Az áttörő kutatás megteremtheti a vörösvérsejtek laborbeli előállításának alapjait, amelyek aztán biztonságosan felhasználhatók lehetnek olyan rendellenességekben szenvedő emberek vérrel való ellátásához, mint amilyen a sarlósejtes vérszegénység, mondta el Farrukh Shah, az Egyesült Királyságban működő országos vér- és transzfúziós központ igazgatója a kutatásról adott nyilatkozatában.
A klinikai vizsgálat fontos mérföldkőnek számít, és több évtizedes munka előzi meg, amely során sokáig eredménytelenül próbálták kitalálni, hogyan lehet egyáltalán vérsejteket növeszteni a laboratóriumban. A kutatás során használt sejteket felnőtt donorok véréből nyert őssejtekből növesztették. A szakértőknek 500 ezer őssejtre volt szükségük 50 milliárd vörösvérsejt létrehozásához, és ebből a mennyiségből 15 milliárd sejt volt a megfelelő fejlődési stádiumban a vérátömlesztéshez. (Összevetésképpen egy egészséges felnőttnek köbmilliméterenként körülbelül 3–5 millió vörösvérsejtje van).
Rebecca Cardigan, az NHS vérösszetevőket kutató szakértője szerint önmagában az is fantasztikus, hogy sikerült elegendő megfelelő minőségű vörösvérsejtet létrehozni ahhoz, hogy egy ilyen vizsgálat megkezdődhessen. A vizsgálat egyébként az NHS égisze alatt zajlik, és a cél többek közt annak megállapítása, hogy a laboratóriumban növesztett sejtek mennyi ideig maradnak meg a szervezetben a donorvérsejtekhez képest. A kísérletbe legalább 10 embert terveznek bevonni, és mindegyikük néhány teáskanálnyi mennyiségű laborvért kap. Néhány hónappal később aztán ugyanilyen mennyiségben donorvért adnak majd nekik, hogy a kutatók összehasonlíthassák a kétféle eredetű sejt élettartamát a szervezetben.
Ha kiderülne, hogy a laboratóriumban növesztett sejtek tovább húzzák a szervezetben, az azt jelentheti, hogy a rendszeres vérátömlesztésre szorulóknak laborvért használva nem lenne olyan gyakran szükségük transzfúzióra. Ez már önmagában is óriási eredmény lenne. A vizsgálat valódi tétje azonban még ennél is nagyobb: olyan kutatásokat készíthet elő, amelyek során ritka vércsoportúaknak gyárthatnak laborvért, jelentősen megkönnyítve az ilyen betegek ellátását.
A sarlósejtes vérszegénységben szenvedők egy részénél például antitestek alakulnak ki a donorvérben található bizonyos fehérjékkel szemben. Így bár az ilyen betegeknek rendszeres vérátömlesztésre lenne szükségük, a továbbiakban nem kaphatnak olyan vért, amelyben ilyen fehérjék vannak. A szakértők viszont a mostani előállítási módszer felhasználásával elvileg képesek lehetnek olyan laborvért előállítani, amely nem tartalmazza a problémás fehérjéket.
Ahhoz persze még nagyon sok munkára lesz szükség, hogy mindez megvalósuljon, beleértve a tömeges előállítás megoldását, hogy a klinikai szükségleteknek megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre a laborvér. A véradás ugyanakkor valószínűleg még hosszú ideig kritikus fontosságú marad akkor is, ha a laborvér a rutinszerű ellátás részévé válik, hangsúlyozza Shah.