A 76 millió éves szárkapocscsont 1989-ben Kanadában került elő. A négy lábon járó, szarvas dinoszauruszhoz tartozó csontról rögtön látszott, hogy súlyosan deformálódott, a szakértők azonban először azt hitték, hogy furcsa alakja egy rosszul gyógyult törés eredménye lehet. A fosszília 2017-ben került újra a kutatók érdeklődésének középpontjába, amikor David Evans, a Torontói Egyetem paleontológusa kollégáival vizsgálni kezdte a múzeumi gyűjteményt, amelynek a kérdéses lábszárcsont is része volt.

Evans kollégája, Mark Crowther, a McMaster Egyetem kutatója már korábban is nagyon valószínűnek tartotta, hogy a daganatos betegségek a dinoszauruszokat sem kímélték, mostanáig azonban nem került elő olyan lelet, amely meggyőzően igazolta volna ezt a feltevést. Ennek érdekében nekiláttak átvizsgálni néhány nagy múzeum leletgyűjteményét, és így találtak rá újra a szárkapocscsontra, amelynek feltételezett törésnyomát szokatlannak látták, ezért úgy döntöttek, hogy közelebbről is megvizsgálják azt.

A több intézmény kutatóinak részvételével zajló, multidiszciplináris vizsgálat eredményeként kiderült, hogy csont egy Centrosaurus apertushoz tartozott. Az 5,5 méter hosszú állat kinézetre leginkább a Triceratopsokra hasonlított, és az orrán egy nagy, nyakfodrán pedig négy kisebb szarvat viselt. A lelet alapján az állat súlyos oszteoszarkómában, egy csontot érintő daganatos betegségben szenvedett.

A kutatók ezt úgy diagnosztizálták, mintha egy emberi beteget vizsgálnának. CT-felvételeket készítettek a csontról, illetve az abból vett mintákat mikroszkóppal tanulmányozták, végül digitális 3D-s modellezéssel rekonstruálták a betegség terjedését a csont mentén. A diagnózis igazolása érdekében a csontot egy egészséges Centrosaurus apertus szárkapocscsontjával is összevetették, így megerősítettnek tekinthető a daganatos betegség ténye.

Ami a dinoszauruszok körében előforduló tumorokat illeti, mivel a legtöbb daganat a lágyszöveteket érinti, ahogy Evans mondja, nem csoda, hogy eddig nem találták nyomát a ráknak a fosszíliák között. Ezért is különösen figyelemre méltó, hogy a jóval ritkább, csontot érintő daganatok egy példányát sikerült ennyi év távlatából azonosítani. Ahogy a szakértő mondja, egészen lenyűgöző, hogy bár a dinoszauruszok többsége óriásinak és legyőzhetetlennek tűnik a csontok alapján, a jelek szerint nagyon hasonló betegségekben szenvedtek, mint mi magunk.

Ami az ősi tumort illeti, annak mérete elérte egy nagyobb almáét, és mivel a csont közepén alakult ki, súlyosan deformálta azt. A szárkapocscsont felső vége hiányzik is, lehetséges, hogy azért, mert a csont még az állat életében eltört a rákos betegség következtében. Az oszteoszarkóma jelei a sejtek szintjén is nyilvánvalóak a leleten. A mikroszkópos vizsgálatok azt is feltárták, hogy a tumor a csontkérgen is átszűrődött, ami valószínűvé teszi, hogy a betegség a test más részeire is átterjedt.

A kutatók szerint a betegség nagyon előrehaladott lehetett: a csont deformáltsága eleve korlátozhatta az állatot a mozgásban, de nem kizárt, hogy a rák elérte a tüdőt és más szerveket is. Így a Centrosaurus erősen legyengült állapotban lehetett halála előtt. Az azonban nem valószínű, hogy a rák ölte meg: a csontot egy méretes csontlelőhelyen találták, számos hasonló tetem maradványaival együtt. Az állatot talán társaival együtt elsodorhatta egy árvíz, vagy egy nagyobb ragadozótámadásnak eshettek áldozatul.

A felfedezés nyomán a szakértők most azt tervezik, hogy más, régóta a múzeumokban porosodó csontokat is újra megvizsgálnak, hátha azokon is találnak hasonló vagy másfajta betegségnyomokat, és így tisztább képet kaphatnak arról, milyen egészségi problémákkal küzdöttek az egykor élt állatok.