A szakértők mind a 18 panelt felszereltékarra a struktúrára, amely az emberiség eddigi leghatalmasabb űrtávcsövének legfontosabb részét képezi majd. A NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség közös fejlesztésében épülő James Webb űrtávcsövet (JWST) 2018 októberében tervezik pályára állítani. A műszer a Nap‒Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjában fog keringeni, és az infravörös tartományban vizsgálja majd az égboltot, így különösen alkalmas lesz arra, hogy ősi galaxisokat, alacsony tömegű csillagokat és bolygókat tanulmányozzon.
Ennek a megoldásnak számos előnye van az egy darabból álló tükrökhöz képest. Egyrészt a panelek egyenként jelentősen könnyebbek, mint egy ugyanekkora, egységes tükör 1/18-ad része lenne. Anyaguk berillium, így a panelek egyenként mindössze 20 kilogrammot nyomnak. A szegmentált szerkezet másik óriási előnye, hogy a tükör összehajtható, és ennek köszönhetően el fog férni az Ariane‒5 rakéta rakterében, majd pályára állása után origamiszerűen kinyílik. A tükör harmadik érdekes tulajdonsága, hogy mivel az egyes panelek külön-külön mozgathatók, a fellövés után lehetőség lesz arra, hogy az űrtávcsövet néhány naponta finomhangolják, így biztosítva, hogy az tökéletesen fókuszál.
A tükörpanelek másik különlegessége, hogy azokat egy vékony aranyréteggel vonták be a jobb képminőség biztosítása érdekében, mivel az arany nagyon nagy arányban visszaveri az infravörös sugarakat. Az aranybevonat ugyanakkor annyira vékony, hogy valószínűleg a távcső legolcsóbb része: bár 25 négyzetmétert fed be, mindössze 1 mikrométer vastag. A bevonat elkészítéséhez nagyjából 50 gramm rendkívül tiszta aranyra volt szükség, amelyet az átlagosnál kicsit magasabb, 40 dolláros grammonkénti áron árulnak. Az egész így is kijött 2000 dollárból, ami egy 8,6 milliárd dolláros projekt esetében valóban aprópénznek tekinthető.
A főtükör paneleit a Ball Aerospace coloradói üzemében gyártották le, majd a NASA Goddard Űrrepülési Központjában szerelték fel ezeket arra a szerkezetre, amely a tükör hátoldalát alkotja majd, és lehetővé teszi annak össze- és széthajtogatását, illetve finomhangolását. Az összeszerelést egy speciális robotkarral végeztéka szakértők, hetente átlagosan két panelt helyezve el a szerkezeten. A tükörpaneleket jelenleg még fekete védőhuzat fedi, ezeket a tervek szerint nyáron távolítják majd el, amikor megkezdik a főtükör tesztelését.
Bár a James Webb űrtávcső fejlesztését sok vita övezte az elmúlt években, és a projekt rengeteget csúszott az első ütemtervhez képest, arról nem is beszélve, hogy mennyivel többe került, mint eredetileg gondolták, a főtükör összeszerelésével végre tényleg karnyújtásnyi távolságba került a műszer elkészülte. És bár még rengeteg tennivaló van a 2018-as kilövésig, jelenleg úgy tűnik, hogy ez a határidő végre tényleg tartható lesz, és a James Webb eljut az űrbe.
