Először nézett a Napba az IRIS

A NASA és a Lockheed Martin legújabb, egy hónapja felbocsátott űrtávcsöve már első felvételein is eddig sosem látott részletekre derített fényt a napszél keletkezési helyének tartott átmeneti régióval kapcsolatban.

Először nézett a Napba az IRIS

Elkészítette első felvételeit a Napról a NASA és a Lockheed Martin legújabb, egy hónapja felbocsátott űrtávcsöve, az IRIS (Interface Region Imaging Spectrograph, határmenti régiót fényképező spektrográf). A spektrográffal kombinált ultraibolya teleszkóp a Nap légkörének egy nagyon rejtélyes részét, az úgynevezett átmeneti (vagy határmenti) réteget vizsgálja, amely a „hideg”, sűrű kromoszféra és a rendkívül forró, jóval ritkább napkorona között húzódik, ahol mindössze néhány száz kilométeren belül a hőmérséklet 20 ezer kelvinről 1−2 millió kelvinre emelkedik.

Már az első képek is minden korábbinál részletesebben ábrázolják a napszél keletkezési helyének tartott régiót, dinamikusan változó mágneses struktúrákra és intenzív anyagáramlásokra derítve fényt. A jelek szerint óriási energiák haladnak át ezen a kevéssé ismert és értett rétegen, amely a földi élet szempontjából oly fontos ultraibolya sugárzás kibocsátási helye is egyben.

Bal oldalon az SDO (Solar Dynamics Observatory) felvétele látható, jobbra pedig az IRIS ugyanarról a területről készült képe

Az IRIS július 17-én kezdett működésbe, és már az általa készített első képeken is olyan dolgok láthatók, amelyeket eddig még sosem sikerült lencsevégre kapni: a finom, szálas szerkezetű struktúrák elképesztő sűrűség- és hőmérsékletbeli különbségekről árulkodnak a régióban, amely folyamatosan rendkívül gyors változásokon megy keresztül.

A képek és a spektrográfiai mérések részletessége egyszerűen lenyűgöző, ahogy azt reméltük is, mondja Alan Tide, az IRIS projektjének vezető kutatója. A szakértő hozzátette, hogy a kutatócsoportra rengeteg munka vár a következő időszakban, hiszen meg kell fejteni, hogy mit és miért látnak a kiváló minőségű felvételeken.

A távcső felbontásának köszönhetően akár 240 kilométer átmérőjű részletek is tanulmányozhatók a felvételeken, ami azt jelenti, hogy a műszer minden idők legélesebb képeit készíti központi csillagunkról. A spektrográf hullámhosszaira bontja a vizsgált rétegből kisugárzott fényt, és részletesen elemzi, hogy mely hullámhosszak milyen mennyiségben vannak jelen. Ennek alapján olyan sebességi, hőmérsékleti és sűrűségi adatok tudhatók meg a térségről, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek annak megfejtésében, hogyan áramlik az energia és az anyag az átmeneti rétegben, és hogyan keletkezik mindebből a hatását az egész Naprendszerben éreztető napszél.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward