Először hoztak létre emberi őssejteket klónozással

Egy oregoni kutatócsoport érett szomatikus sejtmagok petesejtekbe való átültetése révén hozott létre a testi sejt donorjával azonos genetikai állományú emberi őssejteket.

Először hoztak létre emberi őssejteket klónozással

Tizenöt évvel ezelőtt az orvostudomány legnagyobb ígérettel kecsegtető irányvonalának tűnt a klónozás: úgy tűnt, hogy a páciens saját sejtjeihez megszólalásig hasonló sejteket létrehozása révén számtalan betegség gyógyíthatóvá válhat a diabétesztől a Parkinson-kórig. Az eltelt évek során a klónozás intézménye a technológiai és etikai viták kereszttüzébe került, kiderült, hogy emberi sejtek esetében mégsem annyira egyszerű megvalósítani a célt, és más utak (például az indukált pluripotens őssejtek létrehozása) sokkal járhatóbbak. A legtöbb kutatócsoport réges-rég feladta a személyre szabott őssejtek létrehozásával való próbálkozást, és egyre többen tették fel azt a kérdést, hogy szükség van-e még egyáltalán a terápiás klónozásra.

Egy napokban megjelent tanulmány újra felszíthatja a vitákat, Shoukhrat Mitalipov, az Oregoni Egészségtudományi Egyetem kutatója ugyanis kollégái segítségével először hozott létre személyre szabott emberi őssejteket klónozás útján. A terápiás klónozás, avagy a szomatikus sejtmagátültetés (SCNT) módszerének lényege, hogy egy felnőtt testi sejt sejtmagját egy megtermékenyítetlen petesejt magjának helyére ültetik be. Ezzel a módszerrel hozták létre 1996-ban Dollyt, a híres klónozott bárányt is. A petesejtbe került sejtmag DNS-ének működése átprogramozódik, és embrionális őssejtként kezd viselkedni, amely osztódni kezd. Dolly esetében a petesejtet egy „béranya” hordta ki, a terápiás klónozás során viszont a kutatóknak nem célja egy teljes élőlény létrehozása, így amikor az eredeti sejt fejlődése elér a blasztociszta fázisba, vagyis 70−100 sejtté osztódott, ezeket „betakarítják”. Az így nyert sejtek, és az ezekből létrehozott sejtvonalak genetikailag tökéletesen egyeznek a sejtmagdonorral, és a szervezet gyakorlatilag bármelyik sejtje létrehozható belőlük.

A módszerrel sokan próbálkoztak, kevés sikerrel. Mitalipov 2007-ben majmokból kreált működő SCNT-sejtvonalakat, Dieter Egli, a New York-i Őssejt Alapítvány munkatársa pedig emberi sejtekkel ért el jó eredményeket, de módszere csak úgy működött, ha petesejt eredeti magját nem távolították el. Így viszont az „klónozott” sejtek használhatatlanok voltak, mivel abnormális mennyiségű kromoszómával rendelkeztek.

A petesejt magjának eltávolítása

Mitalipov és csapata tavaly szeptemberben kezdett el dolgozni mostani projektjén, amelynek során fiatal önkéntes donorok sejtjeivel kezdtek kísérletezni. Több sikertelen kísérlet után decemberben végre négy blasztocisztából beszerzett sejtvonal is növekedésnek indult. A kutatócsoport termékenységi szakértője, Tacsibana Maszahito az 1 milliméteres sejtcsomókat szétdarabolta, és új tenyészeteket hozott belőlük létre. A siker egyértelmű jeleként a sejtkultúrák így is tovább gyarapodtak.

A siker a szakértők szerint három aprónak tűnő, de annál fontosabb technikai húzásnak köszönhető. A kutatók a magjától megfosztott petesejt és a testi sejt egyesítésének elősegítéséhez egy inaktív Sendai vírust használtak, egy apró elektromos lökéssel indították be az embrionális fejlődés folyamatát, a sejtvonalak stabilizálásához pedig koffeint alkalmaztak. Ezen technikák egyike sem számít újnak, de meg kellett találni a módszerek optimális kombinációját: ezt több mint ezer majomból származó sejten kísérletezték ki a kutatók, mielőtt még az emberi sejtekhez hozzányúltak volna.

Mitalipov és munkatársai számos teszt során igazolták, hogy az SCNT-sejtek több különböző sejttípussá képesek átalakulni, többek közt szívizomsejtekké is. Az első sejtvonalakat magzati bőrsejtekből hozták létre, majd sejtmintákat vettek egy nyolc hónapos, ritka anyagcsere-betegségben, Leigh-szindrómában szenvedő gyerekből is. A szakértők azt kívánták bebizonyítani, hogy a fejlettebb sejtek is klónozhatók a sejtmagátültetés módszerével. És ami nagyon lényeges, a sikerhez nem volt szükség túl sok petesejt feláldozására: az egyik donor esetében 15 próbálkozás elég volt egy stabil sejtvonal létrehozásához, egy másik donornál pedig öt petesejt is elegendőnek bizonyult mindehhez.

Ez a fajta hatékonyság pedig nagyon is szükséges lesz ahhoz, hogy a terápiás klónozásnak bármiféle jövője legyen. A kísérletben részt vevő petesejtdonorok 3000−7000 dollárt kaptak kompenzáció gyanánt, rendkívül drága „alapanyagról” van tehát szó, és az is igen komoly etikai problémát jelent, hogy a metódus során embriók pusztulnak el. Ennek következtében a kutatók nem számíthatnak állami támogatásra, és mindenféle előrelépést fokozott vizsgálatok előznek meg, ami tovább lassíthatja a haladást, elodázva az esetleges a klinikai teszteket.

A közvélemény egy része pedig attól is tart, hogy a módszerrel valaki előbb-utóbb emberi klónok gyártásába kezdhet, a kutatók szerint azonban ez nem lehetséges. Mitalipov több mint egy évtizedig próbált a metódus révén majmokat klónozni, de nem járt sikerrel. A szakértők azt ígérik, hogy egy rövidesen megjelenő tanulmányban részletesen is kifejtik, hogy milyen akadályai vannak az ember reproduktív klónozásának. A kutatás következő fázisában Mitalipov és Tacsibana egy nagyon izgalmas, sokakat érdeklő kérdésre igyekeznek választ találni: arra kíváncsiak, hogy az őssejtkutatások egy másik irányvonalát jelentő indukált őssejtek, illetve a klónozással létrehozott őssejtek miben különböznek egymástól.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward