Élősködők – Sok nevetésnek sírás a vége

Mit tennénk meg azért, hogy kitörhessünk a nyomorból? Főleg, ha mindezt minimális erőfeszítéssel és maximális jutalommal képzeljük el...

Élősködők – Sok nevetésnek sírás a vége

81 %
{{ average }} %
  • Mit tennél meg egy jó melóért?
Szerzői értékelés
Szerző
81
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Bong Joon-ho (Pong Dzsunho) általában szokatlan világokat, többször megcsavart történeteket hoz a mozivászonra (A gazdatest, Snowpiercer – Túlélők viadala, Okja). Az Élősködők újra hazai pályán készült, jó évtizedes kihagyás után – a hírek szerint Bong Joon-ho megunta a kompromisszumokkal, ráerőltetett keretekkel teli rendezéseket és visszatért szülőhazájába, hogy ott végre szabadon dolgozhasson. Úgy tűnik megérte a váltás, mert a film az Arany Pálma díjat besöpörve indult hódító útjára, nálunk pedig a Mozinet forgalmazásában került a mozikba.  Nézőként is jól jártunk, mert egy sötét humorral, fordulatokkal és jól megformált karakterekkel összerakott bő két órát kaptunk.

Galéria megnyitása

Alapvetően igaza van annak, aki azt mondja, hogy Dél-Korea nagyon más világ a miénkhez képest. A szokások, a kultúra, a gondolkodás – számos olyan réteget fel lehetne sorolni, ahol meglepő vagy egyenesen fura dolgokba botlanánk lépten-nyomon. Azonban az Élősködők alapján úgy tűnik, az emberi alaptermészet, a könnyebb út választása, az ügyeskedés és a túlélés mindenhol ugyanazt jelenti. Felidézhetjük a Macskajaj léhűtőit, az Üvegtigris balfácánjait, de ha kicsit a viselkedésük mélyére néznénk nagyon hasonló mintázatot találnánk ott.

Hiszen valljuk be őszintén, hányszor választottuk a könnyebb utat?

Vajon mi hajlandók lennénk-e lecsapni egy olyan lehetőségre, ami nagyon is jövedelmező és végtére is senkinek nem esik bántódása – legalábbis egy ideig? Éreztük valaha azt, hogy végre nekünk is jár(na) egy kis jó, egy kis luxus vagy kényeztetés? Irigyelhetjük mások szerencséjét vagy státuszát, de valószínüleg nem vagyunk tisztába annak az árával. Mert a csillogás és a pompa mögött is ugyanolyan esendő, vagy épp beteg lelkek húzódhatnak meg, mint az alagsori, dohos kis lakásban lakóknál. Ugyanazon város, két helyszín, de mintha egy világ választaná el őket és ha helyet nem is cserélhetnek, azért próbálkozni attól még lehet.

Galéria megnyitása

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a film antihősök egész parádéját vonultatja fel. Ki-taek családja számára az erőfeszítés nem a feljebb jutás érdekében végzett becsületes munkát jelenti, hanem az ügyeskedést, mások kihasználását. Talán még az ügyeskedés szó is enyhe, hiszen egy dolog a szomszéd wifijét lopni, de más, ha arról van szó, hogy félrevezetünk egy gazdag családot és lassan beszivárgunk az életük minden szegmensébe.

De a dél-koreai elit is megkapja a magáét, hiszen a rendező nem azt mondja, hogy a lecsúszott vagy a hazug kisemberek a társadalom egyetlen negatív szereplői.

A szuper-gazdag család olyan magától értetődő természetességgel tart szolgálókat, mintha az a világ legegyértelműbb dolga lenne. A pénzük végülis meg van rá. Azonban a bánásmód, a valamilyen okból kellemetlenné vált alkalmazottak kiszórásának módja és a felsőbbrendűség állandó jelenléte meglehetősen nehézzé teszi, hogy sajnálni tudjuk azokat, akiket épp átvernek, kihasználnak és félrevezetnek. Pedig ők csak élik az életüket és még a jóhiszeműség sem hiányzik belőlük. Az alkalmazottak pedig pénzt kapnak a szolgálataikért – mindezért cserébe csak elvárható, hogy hibátlanul tegyék a dolgukat, nem igaz?

Galéria megnyitása

A két család történetének összefonódása egy éjsötét vígjátékból indul ki, az elején tényleg viccesnek tűnik, ahogy a beszivárgás, a tervezgetés lépésről lépésre halad. A terv is tökéletesnek tűnik: jól fizető állások egy gazdag család szolgálatában. Azonban nehéz határt szabni a mohóságnak – ha belekóstoltunk a jóba, ki mondja meg mennyi az elég? Hol húzzuk meg a határt? Hazugság, árulás, átverés, manipuláció, látszat. És közben ahogy egy sötét titokra is fény derül egyre inkább látjuk azt, hogy ennek az egésznek nem lehet jó vége. Az összekuszálódott szálak immár kibogozhatatlanok, túl jól sikerült a beszivárgás.

Ami „ártalmatlan” átverésnek indult, élet-halál harccá válik és olyan szereplők is feltűnnek, akik fenekestől felforgatnak mindent. Nehéz spoilerek nélkül többet mondani a történetről, azonban az biztos, hogy unatkozni nem fogunk. A filmnek nincsen nyugvópontja, ahogy lecseng az egyik szál, máris felborzolja egy újabb esemény. Mindehhez jól kidolgozott, érdekes, megmosolyogtató vagy épp dühítő karaktereket és remek helyszíneket kapunk. Bong Joon-ho valóban visszatért és mindenki jól járt azzal, hogy hagyták a saját feje után menni.

Összefoglalás

Élősködők – Sok nevetésnek sírás a vége

Élősködők – Sok nevetésnek sírás a vége

Élősködők – Sok nevetésnek sírás a vége
Szerzői értékelés
81
%
Bong Joon-ho a vígjáték és a dráma olyan keverékét álmodta filmvászonra, ahol a hősök rohadékok, a kiváltságosokat alig sajnáljuk, és a végén mindenki megfizet.
Jól felépített, izgalmas, fordulatokkal teli történet, remek karakterek...
... belekötni pedig ízlés vagy tetszés jellegű apróságokba lehetne legfeljebb.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap