Az AI adatközpontok dinamikus fejlődésének előbb-utóbb határt szabnak majd a tápellátással és hűtéssel kapcsolatos korlátok, éppen ezért az iparági szereplők már bőszen kutatják annak lehetőségét, hogyan tudják az űrbe juttatni az új generációs AI adatközpontokat, ahol mind a tápellátást, mind pedig a hűtést könnyebb biztosítani, igaz, számos egyéb leküzdendő kihívás miatt ez a koncepció sem tűnik járható útnak, legalábbis egyelőre.
Elon Musk szerint márpedig az űrbe telepített AI adatközpontoké a jövő, legalábbis erről tett említés egy befektetői fórumon, ahol Szaúd-Arábia és az Amerikai Egyesült Államok képviselői között folyt a diskurzus. Musk szerint az elektromos áram előállításának költségei, valamint az űr jelentette előnyök költséghatékonysága miatt az AI jobb esélyekkel indulhat az űrben, mint a Földön, már jóval azelőtt is, hogy a földi energiaforrásokat kimerítettük volna. Meglátása szerint 4-5 éves távlaton belül már költséghatékonyabb lesz napelemes műholdakkal biztosítani az AI-hoz kapcsolódó számítási feladatokat, ehhez mostantól számítva nem kell öt évnél több idő. Jensen Huang, az Nvidia vezetője azt is hozzátette, hogy a számítást végző és a kommunikációt biztosító felszerelés, ami napjaink Nvidia GB300-as rackjeiben található, extrém alacsony tömeggel rendelkezik ahhoz képest, amennyit a teljes kiszolgáló struktúra nyom a mérlegen – 2 tonnányi felszerelésből nagyjából 1,95 tonnát nyom a hűtést biztosító rendszer.
Musk arra is kitért, hogy az AI adatközpontok méretének és kapacitásának növekedésével az elektromos árammal és a hűtéssel kapcsolatos kombinált követelmények olyan szintre emelkedhetnek majd, hogy egy ponton túl a földi infrastruktúra ezzel nem igazán tud majd lépést tartani. Szerinte egy 200-300 GW szintű teljesítményigény biztosításához masszív erőművekre lesz szükség, amelyek rendkívül sokba kerülnek majd, mivel egy tipikus atomerőmű jellemzően 1 GW-nyi folyamatos teljesítményt tud leadni. Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg 490 GW-nyi teljesítményt tud felmutatni elektromos áram termelés terén, ennek oroszlánrészét biztosan nem lehet az AI szolgálatába állítani, hiszen egyéb területek áramellátását is biztosítani kell, beleértve a lakossági igényeket is.
Elon Musk szerint a TW-nyi szintű AI áramigény folyamatos biztosítására földi hálózatok segítségével nem lesz lehetőség. Ekkora szinten nem lehet erőműveket létrehozni, így ezt a munkát mindenképpen az űrben kell majd elvégezni, napelemek segítségével. Szerinte a világűr egyik nagy előnye az, hogy folyamatosan rendelkezésre áll a napenergia, ezért akkumulátorokra sincs igazán szükség, és a napelemek igazából még olcsóbbá is válhatnak, hiszen ott sem üvegre, sem keretre nincs szükség hozzájuk, a hűtést pedig passzív módon meg lehet oldani. Jensen Huang ezt a koncepciót jelenleg álomnak tartja, vagyis a konkrét megvalósításához rengeteg kihívást kell még leküzdeni mind műszaki, mind logisztikai fronton.
Noha a világűrben tényleg hideg van, ami -270 Celsius fok körüli hőfokot jelent, viszont közvetlen napfényben akár +120 Celsius fok is lehet, ami kihívást jelenthet az AI adatközpontok számára. Amennyiben föld körüli pályáról beszélünk, már nem ennyire extrémek a hőmérséklet-különbségek, az alacsony föld körüli pályán (LEO) -65 Celsius fok és +125 Celsius fok közötti, a közepes föld körüli pályán (MEO) -100 Celsius fok és +120 Celsius fok közötti, míg a geostacionárius föld körüli pályán (GEO) már csak -20 Celsius fok és +80 Celsius fok közötti, a magas föld körüli pályán pedig -10 Celsius fok és +70 Celsius fok közötti hőmérséklet tapasztalható.
A felsoroltak közül a LEO és a MEO nem ideális az AI adatközpontok szemszögéből nézve, ott ugyanis instabil a megvilágítási mintázat, elég nagy a hőingás, valamint a sugárzási övek keresztezése és a gyakori napfogyatkozások is problémát jelentenek. A GEO már sokkal jobb választás, hiszen ott minimális megszakításoktól eltekintve szinte folyamatos a napsütés, illetve a sugárzás sem annyira agresszív, mint a fentebb említett két esetben. Ennek ellenére még a GEO meghódítása is kihívásokkal teli, hiszen a hardvert védeni kell a sugárzással szemben, ami csökkentett teljesítményt eredményezhet, valamint a tápellátás biztosításához óriási napelem-szárnyakat kell létrehozni, amelyek több tízezer négyzetméteres felülettel rendelkeznek. Ezeket a komponenseket fel is kell juttatni, pályára kell állítani, illetve az előforduló űrszeméttel és meteorokkal szemben is védeni kell. Ezen felül az infrastruktúra szervizelhetőségéről, valamint a megfelelő sávszélességű kommunikáció biztosításáról is gondoskodni kell.
Egyszóval rendkívül komplex feladatról van szó, amelynek megugrásához óriási mennyiségű összeget kell elkölteni kutatásra és fejlesztésre, a megfelelő eredmények elérése pedig több évbe is telhet – pont ezért gondolhatja úgy Jensen Huang, hogy egyelőre pusztán álomról van szó. Talán Musk elhivatottsága és kreativitása segíthet, hogy ez az álom hamarabb váljon valóra, mint azt most bárki is gondolná – meglátjuk.
