Előre – Hol késel az éji homályban?

Sajnos hiába az erőteljes mondanivaló, a Pixar urban fantasy-je ironikus módon pont a stúdió védjegyévé lett, zabolázatlan-fékezhetetlen kreativitásból vizsgázik haloványan. Nyoma sincs már a varázsnak.

Előre – Hol késel az éji homályban?

56 %
{{ average }} %
  • A kaland az, ami egyik percről a másikra történik; aminek nincsen tegnapja és nincsen holnapja. Minden egyéb nyárspolgári életmód.
Szerzői értékelés
Szerző
56
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Bár a 2015-ös Dínó tesó a várakozások alatt teljesített a kasszáknál, a Pixar eddigi pályafutását nehéz nem egy lényegében említésre sem méltó bukkanók hátráltatta, káprázatos diadalmenetnek látni. Futószalagon nyert Oscar-díjak, dáriuszi mamutbevétel, a közönség és a kritikusok szeretete: a legtöbb stúdiófőnök ennek a töredékéért is örömmel egy szentségtelen istenség vérmocskos áldozati oltárához kötözné elsőszülött gyermekét. Életre kelt játékok, mexikói legendák, ágyak alatt megbúvó, üzletszerűen rémisztgető szörnyek, vagy éppen egy kiskamasz csapongó érzelmei és emlékei: egyre megy. A vállalkozás sokat próbált szakemberei bámulatos érzékkel öntik formába elképzeléseiket, újra és újra bebizonyítva, hogy az igényes, családbarát szórakozás nem egy megcsömörlött-félőrült esztéták által kiagyalt, hagymázas lázálom.  

Lássuk, hogy ezúttal mit is főztek ki a boszorkánykonyhájukban!

Történetünk egy, a legendákból jól ismert lényekkel teli alternatív univerzumban veszi kezdetét. A sellők, mantikórok és hasonló kreatúrák nem is oly régen egy ezernyi veszélyt rejtő, viszont a diadalt arató kalandozókat a legmerészebb álmaikon is túltevő kincsekkel jutalmazó társadalomban éltek. Ám a bátor harcosok, rafinált zsiványok, aranytorkú bárdok, és fifikás varázslók ideje lejárt. Mivel a túlságosan bonyolult mágiát apránként felváltotta a legegyügyűbbek számára is játszi könnyedséggel hozzáférhető technika, és ez alapjaiban változtatta meg a játékszabályokat.

Az egykorvolt héroszok büszkeségüktől megfosztott civilekként kénytelenek boldogulni, és a tizenéves trollok is messziről kerülik a hidakat – inkább a közösségi média sötét bugyraiban lesnek áldozataikra. Egy mérlegképes könyvelő jobb parti egy ágyékkötős-bőrvértes barbárnál, és az egykor büszkén repdeső tündérkék is motorral száguldoznak ide-oda. A világ illedelmessé, civilizálttá és a végletekig unalmassá szelídült: előbb futunk össze egy tavernában egy önjelölt ételkritikussal, mint egy rejtélyes, csuklyás-köpönyeges megbízóval. Kizárólag pár, az elf Barley Lightfoot-hoz hasonló, szent őrültnek tekintett bajkeverő hirdeti, hogy a dicső múlt elfeledése kardinális hiba és a kollektív kulturális örökség rút megtagadása.

Öccse, Ian így nem tud maradéktalanul örülni a tizenhatodik születésnapjának, mert biztosra veszi, hogy különc testvére puszta szeretetből egy hajmeresztő, avétos-veszedelmes meglepetéssel fogja sokkolni. Hamar kisül azonban, hogy a legmeghökkentőbb ajándékot nem tőle, hanem halott édesapjától, Wildentől kapja. Az egy súlyos betegség miatt tragikusan fiatalon távozni kénytelen férfi ugyanis eltökélte, hogy kerül amibe kerül, de találkozni fog felcseperedett fiaival, és kidolgozott egy rendkívüli erejű bűvigét. Ennek hála, huszonnégy kurta órára vissza tud térni az övéi közé – ám ahogy az lenni szokott, a rítusba némi hiba csúszik, és csupán a lábai materializálódnak. A fivéreknek több sem kell: megfogadják, hogy egyesítik erejüket, és befejezik a szertartást. Kocsiba vágják hát ide-oda kacsázó, jobb híján tánclépésekkel kommunikáló szerettüket, és útra kélnek, nagystílűen ignorálva azt a tényt, a semminél is kevesebb esélyük van a sikerre.

Több sem kell ennél egy mókával-kacagással megspékelt road movie-hoz, és sokáig úgy is tűnik, hogy pontosan ezt kapjuk a pénzünkért. Ám ahogy telik-múlik az idő, tiszteletteljesen fejet hajtunk a forgatókönyvírók előtt, és szívből jövő elismeréssel hódolunk mesterségbeli tudásuknak. Hiszen a jeles specialisták túl tudtak emelkedni az efféle művek dramaturgiáján, és annak ellenére, hogy természetesen nem hiányoznak a bohókás poénok, egy keserédes-filozofikus utazás részesei lehetünk.

A veszteség feldolgozásának szükségessége és a változások elkerülhetetlensége mellett az eszképizmus buktatói is előkerülnek. Tarthatatlan téveszmék, lemondás, továbblépés és vágyak kergetésével kiüresített jelen: egy percre sincs megállás. Garantált, hogy fivérek megannyi izgalmat rejtő odüsszeiája során önkéntelenül is eltűnődünk azon, hogy elég bátrak vagyunk-e a pillanat megragadásához. Vagy a csábítóbbnak tűnő utat választva arra kárhoztattunk, hogy a nosztalgia mámorító ködébe burkolózva vegetáljunk, egyben lassan, de annál biztosabban köznevetség tárgyává válva elszakadjunk a valódi élettől?

Messze a szokásos rajzfilmblődlik fölé emelkedő, izgalmas és érdekes koncepció. Éppen ezért fájó, hogy a máskor oly fékezhetetlen agyvelejű csapat tagjai mindent a mondanivalónak rendeltek alá, és nem fárasztották magukat azzal, hogy az élményt fokozó, nélkülözhetetlen apróságokkal kényeztessék a publikumot. A legégetőbb probléma az, hogy karakterábrázolásról lényegében nem, vagy pusztán a szó túlzóan megengedő értelmezésével beszélhetünk. Kartonpapírból kivágott, kezdetleges jellemkezdeményű sablonalakoknak kellene szurkolnunk.

Bizonyítani vágyó, kissé elhízott holdkóros, zéró önbecsülésű, bátortalan kívülálló, méretét agresszivitással kompenzáló, Nicky Santoro-szindrómás vagány, őrző-védő anyatigris, vagy épp önmaga árnyékává züllött ex-bajnok: egytől-egyig elcsépelt sablonok. Ráadásul halmazati büntetésnek semmiféle, a közhelyeket fogyaszthatóvá tevő ízzel nincsenek megfűszerezve: mintha egy unatkozó kamasz blogger oda se figyelve papírra vetett novellakezdeményéből másztak volna elő. Megkockáztatom: a többség még a nevüket sem jegyzi meg.

Ez pedig akkor is egy bő maréknyi szeget verne az alkotás koporsójába, ha a kreatívok egy aprólékosan kidolgozott, a székünkhöz bilincselő világgal kényeztetnék a nézőket, – csakhogy ennek nyoma sincs. Jóformán semmit sem tudunk meg a központi fűtéstől elpuhult faunok, küklopszok, tündérkék, illetve más teremtmények szokásairól. Szellemes részletek és okosan tálalt, egy csipetnyi társadalomkritikával megbolondított gegek helyett olyan, felszínes humor-kezdeményekkel kell beérnünk, mint, hogy mosómedveszerű, éhenkórász unikornisok fosztogatják a kukákat. Az asztali szerepjátékok visszásságai, vagy épp a mítoszok a mondák és a high fantasy elkoptatott toposzai: egytől-egyig paródiáért, vagy újraértelmezésért kiáltanak. De készítők egyszerűen lusták voltak görbe tükröt tartani a klisék elé, majdhogynem teljesen lenullázva fáradozásaik egyébiránt kellemes zamatú gyümölcsét.

Összességében tehát az Előrét joggal tekinthetjük a Verdák-franchise második és harmadik részeinek antitéziseként. Mivel míg azok a maguk módján ötletes, színes-szagos, ám nettó nyereségvágyból elkövetett, totálisan kommersz iparosmunkákként vonultak be a szcéna krónikáiba, addig Dan Scanlon műve túlságosan is a belbecsre fókuszál. Egy kicsivel több egyedi elgondolással, mélyebb világábrázolással és nagyságrendekkel emlékezetesebb szereplőgárdával akár egy, a Toy Story-hoz hasonló klasszikussá is avanzsálhatott volna. Ezek hiányában viszont nem több a sokra hivatott alakulat egy bátran kísérletező, azonban végül ha nem is rútul elbukó, ám a középszerűség fakószürke, enyhén lábszagú posványába süllyedő próbálkozásánál.

Összefoglalás

Előre – Hol késel az éji homályban?

Előre – Hol késel az éji homályban?

Előre – Hol késel az éji homályban?
Szerzői értékelés
56
%
A Pixar legújabb alkotása.
Erőteljes és érdekes a mondanivalója.
A találás lehetne jóval erősebb is.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap