A nagy felbontású megfigyelések azt az elméletet erősítik meg, miszerint a Deimos a Marssal együtt alakult ki, nem pedig a bolygó által befogott aszteroida, mondják a küldetés kutatói. A Hope, hivatalos nevén az Emirátusi marsmisszió (EMM) március 10-én közelítette meg először a holdat, amelyet még többször meg fog tenni. Az EMM tudományos vezetője, Hessa Al Matroushi elmondása szerint különösen izgalmas pillanat volt, amikor megérkeztek az első képek a 12,4 kilométer átmérőjű égitestről. „A háttérben látszott a Mars is, egyszerűen lenyűgöző volt” – mondja a dubaji Mohammed Bin Rashid Űrközpont munkatársa. Az eredményekről az Európai Földtudományi Unió április 24-i bécsi ülésén számolt be a szakértő.

A Föld holdjához hasonlóan a Deimos is kötött keringésű, ami azt jelenti, hogy mindig ugyanazon oldalát fordítja a Mars felé. A vörös bolygóra irányuló küldetések többségéhez képest a Hope szokatlanul magas és hosszúkás pályán kering, amelynek legmagasabb pontján több mint 40 ezer kilométerre távolodik el a Mars felszínétől, mondja Al Matroushi. Ez lehetővé teszi, hogy a Deimost felülről is megfigyelhesse, és képeket készítsen túlsó oldaláról. Az EMM a Mars másik természetes holdját, a Phobost, amely kevesebb mint 10 ezer kilométerre kering a bolygó felszínétől, ami alacsonyabb a szonda pályájának legalacsonyabb pontjánál.

A március 10-i megközelítés során a szonda mindhárom fedélzeti műszerrel végzett méréseket, az infravörös tartománytól a szélsőséges ultraibolya tartományig. Az észlelt viszonylag egységes spektrum a Mars felszínén jellemző anyagok jelenlétére utal, nem pedig az aszteroidákon gyakran előforduló, szénben gazdag kőzetekre. Ami azt sugallja, hogy a Deimos ugyanabból az anyagból keletkezett, mint a bolygó. „Ha szén vagy szerves anyagok lennének rajta, akkor bizonyos hullámhosszakon kiugrásokat látnánk” – mondja Al Matroushi.

Az 1,35 tonnás, 200 millió dollárból fejlesztett űrszonda 2020 júliusában indult útnak egy japán rakéta segítségével, és 2021 februárjában érkezett meg a Marshoz. A Mars légkörének rendszeres megfigyelésével a küldetés fő tudományos célja a bolygó évszakos változásainak tanulmányozása volt. Miután azonban ez a fázis lezárult, és még maradt hajtóanyag, a küldetésirányítás beindította a fedélzeti hajtóműveket és egy olyan pályára állította a szondát, amely során a jövőben többször is megközelíti a Deimost.