A szakértők egy olyan nanolemezt hoztak létre, amely három részből áll, és ezek a részek a három alapszín létrehozását teszik lehetővé. A készülék így bármilyen szín kikeverésére képes: vörösről könnyedén zöldre majd kékre változtatható a nyaláb színe, ha pedig a teljes nanolemez munkába lép, a lézer fehér fényt bocsát ki.

A fehér lézertől azt várják a szakértők, hogy általa a világító diódákkal versenyképes fényforrások lesznek kifejleszthetők, amelyek erősebb fényt bocsátanak ki elődeiknél, energiatakarékosabbak, és pontosabb, élénkebb színek létrehozására alkalmasak a különféle kijelzőkön. Az arizonai szakértők azt máris demonstrálták, hogy az általuk létrehozott rendszer 70 százalékkal több színárnyalat létrehozására képes, mint a jelenleg forgalomban lévő képmegjelenítő rendszerek többsége.

A fejlesztés másik potenciális alkalmazási területe a látható fénnyel való kommunikáció lehet, amely a Wi-Fi mintájára működne, ám rádióhullámok helyett fényt alkalmazna az adatok továbbítására. A már jelenleg is fejlesztés alatt álló LED-es Li-Fi rendszerek a szakértők szerint olyan vezetéknélküli kommunkációt tehetnek lehetővé, amely tízszer gyorsabb a Wi-Fi-nél, a fehér lézeres megoldással pedig akár százszor gyorsabb hálózatok hozhatók létre a LED-es Li-Fi-nél.

A Sandia Nemzeti Laboratórium kutatói 2011-ben még négy hatalmas, különálló lézer segítségével hoztak létre fehér fényt, Ning és társai pedig már egyetlen készülék, egyetlen piciny félvezető anyagdarab segítségével ismételték meg ugyanezt. A fejlesztés során a legnehezebb feladatnak a megfelelő atomi struktúrájú félvezető rétegrészek létrehozása bizonyult, amelyek eltérő hullámhosszú fényeket sugároznak ki. Ehhez számos olyan nanotechnológiai fejlesztést használtak fel a szakértők, amely az elmúlt tíz évben következett be.