Az emberi faj több százezer évvel ezelőtt Afrikában alakult ki. A ma élő emberek DNS-ének vizsgálata korábban azt jelezte, hogy a korai Homo sapiens hosszú ideig maradt a kontinensen, és mindössze 50 ezer évvel ezelőtt távozott egy kisebb csoportja, hogy aztán benépesítse a világ többi részét. Ezek az eredmények azonban több kérdést is felvetnek: ezek egyike, hogy tartott fajunknak ilyen sokáig, hogy Afrikán kívül is elterjedjen?

Több új tanulmány, köztük egy csütörtökön közzétett publikáció is azt állítja, hogy nincs itt semmiféle rejtély, egyszerűen téves a korábbi idővonal. Az új adatok szerint a modern emberek több hullámban, körülbelül 250 ezer évvel ezelőtt kezdték elhagyni az afrikai kontinenst. „Nem egyetlen Afrikából való kivándorlás volt” - mondta el Sarah Tishkoff, a Pennsylvaniai Egyetem genetikusa. „Rengeteg kiáramlás volt több különböző időszakban.”

Tishkoff szerint ezek a korábbi kivándorlások mostanáig nagyrészt figyelmen kívül maradtak, mivel a korai emberek nem hagytak hátra egyértelmű fosszilis nyomokat létezésükről, és a ma élő emberek nem örökölték a DNS-üket. A kutatóknak azonban a neandervölgyiek DNS-ében sikerült felfedezniük e korai hullámok nyomait.

Genomok és nyomok

A neandervölgyiek leszármazási vonala nagy valószínűséggel szintén Afrikában kezdődött körülbelül 600 ezer évvel ezelőtt, mielőtt Európába és Ázsiába költöztek volna. 2010-ben Svante Paabo svéd genetikus és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársai közzétették a neandervölgyi genom első vázlatát, amelyet Horvátországban feltárt, 40 ezer éves fosszíliákból rekonstruáltak.

Paabo csapata azt is felfedezte, hogy a ma élő, közvetlen afrikai felmenőkkel nem rendelkező emberek neandervölgyi DNS-töredékeket hordoznak, ami a fajok (vagy alfajok) egykori keveredésének jele. Egy kutatócsoport májusban közzétett becslése szerint a neandervölgyiek és a modern emberek rövid ideig, a 40 ezer és 47 ezer évvel ezelőtti időszakban kereszteződtek egymással.

A neandervölgyi DNS egyes részei azonban nem illenek bele ebbe az elsőre világosnak tűnő képbe. A neandervölgyi Y-kromoszóma például jobban hasonlít a modern emberekben található Y-kromoszómához, mint a neandervölgyi genom többi részéhez. A kutatók 2020-ban erre is magyarázatot kínáltak: véleményük szerint a neandervölgyi férfiak valamikor a 100 ezer és 370 ezer évvel ezelőtti időszakban egy új Y-kromoszómát „szereztek be” a modern emberek felmenőitől. Ez azonban csak akkor volt lehetséges, ha a modern ember afrikai elődeinek egy csoportja sokkal korábban távozott a kontinensről, mint azt a kutatók korábban gondolták.

A szakértők pedig nemrég bizonyítékot is találtak egy ilyen korai hullámra, mégpedig a modern afrikaiak genomjában. Tishkoff és kollégái egy 122 ezer éves neandervölgyi fosszília genomját hasonlították össze 12 mai afrikai modern emberi populáció összesen 180 tagjának genomjával. Korábbi vizsgálatok során ugyan nem találták nyomát neandervölgyi DNS-nek az afrikai genomokban, Tishkoff csoportja azonban mind a 12 vizsgált populációban azonosított elszórtan jelenlevő, a neandervölgyi DNS részeihez nagyon hasonló, apró darabokat.

Amikor megvizsgálták e genetikai töredékek méretét és szekvenciáját, arra a következtetésre jutottak, hogy ezek olyan fragmentumok, amelyeket a neandervölgyiek a korai afrikaiaktól örököltek.

Sok kérdés, egyre több válasz

Egy másik kutatócsoport tagjai, Joshua Akey, a Princeton genomikai professzora vezetésével és kollégái ugyanezt a kérdést saját statisztikai módszerekkel vizsgálták. Miután összehasonlították a világ számos tájáról származó 2000 ember genomját három neandervölgyi genommal, azonos következtetésre jutottak.

Akey csapata ráadásul egy másik korai hullámra is bizonyítékot talált. Korai és későbbi neandervölgyi fosszíliák genomjának összehasonlítása nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy egy másik embercsoport is kivándorolt Afrikából a vártnál előbb, 100–120 ezer éve.

Katerina Harvati, a Tübingeni Egyetem paleoantropológusa, aki nem vett részt az új vizsgálatokban, elmondta, hogy több olyan rejtélyes emberi fosszília is előkerült Európában és a Közel-Keleten, amelyek ezekhez a korai hullámokhoz tartozhatnak. „Kezdjük észrevenni egy bonyolultabb valóság nyomait a fosszilis feljegyzésekben” – mondja a szakértő. Harvati és kollégái például 2019-ben leírtak egy több mint 210 ezer évesre datált, Görögországban feltárt koponyatöredéket, amely a modern emberi anatómia néhány jellegzetességét viseli magán.

Akey és kollégái szerint az afrikaiak második hulláma elérhette Izraelt is, ami megmagyarázná, hogy a paleoantropológusok miért találtak modernnek tűnő fosszíliákat és kőszerszámokat találtak az ottani barlangokban, amelyek becslések szerint 100–130 ezer évesek. A kutatók szerint a leletek arra utalnak, hogy az afrikai kivándorlás további hullámai várnak még felfedezésre. „Minden jel afelé mutat, hogy az emberi történelem nagy része ismétlődő afrikai kirajzásokból állt” – mondja Akey.

***

De miért tűnik úgy, hogy az Afrikából induló korai kivándorlások egy ponton elapadtak? Valami más volt az utolsó hullámban távozó emberekkel kapcsolatban? „A rövid válasz az, hogy igen, valaminek másnak kellett lennie” – mondta John Hawks, a Wisconsini Egyetem paleoantropológusa. Szerinte lehetséges, hogy az afrikai populációk olyan kulturális tudást építettek fel, amelynek köszönhetően új találmányokat, például nyilakat tudtak készíteni, és sikeresebben alkalmazkodtak az új helyekhez.

Harvati felvetette annak lehetőségét is, hogy a korai emberi hullámok talán nehezen tudták felvenni a versenyt a neandervölgyiekkel a területekért és a táplálékért. Akey csoportja és mások vizsgálatai ugyanakkor arra utalnak, hogy a neandervölgyiek populációi már az utolsó hullám megérkezése előtt elkezdtek zsugorodni. Az is lehetséges, hogy ez a más okból való visszaszorulás biztosított aztán lehetőséget a modern embereknek.