Először lehetünk tanúi a szurok cseppenésének

69 évvel a világ egyik leghosszabb laborkísérletének megkezdése után végre sikerült lencsevégre kapni annak leglényegesebb epizódját: egy szurokcsepp lehullását. 

Először lehetünk tanúi a szurok cseppenésének

69 évvel a világ egyik leghosszabb laborkísérletének megkezdése után végre sikerült lencsevégre kapni annak leglényegesebb epizódját: egy szurokcsepp lehullását. Az első hasonló kísérletet (Pitch Drop Experiment) 1927-ben a Queenslandi Egyetem professzora, Thomas Parnell állította össze. A fizika fakultás alapítójának célja a mindennapinak látszó anyagok meglepő tulajdonságainak demonstrálása volt. Ennek érdekében szobahőmérsékleten szilárdnak tűnő, valójában azonban folyékony szurokkal töltött fel egy üvegtölcsért (ehhez előzőleg felhevítette az anyagot), megvárta, hogy lehűljön, és leülepedjen, majd megnyitott a tölcsér száját, és várta a cseppenéseket. Az első ilyen eseményre 1938-ban került sor, és a cseppek kiválása olyan lassan történik, hogy még mindig csak kilencedik leesésére várunk, amire egyébként a közeljövőben sor kerülhet.

A kísérlet egyetlen ténylegesen izgalmas történése annyira ritkán fordul elő, hogy mindeddig senki sem volt szemtanúja annak. A legutóbbi cseppenéskor ugyan már fel volt szerelve egy mindent élőben közvetítő webkamera is, ez azonban pont a fő attrakció idejére hibásodott meg.

John Mainstone és az ausztrál Pitch Drop Experiment 1990-ben

Az ausztrál kísérlet mintájára időközben mások is hasonló vállalkozásokba kezdtek, többek közt a dublini Trinity College-ban is felállítottak egy szurokcsepegtető összeállítást 1944-ben. Ezen vállalkozás kezdeményezőjének sajnos nem maradt fenn a neve, és az évek során az üvegtároló létezéséről is megfeledkeztek, így az sokáig egy eldugott polcon porosodott. A Parnell kísérletéhez megszólalásig hasonlító elrendezést az elmúlt években ismét figyelni kezdték a kutatók, és tavaly áprilisban ide is felszereltek egy folyamatosan működő kamerát, nehogy úgy járjanak, mint az ausztrálok.

Július 11-én 5 óra tájban aztán meg is történt a várva várt esemény, amelyet végre valahára kamerán is sikerült rögzíteni. Shane Bergin fizikus és kollégái rendkívül izgatottak, hiszen a felvétel kiváló lehetőséget jelent a magas viszkozitású anyagok viselkedésének tanulmányozására. Az egyetem szakértői a most leesett csepp formálódásának tanulmányozása alapján úgy számítják, hogy a szurok viszkozitása 20 milliárdszorosa a vízének, és 2 milliószorosa a mézének. A csepp kiválásához szükséges idő persze több dolog függvénye, befolyásolja egyrészt az anyag pontos összetétele, de a környezeti tényezők, a külső hőmérséklet és a vibrációk is.

John Mainstone professzor, a Queenslandi Egyetemen folyó eredeti kísérlet jelenlegi gazdája, gratulált a dubliniaknak az eredményhez. Elmondta, hogy már többször megtekintette a felvételt, és régi szurokcseppenés-váróként rendkívül érdekesnek találja azt. Remélhetőleg saját kísérlete is hamarosan eredményt produkál, hiszen egy-egy csepp kiválásához eddig 7−13 évre volt szükség, és az utolsó ilyen eseményre 2000-ben került sor.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward