Az elmúlt időszakban elég sok változásról érkezett hír, már ami a tápegységeket érintő szabványokat illeti, így most összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat, amelyek átlagfelhasználói szemmel nézve is érdekesek lehetnek A lenti összesítéshez képest a teljes kép persze tágabb, ám sok olyan paraméter van, ami leginkább csak az alaplapgyártók, illetve az elektronika iránt mélyebben érdeklődők számára bizonyul fontosnak.

Elkészült az ATX 3.0-s szabvány

Az ATX12V v3.0-s szabvány sok érdekességet vonultat fel, például bevezeti a korábban már oly sokat emlegetett 12VHPWR csatlakozót, amelyen keresztül a következő generációs videokártyák akár 600 W-nyi teljesítményt is felvehetnek, amennyiben ebben a tápegység is partner. Változtak még a kimeneti egyenfeszültségek tűréshatárai, az alacsony terhelés alatt elérhető hatásfokkal kapcsolatos minimális elvárások, valamint egyebek is.

Kezdjük a sort a sokak által érdekesnek tartott 12VHPWR szabvánnyal, amelynek alapját egy 12+4-tűs tápcsatlakozó adja. Ennél a 12 darab tű a tápellátásban játszik szerepet, míg a maradék 4 tű egyfajta jelvezetékként funkcionál, azaz segít abban, hogy a videokártya és a tápegység egyeztesse az elvárt és a rendelkezésre álló teljesítményt. A hat pár tápcsatlakozó esetében egy-egy +12V-os tűnek 9,2 ampernyi maximális áramerősséget kell elviselni, eközben pedig 30 Celsius fokkal emelkedhet a hőfoka a környezeti hőmérséklethez hasonlítva, ha csúcsra van járatva. Ennek megfelelően az elméleti maximális 12V-on leadható teljesítmény 662,4 W, amiből igazából csak 600 W-ot használhatnak majd az egyes videokártyák. Azt persze érdemes hozzátenni, hogy a léghűtés nagyjából 450 W-os TDP keretig használható, attól felfelé már folyadékhűtő szettre lesz szükség. Fontos adalék, hogy a 12VHPWR tápcsatlakozók esetében az áramellátást végző vezetékeknek 18AWG vastagsággal kell rendelkezniük, míg a négy darab jelvezetéknél 28AWG az elvárt vezető-keresztmetszet.

A 12VHPWR tápcsatlakozó megléte a 450 W-os, illetve ennél kisebb teljesítményű tápegységeknél opcionális, míg a 450 W feletti teljesítményszinteknél kötelező elvárás. És azt is érdemes megemlíteni, hogy a 600 W-os maximálisan felvehető teljesítményhez az Intel ajánlása szerint 1200 W-os tápegységre van szükség, ahol 300 W jut a processzorra és a fennmaradó 300 W-on osztozhatnak a fennmaradó komponensek. A 12VHPWR tápcsatlakozóra minden esetben rá kell majd írniuk a gyártóknak, hogy maximum mekkora teljesítmény vehető fel rajta keresztül – ez alighanem a tápegység specifikációjában is szerepelni fog –, így látható lesz, milyen videokártyák kiszolgálására lehet alkalmas. A tervezett szintek: 150 W, 300 W, 450 W és 600 W.

Érdekesség ezen a téren, hogy meghatározták azt is, egy adott teljesítménytüskét (Power Spike) mennyi ideig kell elviselnie az adott tápegységnek. Ez alapján a 200%-os terhelést 100 mikroszekundumnyi ideig kell „tűrnie” a tápegységnek, 10%-os tesztciklus mellett, vagyis 100 mikroszekundumig 200%-os terhelés, majd 900 mikroszekundumig normál terhelés jelentkezik. Ennél egy fokkal nagyobb baj, hogy a 160% -os és a 180%-os teljesítménytüskét már tovább kell elviselniük, 1 ms-ig és 10 ms-ig, ami problémát jelenthet az aktuális vezérlő IC generációknál. És egyébként az említett túlterhelést csak a megadott ideig kell tűrnie a tápegységnek, ha ezt túllépi a rendszer, a védelem a tápegység kikapcsolását rendeli el.

Változás következett be a kimeneti egyenfeszültségek szabályozásánál is, ugyanis a 12 V-os ágnál mostantól 11,2 V és 12,2 V között helyezkedik el, ami 1 V-os „normál mozgásteret” engedélyez. A +5VSB ágnál 4,75 V és 5,25 V közötti, a +3,3 V-os ágnál pedig 3,14 V és 3,47 V közötti tartomány van érvényben.

Az alacsony terhelésnél elvárt hatásfok szintén változott, így az 500 W-os, vagy ennél kisebb teljesítménnyel rendelkező tápegységeknél 10 W-os, míg a nagyobb teljesítményű modelleknél 2%-os terheléssel ellenőrzik a hatásfokot: mindkét esetben 60%-os hatásfok az elvárás, az ajánlás pedig 70%.

Itt az Intel újításának, az ATX12VO szabványnak a második generációja

Az ATX12VO 2.0 szabvány esetében a fentebb említett 12VHPWR tápcsatlakozó támogatása is bekerült a repertoárba. Ezen a csatlakozón keresztül a PCI Express 5.0-s videokártyák „kommunikálhatnak” majd a tápegységgel, vagyis közölhetik teljesítmény-igényüket, a tápegység pedig közölheti velük, mekkora teljesítmény kiszolgálására képes, ahogy azt fentebb már említettük. Az ATX12VO szabványú tápegységekbe nem túl nehéz beintegrálni a 12VHPWR támogatást, hiszen ezek a tápegységek eleve csak +12 V-os tápágakat kínálnak, ugyanis az ATX12VO szabvány lényege a tápegység felépítésének egyszerűsítése – cserébe az alaplapok bonyolultabbak lesznek, ugyanis a +5 Vsb és a +3,3 V feszültségszintek előállításáért felelős komponensek az alaplapra kerülnek az ATX12VO szabványú rendszerek esetében. Ezt a szabványt az Intel nagyon erőlteti, de egyelőre még nem igazán hódította meg a DIY alaplapok szegmensét, ám a helyzet a későbbiekben változhat.

Az ATX12VO 2.0 szabvány bővült egy másik újítással is, ami nem más, mint az I_PSU% funkció, ami eddig a mobil- és a szerverkonfigurációk számára már elérhető volt, az újítás jóvoltából azonban az asztali PC-k szegmensében is debütálhat. Ez egy új telemetria funkció, amelyen keresztül a tápegység közölni tudja a rendszerrel, mekkora a teljes fogyasztás, így a rendszer ennek megfelelően hozhat bizonyos döntéseket. Például ha csúcsra járatjuk a processzort és az áramfelvétel veszélyesen magas szintre ugrik, az I_PSU% értéket monitorozva a rendszer utasítást adhat a CPU terhelés csökkentésére, így elkerülhet a tápegység túlterhelése és a PC kikapcsolása. Ez a funkció segíthet a megfelelő teljesítményű tápegység alkalmazásában is a gyártóknak, ami a bekerülési költségek optimalizálásával jár.

Az ATX12VO 2.0 szabvány köré épülő tápegység-újdonságok rövidesen felbukkanhatnak, és remélhetőleg az új szabványt támogató alaplapokból is több kerül majd forgalomba. Ezeken az alaplapokon egyébként a 24-tűs ATX tápcsatlakozó helyén egy 10-tűs és egy 6-tűs tápcsatlakozó található, amelyeken keresztül csak +12 V-os feszültséget kap az alaplap, a kisebb feszültségszinteket az alaplapi szabályzók állítják elő.