Az utóbbi évtizedek kutatásai rengeteg bizonyítékot halmoztak fel arra vonatkozóan, hogy egyes madárfajok kiemelkedő intelligenciával rendelkeznek. Az új-kaledón varjak képesek céljaiknak megfelelő eszközöket formálni a rendelkezésükre álló nyersanyagokból, a kakaduk ritmusra táncolnak, a cinkék pedig egyszerre akár több ezer olyan rejtekhelyet is képesek észben tartani, ahová korábban táplálékot dugtak el.

Azzal kapcsolatban azonban továbbra is rengeteg a kérdés, hogy a sokáig sajátosan emberi, vagy legfeljebb főemlős sajátosságnak tartott eszközhasználat a vadon élő madarak esetében milyen körülmények között alakul ki és valósul meg, és miért. A kutatók nemrégiben újabb fajt adhattak hozzá az ismert eszközhasználók sorához: a lundák (Fratercula arctica) ráadásul az első tengeri faj ebben az illusztris társaságban.

Ahogy az eredményekről beszámoló PNAS-tanulmányban a szerzők írják, úgy tűnik, hogy a tengeri madarak kognitív képességeit eddig nagyon alábecsülte a tudomány. Eddig ugyanis a madarak körében csak papagájokat láttak a kutatók botokkal vakarózni, akik pedig professzionális eszközhasználóknak és problémamegoldóknak minősülnek.

A kutatók mozgásra aktiválódó kamerákat használtak a lundák viselkedésének rögzítésére két észak-atlanti szigeten, a Wales közelében található Skomer szigetén és az Izlandhoz tartozó Grímsey-en. A felvételek elemzésekor derült ki, hogy a kamerák két esetben is eszközhasználatot rögzítettek: az egyik madár a hátát vakargatta másodperceken keresztül egy csőrébe fogott bottal, míg egy másik egyed a mellkasát vakarta meg hasonló módon.

A kutatók kizárták annak lehetőségét, hogy az eszközhasználat véletlen volt, és csak azért került rá sor, mert a madár éppen akkor kezdett viszketni, amikor egy bot volt a csőrében. A lundák ugyanis alapvetően nem nagyon gyűjtenek botokat, hiszen fészkeiket puha alapanyagokból, tollakból és fűből építik. A hátát vakargató madarat ráadásul a tengeren, a fészektől távol filmezték le.

Bár az eszközhasználat legjobb tudomásunk szerint nem túlságosan elterjedt az állatvilágban, változatos állatcsoportokban figyeltek meg ilyen viselkedéseket. A nem emberi fajok elsősorban a táplálék megszerzése során, illetve „testápolásra” használják a különféle eszközöket. A tudósok a botokkal való vakarózást eddig papagájok, elefántok és főemlős fajok körében figyelték meg. Ezen túl számos olyan madárfaj létezik, amelyek hangyákat dörgölnek a tollaikba, valószínűleg azért, hogy a hangyasav révén távol tartsák maguktól a parazitákat és a vérszívó rovarokat. A lundák esetében a kutatók úgy sejtik, hogy a madarak talán kullancsok eltávolítására használják a botokat, de ennek megerősítéséhez további vizsgálatokra lesz szükség.

Az életük javát a tengeren töltő madarak kapcsán az eszközhasználat eddig teljesen ismeretlen volt a szakértők előtt, akik úgy gondolták, hogy mivel a tenger bőséges táplálékot biztosít a jól úszó fajoknak, ezeknek nincs szükségük más segédeszközökre. Persze az is elképzelhető, hogy az eszközhasználat a tengeri madarak között is legalább olyan elterjedt, mint a szárazföldi madaraknál, csak éppen az előbbiek megfigyelése még nehezebb, hiszen vagy a tengeren, vagy nehezen megközelíthető szigeteken tartózkodnak.

Az a tény, hogy két, egymástól távol élő lundakolónia tagjai közt is sikerült megfigyelni az eszközhasználatot, azt sugallja, hogy a madarak intelligensebbek lehetnek az eddig sejtettnél. Amit az is alátámaszthat, hogy a lundák a sirályok nem túl távoli rokonai, és utóbbiak körében többször megfigyelték, hogy egyes egyedek csalit használnak a halfogás során, például kenyérdarabokat dobálnak a vízbe.