A napokban egy méretes napfolt fordult a Föld felé, ami már önmagában is érdekes, hiszen a Nap évek óta nagyon nyugodt volt. Ami azonban még izgalmasabb, a szakértők megjósolták, hogy fel fog bukkanni, már akkor, amikor a napfolt még a Nap túlsó oldalán járt. A napfoltok csillagunk felszínén megjelenő, intenzív mágneses területek. A Nap mélyéből a felszínre áramló forró, ionizált gáz alapesetben lehűl, és visszasüllyed, a plazma saját mágneses tere azonban időnként úgy módosul, hogy ez nem tud megtörténni, és egy plazmacsomó a felszínen reked, sötét, hűvös foltot képezve azon.

A Napot ciklikus mágneses aktivitás jellemzi, aminek egyik jelzője a napfoltok aktuális száma: egy ciklus nagyjából 11 évig tart, ami alatt először felszaporodnak a napfoltok, majd eltűnnek. A legújabb ciklus tavaly szeptemberben kezdődött, ami azt jelenti, hogy mostanáig alig láttak napfoltot a szakértők. November 23-án viszont egy tekintélyes méretű példány vált láthatóvá a Földről, amely a Nap túlsó oldalán kezdett formálódni.

A kutatókat azonban nem érte meglepetésként az új napfolt, ugyanis a helioszeizmológiának nevezett tudományterületnek köszönhetően egy ideje mér tudtak létezéséről. A földrengéshullámokat a Földön is használják arra, hogy jobban megismerjék annak belső szerkezetét, és hasonló a helyzet a Nappal is. A csillagunk felszínén és mélyén történő események sok esetben akusztikus hullámokat keltenek, amelyek keresztbe-kasul bejárják a Nap belsejét. Ezen rengések óvatos mérésével megállapítható, hogy mi zajlik a csillag belsejében, vagy annak túlsó oldalán.

A 12786-os aktív régió létére először november 14-én láttak jeleket a csillagászok: a jel először nagyon gyenge volt, de fokozatosan erősödött, és egy nappal később már biztosan voltak abban, hogy egy napfoltról lehet szó. Ami igazolást is nyert akkor, amikor a napfolt november 23-án előbukkant a csillag Föld felé néző oldalán. A folt 40–50 ezer kilométer átmérőjű, vagyis háromszor szélesebb a Földnél

Hasonló módon már korábban is detektáltak napfoltokat, mielőtt azok felénk fordultak volna, az új jelenség kapcsán azonban érdekes, hogy nagyon tiszta jelet mértek, ami a fejlődő technika mellett annak is az köszönhető, hogy a folt az aktivitási időszak jelen állásához képest nagyon nagy méretű. Hogy ez mit jelent az új ciklusra nézve, azt nem tudjuk. A mágneses mező hasonló anomáliáiban rengeteg energia halmozódhat fel, ami napkitöréseket vagy koronakidobódásokat is eredményezhet. Ha ezek a Föld felé irányulnak, komoly gondokat okozhatnak a műholdas kommunikációban, súlyosabb esetben pedig a felszíni áramhálózatokban is. A naptevékenység monitorozása, és minél pontosabb előrejelzése tehát gyakorlati szempontból is fontos kérdés.