Az új influenzavírusokat általában a szárnyasoktól vagy a sertésektől kapjuk el, a világot pillanatnyilag rettegésben tartó ebola pedig feltehetően egy denevérfajról terjedt át először az emberre. A betegségek állatról emberre terjedése tehát nem ritka esemény, és egy új kutatás eredményei szerint a múltban sem volt kivételes, sőt: az emberiség egyik legpusztítóbb, máig létező megbetegedésének kontinensek közti elterjesztéséért is állatok felelhetnek. Néhány ezer éves, Peruban előásott tbc-s betegek mikrobiális DNS-ének vizsgálata alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a tuberkulózis kórokozóját a fókák terjesztették el Dél-Amerikában, jóval az európai felfedezők kontinensre való megérkezése előtt.
A tuberkulózis, avagy a gümőkor még napjainkban is több mint egymillió embert öl meg évente. A betegség kórokozójának történetéről azonban máig keveset tudni, nem világos például, hogy mióta terjed az emberi népesség körében, ahogy az sem, hogy milyen állattól kaphatta el fajunk a kórt. A korai elméletek egyike szerint a Mycobacterium tuberculosis a szarvasmarháról ugrott át az emberre, valamikor az elmúlt 10 ezer évben. A újabb kutatások eredményei azonban azt sugallták, hogy a kórokozó genetikai sokfélesége alapján erre jóval korábban, nagyjából 100 ezer éve kerülhetett sor, mondja Johannes Krause, a Tübingeni Egyetem genetikusa.
A tbc Amerikába kerülésének pontos menetét azonban továbbra is homály fedte. A M. tuberculosis nyugaton elterjedt törzsei azon törzsekre hasonlítanak a leginkább, amelyek a modern Európában voltak elterjedtek. Ez azt sugallta, hogy a korai felfedezők hurcolhatták be magukkal az amerikai őslakosok körében óriási pusztítást véghezvivő kórt. Ezzel az elmélettel azonban nem fér össze az a tény, hogy több mumifikálódott holttestet is találtak a Kolumbusz előtti időkből, amelyeken a tuberkulózis egyértelmű jegyei figyelhetők meg.
Helen Donoghue, a University College London mikrobiológusa tíz évvel ezelőtt M. tuberculosis DNS-t talált egy 17 ezer éves, Wyomingban előkerült bölény maradványaiban. A csontokat megvizsgáló más kutatók azonban nem akadtak bakteriális DNS-re, így Donoghue eredményei megkérdőjeleződtek. Aztán David Minnikin, a Birminghami Egyetem szerves kémikusa is megvizsgálta a leletet, illetve más azzal egykorú emlősmaradványokat is, és a tuberkulózis kórokozójára jellemző lipideket mutatott ki azokban. Minnikin teóriája szerint az amerikai őslakosság a nagytestű emlősök fogyasztása révén fertőződött meg a baktériummal, maguk az állatok pedig vélhetően a Bering-földhídon keresztül, Szibériából hurcolhatták be magukkal a kórokozót.
A Tübingeni Egyetem kutatócsoportjának tagjai azonban legújabb eredményeik alapján más véleményen vannak. Krause és kollégái 68 ősi dél-amerikai emberi lelet genetikai állományát térképezték fel, amelyek mindegyike a tbc-re jellemző deformitásokat hordozott. Három maradványban is kimutatták az M. tuberculosis DNS-ének jelenlétét, így bebizonyosodott, hogy az áldozatok valóban tuberkulózisban haltak meg, mégpedig jóval az európai felfedezők megérkezése előtt.
A szakértők a kórokozó összefércelt genomját összevetették egy 200 éves magyarországi múmia baktériumának genetikai állományával, illetve a jelenleg is fertőző törzsek génkészletével is. Vizsgálatuk során nem korlátozódtak az emberi fajra, hanem összesen több mint 250 különböző állatfajban jelenlevő baktériumot is bevontak az összehasonlításba. A mutációs ráta figyelembe vételével aztán kiszámolták, hogy az embert fertőző törzsek fejlődése mikor válhatott külön. A becslések szerint az emberi tbc-baktériumok közös őse nagyjából 5000−6000 éve élhetett, vagyis a kór vélhetően jóval később kezdte megfertőzni az emberi népességet, mint azt bárki is gondolta volna.
A legnagyobb meglepetést azonban a perui múmiákban talált bakteriális DNS és az állatokat fertőző kórokozó genomjának összevetése hozta, kiderült ugyanis, hogy az embert fertőző baktérium a tengeri emlősök tbc-jével van a legközelebbi rokonságban. Krause ennek alapján úgy véli, hogy a dél-amerikai lakosság valamikor több mint 1000 évvel ezelőtt kaphatta el a kórt, mégpedig azért, mert fertőzött fókahúst fogyasztottak. A fókák vélhetően Afrika partjainál fertőződhettek meg, majd áthurcolták a betegséget Amerikába. A „fóka-tbc” aztán a jóval fertőzőképesebb európai változat megjelenését követően rövidesen eltűnt a kontinensről.
