Egy kicsit több mint egy évvel ezelőtt az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája végleg befejezte pályafutását. A 2004-ben útjára indult, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököst közelről 2014-től vizsgáló űreszköz lágyan leereszkedett az üstökösmag felszínére. Az első űrszonda, amely valaha is pályára állt egy üstökös körül, két éven keresztül elképesztő fotókat és nagyon fontos adatokat sugárzott haza a szakértőknek, alapvetően változtatva meg az üstökösökről alkotott képünket.

A Rosetta leereszkedés közben is az utolsó pillanatokig fotózott, és sokáig úgy tűnt, hogy az utolsó kép, amely megérkezett a Földre, akkor készült, amikor 25 méterre volt a felszíntől. Nemrégiben azonban kiderült, hogy nem ez a szonda utolsó felvétele, az űreszköz ugyanis 19 méteres magasságban is készített egy fotót, amelynek hazasugárzása folyamatban volt, amikor a Rosetta elérte az üstökös felszínét és örökre megszakadt vele a kommunikáció.

Amikor az utolsó adatok megérkeztek, az azokat elemző szoftver ezeket a végső képadatokat nem érzékelte képként, mert a felvétel összes információcsomagja közül csak azok fele ért vissza hozzánk. Majdnem egy év elteltével azonban az emberi elemzők észrevették ezeket a töredékes adatokat, és azokból sikerült rekonstruálniuk a Rosetta legutolsó felvételét.

A fenti homályos kép az üstökös felszínének egy négyzetméterét ábrázolja, és rajta egy pixel egy 2 milliméter oldalhosszúságú négyzetnek felel meg. Ami azt jelenti, hogy az egészen picike kavicsok is látszanak rajta, érzékletes képet adva arról, milyen lenne az üstökös felszínén sétálgatni. Az adatok hiányossága miatt a felvétel finomabb részletei sajnos elvesztek, és a minőséget az is rontja, hogy a képet készítő OSIRIS kamera több száz méteres távolságból való fotózásra ideális. Szerencsére azonban a rendszer rendelkezett egy sor szűrővel is, amelyekkel képes volt a végső percekben folyamatosan változtatni a fókusztávolságot. Az utolsó kép 15 méteres fókusszal készült, vagyis ebből a magasságból tökéletesen éles lett volna, de 19 méterről is egész jól teljesített. (Összességében egyébként ez lett volna az egész küldetés legjobban fókuszált felvétele, ha az összes adat megérkezik.)

Az ESA egy szemléletes mozaikot is összeállított, amely segít kontextusba helyezni az utolsó két képet, és azt is megmutatja, pontosan hol ért földet a Rosetta. A szonda egy alacsony mélyedésben kötött ki, amely valószínűleg a felszín alatti jég szublimációjával jött létre. Ennek hatására a mélyedésben olyan laza törmelék képződött, amely az üstökösmag alacsony gravitációja nyomán is mozgásba jött. Ennek hatása látszik a középső képen, ahol a kavicsok méret szerint csoportosultak annak két oldalán, mivel az eltérő méretű darabok eltérő magasságokban tartanak a lejtőn lefelé görögve.

Az alábbi képen a Rosetta végső nyughelye látszik a két utolsó fotót ábrázoló területhez képest.