséges, a tele lencsék pedig lehetséges, hogy nem kompatibilisek ezekkel a gimbalokkal, mert annyira nehéz lenne őket kiegyensúlyozni. Ha mindent jó helyre csúsztattunk, lefuttathatunk egy egyensúly tesztet a készüléken, rögtön be is kalibrálhatjuk a motorokat. Ha az egyensúlyozás folyamata nem sikerült tökéletesen, akkor az applikáció és a gimbal szól nekünk, hogy melyik tengelyt kell még kicsit megpiszkálnunk, hogy jól működjön minden.
Összességében nem a legszórakoztatóbb folyamat az egyensúlyozás, de a többi hasonló eszközhöz képest ennél a készüléknél ez egyszerű folyamat, illetve én is azt tapasztaltam, hogy egyre gyorsabban tudom elvégezni a kalibrálást.
Ha mindennel megvagyunk, akkor használatba is vehetjük a készüléket. A joy segítségével irányíthatjuk a gimbalra rakott kamera irányát, míg a ravasz felett található tekerentyűvel állíthatjuk például a kamera fókuszát, záridejét, rekeszét stb., amennyiben a kameránk támogatja a Bluetooth vagy az USB-C kapcsolatot.
A lehetőségeink természetesen tovább bővülnek, amennyiben a gimbal érintős kijelzőjén vagy a mobilos applikációban kutakodunk.
A készülék többféle profilt képes elmenteni, tőlünk függ, hogy miként állítjuk be ezeket. Az RS3 Mini ugyanis több módon képes üzemelni, nem csak a vízszintes mozgást tudja stabilizálni, de irányba is képes állni. Egyszerű példánál maradva, ha a rögzítendő alanyunk észak felé van, akkor, ha mi úgy állítjuk be, akkor a kamera mindig észak felé fog nézni, sosem fordul pl. kelet felé. De olyat is tudunk csinálni, hogy a gimbal leköveti a mi forgásunkat, ám amennyiben megnyomjuk a ravasz gombot, akkor mégis beáll egy irányba, így tehát lehet használat közben is gyorsan rögzíteni az alanyt a képen.
A mozgásformákra rengeteg lehetőség van, tényleg sok mindenre képes a cucc, ugyanis akár a vízszintes stabilizálást is kikapcsolhatjuk, ilyenkor viszont szép mozgások és dőlések fognak látszódni a felvételen, semmi hirtelen vagy rázkódó mozdulat.
A kreatív szabadság tehát megmarad, bármilyen módban is használjuk az RS3 Minit, úgy fog viselkedni, mint egy kézben tartott tyúk feje, vagyis amíg lehetséges, addig stabilan tartja a kamera fejét. Ám az is igaz, hogy a csirkével ellentétben ez kevesebb tengelyen képes a stabilizálásra, a függőleges fel-le mozgást nem tudja túlzottan kompenzálni, azt csak a komolyabb készülékek kezelik - és a csirkék.
Ha úgy kívánjuk, a gimbal azonnal átállítható selfie módba, így magunkat is rögzíthetjük, de az applikáció segítségével még több lehetőségünk van a rögzítési módok tekintetében.
Lehetőségünk van előre beállított útvonalon timelapse fotókat vagy videót készíteni. Ilyenkor az appban mi adhatjuk meg a gimbal pásztázási útját, illetve azt is, hogy az egyes lépések mennyi ideig tartsanak a felvételnél. De a gimbalunk segítségével készíthetünk panoráma képeket, sőt, 360-as fotókat is. Ilyenkor be kell állítanunk, milyen lencse tulajdonságokkal kívánunk panoráma képet rögzíteni, az app pedig szépen végig pásztázza a környéket úgy, hogy azt utána a megfelelő app egybe tudja gyúrni. Ez utóbbira a Hugin nevű ingyenes appot tudom ajánlani, képes voltam vele nagyon szép minőségű 360-as fotót is lőni, amit akár VR-ban is megnézhetünk utána.
A készüléket az idei Könyvfesztiválon teszteltem először komolyabban, a felvétel előtt készült tapasztalataim pedig bőven kevesek ahhoz, hogy azt mondhassam, jól használtam a készüléket. A lenti videó tehát szó szerint amatőr felvétel, a profi gimbal használók ennél sokkal stabilabban is képesek tartani ezeket az eszközöket, viszont ilyen jellegű felvételeket bárki képes csinálni gyakorlat nélkül, így talán hitelesen mutatja, hogy mire képes egy átlag felhasználó kezében a DJI RS3 Mini
Az RS3 Minit még otthon úgy raktam össze, hogy a használni kívánt lencsével előre kiegyensúlyoztam. Ezután lezártam a karokat, hogy ne lifegjenek (és ne is törjenek el, ha ellentétesen feszülnének), majd elindultam a helyszínre. Itt többféle módban kipróbáltam a használatát, többek között az előre programozott pásztázás is látható a videóban. A lencse a kamerán vagy 10-18 mm vagy 50 mm volt, ezeket váltottam. Ilyenkor le kellett tennem a gimbalt a földre és ott kiegyensúlyoznom, de igazából nem volt nagy ördöngösség a dolog.
A gimbalt jól lehetett tartani, embereknek se mentem neki vele, mert nem volt olyan nagy, pedig elég sokan voltak azért a helyszínen. A videó időrendi sorrendben van elkészítve, és a videó végére talán sikerült stabilabban is tartanom, mint az elején, szóval elég hamar bele lehet jönni a használatába.
A referenciaként használt dunai (árvízi) felvételhez képest látható, hogy mennyivel stabilabb képet tud az ember készíteni egy ilyen gimballal, aki tehát szeretne filmeket vagy jobb anyagokat készíteni, annak érdemes elgondolkodnia egy ilyen eszközön. Az akkumulátor, mint említettem 10 órát bír, ami egyértelműen sokkal több, mint amit a kamerák tudnak akár több akkumulátorral is, szóval a lemerüléstől nem kell félni. Ám ha mégse lenne benne elég szufla, akkor power bankkal együtt használható és hamar fel is tölthető.
Ami talán hiányzik ebből az eszközből, az az automatikus alany követés. Míg más DJI gimbalokra fel lehet rakni egy telefont vagy LiDAR szenzort, hogy automatikusan kövesse az alanyt, addig az RS3 Mini talán azért, mert olcsóbb, szándékosan nem rendelkezik ezzel a képességgel. Nem hiszem, hogy a benne lévő technika szabna ennek a funkciónak határt, inkább az, hogy ne legyen sokkal jobb, mint a többi készülék. Bár az alany követés biztosan fontos és jó tulajdonság lehet, főleg, ha valaki vloggerkedik, azért enélkül lehet tudni élni.
A DJI RS 3 Mini szerintem egy jó befektetés volt, hiszen ezt egy olyan eszköznek tartom, amit egyszer kell megvenni, és használjuk akkor, amikor kell. Persze nem mondom azt, hogy valaha visszahozná nekem az árát, de azért megnyugtat a tudat, hogy nem kell majd a remegő felvételek miatt aggódnom a jövőben. Filmeseknek és timelapse fotósoknak tudom ajánlani, hiszen könnyen hordozható, erős és minőségi kiegészítő, ami segíti a legtöbbet kihozni az alkotási vágyunkból.
