Úgy tűnik, hogy a nyulak megállíthatatlanok Ausztráliában. Miután meghódították a déli kontinens alacsonyan fekvő területeit, most megkezdték a hideg, havas hegyek kolonizálását is, amiben érdekes módon egy mérgező növény van a segítségükre. A földrészre élelmezési célokkal bevitt európai üregi nyulak a 19. század közepén kezdtek vadon szaporodni Ausztráliában, és nagyon gyorsan annyira megnőtt a számuk, hogy azóta is sok problémát okoznak a helyi földművesek és az őshonos élővilág számára is. Az egyetlen élőhely, amit sokáig nem sikerült meghódítaniuk, a telente hóval borított hegyek voltak, ahol táplálékukat, a füvet hónapokig vastag hótakaró fedte be.

2011-ben azonban Ken Green, az ausztrál nemzeti parkokért és a vadállományért felelős szakszolgálat egyik munkatársa észrevette, hogy nyulak jelentek meg a legmagasabb ausztrál hegység, a Snowy Mountains téli hóhatára fölött. Annak érdekében, hogy kiderítse, hogyan élik túl a mostoha élőhelyen az állatok, a következő három évben ürülékmintákat gyűjtött be a régióból, amelyeket a Melbourne-i Egyetemre küldött elemzésre.

Az eredményekből kiderült, hogy a nyulak téli étrendjének javát a havasi eukaliptusz (Eucalyptus pauciflora) levelei teszik ki. Ami azért nagyon meglepő, mert a növény leveleit rendkívül nehéz megemészteni, azok tápanyagtartalma kifejezetten alacsony, és mellé jelentős mennyiségű, nagy adagban mérgező anyagot, csersavat, terpéneket és fenolszármazékokat tartalmaz.

Az őshonos fajok, például a koalák azért képesek túlélni az eukaliptuszdiétát, mert speciális emésztési mechanizmussal rendelkeznek. Beleikben mikrobák erjesztik meg a leveleket, így tesznek szert az állatok több tápanyagra, és semlegesítik a mérgeket. A koalák azonban különleges bélrendszerük ellenére is csak korlátozott mennyiségű energiát képesek kinyerni az eukaliptuszból, ami meg is látszik életmódjukon.

A nyulak viszont egészen másként élnek, a diéta ellenére is nagyon élénkek, rengeteget mozognak, és jelek szerint nincsenek komolyabb emésztési problémáik, mondja Green. Hogy ez hogyan lehetséges, az egyelőre rejtély. Elméletileg elképzelhető, hogy a nyulak is szert tettek olyan bélbaktériumokra, amelyek segítenek nekik az eukaliptusz leveleinek feldolgozásában. De az is lehetséges, hogy erre bizonyos mértékig már eleve képesek voltak, csak mostanáig nem aknázták ki a lehetőséget.

Bár a nyulak egészségi állapotát közvetlenül nem vizsgálja senki, az a tény, hogy a hegyekben is szaporodnak arra utal, hogy a havas élőhelyeken is jól boldogulnak. Green szerint az egyik magyarázat az lehet a rejtélyre, hogy az állatok évente csak három-négy hónapig, tél idején kényszerülnek eukaliptuszt enni. Helyzetüket az is megkönnyítheti, hogy a megfigyelt, havon élő nyúlpopuláció egy olyan régióban él, ahol 2003-ban egy erdőtűz letarolta a növényvilág javát. Az azóta frissen kihajtott eukaliptuszok pedig talán még kevesebb mérget hordoznak, mint idősebb társaik, az új hajtások ráadásul még kellően alacsonyak, így a nyulak elérik leveleiket. Az azonban kérdéses, hogy mi lesz az állatokkal, ha a törzsek magasabbra nőnek.

Az üregi nyúl Európában nem nagyon merészkedik a hóhatár fölé, amire Green szerint az a magyarázat, hogy az európai zárvatermő fák, ellentétben az eukaliptusszal, télre elveszítik leveleiket. Az ausztráliai nyulak esete tehát kiválóan szemlélteti, hogy milyen furcsaságok történhetnek, ha egy faj radikálisan új környezetbe kerül, mondja a szakértő.