A Marylandi Egyetem kutatói által végrehajtott beavatkozásról hétfőn számoltak be az orvoscsoport tagjai. A nyolc órás műtét péntek este zajlott, és a hétfőn este a hírek szerint már remek állapotban volt a beteg: ébren volt, önállóan lélegzett, és a beültetett szerv tökéletesen működött.

A páciens, David Bennett végstádiumú szívelégtelenségben szenvedett, és túlságosan rossz állapotban volt ahhoz, hogy emberi szívátültetésre engedjék, valamint a gépi megoldások sem voltak elvégezhetők esetében. A sertésszív beültetése, amelyet egy virginiai biotechnológia cég hozott létre, Bennett elmondása szerint az utolsó esélye volt élete meghosszabbítására.

A hasonló xenotranszplantációktól sokan remélik, hogy egy napon megoldást jelenthetnek az állandó szervhiányra, ami miatt jelenleg sokkal kevesebb szervátültetést hajtanak végre, mint amire szükség lenne. A mostani beavatkozás kapcsán azonban egyre többen fejezik ki aggodalmukat is, mondván, hogy még mindig nagyon keveset tudni az ilyen procedúrák biztonságosságáról és hatásosságáról.

Szintén komoly kérdéseket vethet fel, hogy a szervátültetést nem egy klinikai vizsgálat keretein belül végezték, ami általában feltétele a kísérleti beavatkozásoknak. Az alkalmazott immunszupresszánsok szintén teljesen újak, és eddig még nem próbálták ki őket hasonló célokra főemlősökön. A xenotranszplantációkkal kapcsolatban ráadásul az állatvédőknek is komoly aggályaik vannak. Egyrészt amiatt aggódnak, hogy ilyen módon új vírusok és más patogének kerülhetnek át az emberre, másrészt az eljárásban csak az állatok kizsákmányolásának egy új módját látják.

A xenotranszplantáció, vagyis a fajok közti szerv- és szövetátültetés ötletével évszázadok óta foglalkoznak a kutatók. Az 1800-as években változatos állati bőrgraftokkal (többek közt békabőrrel) kezelték például a sebeket. Az 1960-as években 13 beteg kapott vesét csimpánzoktól, egyikük kilenc hónapot élt a műtét után, a többiek pár héten belül meghaltak.

Még ellentmondásosabb volt az az eset, amikor 1983-ban egy kaliforniai kórházban páviánszívet ültettek egy fatális szívproblémákkal született koraszülöttbe. A baba 21 napig élt a beavatkozás után, amiből óriási botrány lett, miután kiderült, hogy a sebészek meg sem próbáltak emberi szívet keresni számára, mielőtt a jóval kockázatosabb xenotranszplantáció mellett döntöttek.

A kudarcok és botrányok után a xenotranszplantáció egy időre lekerült a napirendről. Úgy tűnt, hogy az emberi immunrendszer egyszerűen túl robusztus ahhoz, hogy idegen szövetet ültessenek bele. Az egyre hatékonyabb génszerkesztő módszerek kifejlesztésével azonban lehetségessé vált, hogy olyan állatokat hozzanak létre, amelyek az emberi szervezettel kompatibilisebb szerveket növesztenek. Jelenleg világszerte számos labor foglalkozik a nem emberi szervek emberi felhasználásának kidolgozásával.

Bennett új szíve a Revivicor nevű biotechnológiai cég egyik sertéséből származik. A cég a Dollyt, az első klónozott emlőst létrehozó PPL Therapeutics egyik leányvállalataként jött létre, majd 2011-ben felvásárolta United Therapeutics nevű gyógyszercég, amelyet a xenotranszplantációért rajongó Marthine Rothblatt vezet.

A Revivicor GalSafe nevű sertései tavaly decemberben kapták meg az FDA engedélyét. Ezek az állatok nem termelik a kilökődést serkentő egyik cukrot, és húsallergiát sem váltanak a magányos csillag nevű kullancs által megcsípettekben, ami egyre gyakoribb probléma. A cég ezen kívül több olyan sertésfajtán is dolgozik, amelyek még jelentősebb génmódosításon estek át. Az egyik ilyen fajta 10 genetikai módosítást hordoz, amelyek alkalmasabbá teszik szerveit az emberi szervezetben való felhasználásra.

Azt ugyanakkor egyelőre nem hozták nyilvánosságra, hogyan valósították meg a változásokat. Amit tudni lehet, hogy a módosítások során inaktiváltak egy növekedési gént, hogy a beültetett szív ne nőjön tovább az implantálás után, és több olyan molekulát kiiktattak, amely veszélyes immunreakciót válthat ki. Ebből a csapatból származott az a sertés is, amelynek a szívét Bennett megkapta.

Bennett a beültetés előtt több mint egy hónapja volt kórházban, és lélegeztetőgéppel tartották életben. Azt követően döntöttek a kísérleti műtét mellett, hogy kiderült, semmilyen más beavatkozásra nem kvalifikálható súlyos állapota miatt, ami rövidesen biztos halált okozna. Az orvosi team vezetője, Bartley Griffith decemberben kérvényezte az FDA-nél a sertésszív engedélyezés előtti beültetéséhez való hozzájárulást, amit a szervezet újévkor meg is adott. Az FDA szintén engedélyezte egy szintén kísérleti, kilökődés elleni szer használatát a beavatkozás alatt. A procedúrára a kórház etikai bizottsága is rábólintott, miután egy alapos pszichiátriai vizsgálat keretében hozzájárulást kértek és kaptak a betegtől.

Az orvosok ezzel teljesítették a minimálisan elvárható feltételeket, ami egy ilyen beavatkozáshoz szükséges, mondja Arthur Caplan bioetikai szakértő, aki szerint azonban így is nagyon sok a nyitott kérdés az eljárás kapcsán. Nem tudni például semmit arról, hogy van-e kidolgozott terv arra, hogy mi történik, ha a szerv a következő hetekben elkezd kilökődni, és hogy informálták-e a beteget az opciókról.

Amikor 1982-ben Barney Clark elsőként kapott műszívet, ilyen terv egyáltalán nem létezett, így amikor a kezelés nem vált be, komoly szenvedések során, lassan halt meg a beteg. Ez a tudománynak lehetséges, hogy javára szolgált, de a bioetikusok azóta is intő példának tekintik. A mostani beavatkozás kapcsán az is kérdés, hogy mennyire profitálhat a tudomány belőle így, hogy egy jól kontrollált klinikai vizsgálat keretein kívül zajlik.

Caplan szerint a beavatkozás elhamarkodott volt, mert még nincs elég információ arról, hogyan reagál a szervezet egy ilyen beültetésre. Saját intézményében, a New York-i Egyetemen szintén dolgoznak xenotranszplantáción, a szerveket azonban először az agyhalál állapotában levő, lélegeztetőn tartott emberi betegeken próbálják ki. Jelenleg is zajlanak ilyen kísérletek, amelyek célja a kilökődés folyamatának és megelőzésének tanulmányozása.

Griffith szerint a beavatkozásnak mindenképpen lesz tudományos hozadéka, de abban egyetért, hogy a hosszú távú kimenetel teljesen bizonytalan. A szerv bármikor kilökődhet, és a használt immunszupresszív szer hatása is bizonytalan. A xenotranszplantációnál a hagyományos átültetésnél nagyobb mértékben kell elnyomni az immunrendszert, és bizonytalan, hogy ez mekkora veszélynek teszi ki a szervezetet.