Emberi bőrsejteket használtak termékeny petesejtek előállítására egy új kutatás során, és a megoldás egy potenciális új utat kínálhat a meddőség kezelésére. Bár még sok munkára van szükség annak megállapításához, hogy mennyire biztonságos és hatékony a módszer, a koncepció megnyitja annak lehetőségét, hogy egy napon új, a nők saját DNS-ét tartalmazó petesejteket hozzanak létre az orvosok betegeiknek.
A meddőség a becslések szerint világszerte minden hatodik felnőttet érint, és sokan dolgoznak azon, hogy feltárják ennek okait és új kezelési módszereket fejlesszenek ki. A rendelkezésre álló információk alapján világszinten eddig már több mint 13 millió csecsemő született mesterséges megtermékenyítéssel.
A meglévő technológiák, például az in vitro megtermékenyítés (IVF) fejlesztése mellett az elmúlt években olyan újítások is születtek, mint a mitokondriumtranszfer. Ez lehetővé teszi a szülőknek, hogy elkerüljék az örökletes mitokondriális betegségek átadását gyermekeiknek azáltal, hogy egy harmadik személytől szerzik be a mitokondriális DNS-t.
A meddőség egyik gyakori oka, hogy a petesejtek nem megfelelőek vagy károsodtak. Ilyen esetekben a hagyományos IVF nem feltétlenül jelent megoldást. Izgalmas alternatívát jelent viszont egy új, a közelmúltban kutatni kezdett megoldás, a sejtmagátültetés. Ez azt jelenti, hogy a donor petesejt magját kicserélik egy másik sejt – például egy bőrsejt – magjára, így létrejön egy funkcionális petesejt, amely a leendő szülő genetikai anyagát tartalmazza.
Ennek a folyamatnak az egyik nagy akadálya, hogy testünk sejtjeinek többsége két kromoszómakészletet, összesen 46 kromoszómát tartalmaz, míg a gaméták (petesejtek és spermiumok) csak egy készletet hordoznak. Az egyik kromoszómakészlet biztonságos eltávolítását a sejtmagátültetés sikeres végrehajtása előtt már korábban is demonstrálták egereken, de emberen még nem – egészen mostanáig.
Oregoni kutatók azonban nemrégiben pontosan ezt valósították meg: bőrsejtek magjait ültették át olyan donor petesejtekbe, amelyekből előzőleg eltávolították a sejtmagot. A csapat ezután a petesejteket egy „mitomeiózis” nevű folyamatnak vetette alá. Bár ez hasonló a mitózishoz – a természetes sejtosztódáshoz, amelynek eredményeként két azonos másolat keletkezik a szülősejtből –, a mitomeiózis eredményeként az egyik kromoszómakészlet szanálásra kerül, és a keletkező utódsejt haploid, vagyis csak 23 kromoszómát tartalmaz.
A kutatók összesen 82 működőképes petesejtet tudtak előállítani ezzel a folyamattal, amelyeket aztán a laboratóriumban spermiumokkal meg is termékenyítettek. A sejtek körülbelül 9 százaléka hat nap után blasztocisztává vált, vagyis elérte az embrionális fejlődés korai szakaszát. Ezen a ponton a tenyésztést nem folytatták, mivel ez az a szakasz, amikor a hagyományos IVF során a méhbe történő beültetés történik.
„Ez a kutatás bizonyítja, hogy a differenciálódott felnőtt sejtek, az úgynevezett szomatikus sejtek kromoszómái rávehetők egy olyan speciális osztódásra, amely normális esetben csak a petesejteknél vagy a spermiumoknál figyelhető meg” – mondja Roger Sturmey, a Hull Egyetem kutatója, aki nem volt tagja a csoportnak.
Sturmey és az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői ugyanakkor maguk is rámutatnak, hogy a sikerarány egyelőre meglehetősen alacsony. A kutatók elismerik, hogy kiterjedt jövőbeli kutatásokra van szükség a módszer optimalizálásához, ha azt valaha is klinikai gyakorlatban akarják alkalmazni. A vizsgálat azonban bizonyítja, hogy a szomatikus sejtek magátültetése az emberben jóval több egy elméleti lehetőségnél.
Richard Anderson, az Edinburgh-i Egyetem MRC Reproduktív Egészségügyi Központjának igazgatóhelyettese szintén elismerősen nyilatkozott a kutatásról: „Lesznek nagyon fontos biztonsági aggályok, de ez a vizsgálat fontos lépés afelé, hogy sok nőnek segítsen genetikailag saját gyermeket szülni.”
