Az Európai Unió projektjének keretében az árvizek, szárazságok és tüzek viselkedése is példátlan pontossággal lehet megjósolható, de akár az éghajlatváltozás társadalmi hatásaira is következtetni lehet majd a segítségével. A Destination Earth nevű kezdeményezés során a földi légkört 1 kilométeres egységekre bontják, és ezeket modellezik, ami sokkal nagyobb felbontást jelent, mint amivel a jelenlegi éghajlati modellek dolgoznak. Ennek megfelelően az előrejelzések is sokkal részletesebb, valós idejű adatokon alapulnak majd. A projekt jövőre kezdődik, és a modellezést egy szuperszámítógép végzi, amelyet Finnországban, Olaszországban vagy Spanyolországban üzemeltetnek (a pontos helyszín még nem dőlt el).

Az éghajlati modellek általában 50–100 kilométeres felbontással dolgoznak, de a legjobb szimulációk, például az európai ECMWF is csak 9 kilométeres egységekkel operál. Az új modell tehát valóban óriási előrelépést jelenthet, akár a meleg levegő felfelé áramlásának szimulálásáról van szó, ami a felhőképződésben fontos tényező, akár az óceáni áramlatok viselkedésének tanulmányozásáról.

Japánban már jelenleg is működik egy 1 kilométeres felbontású kísérleti globális éghajlati szimuláció, amely máris igazolta, hogy a viharok és áramlatok közvetlen szimulációjával a korábbinál sokkal pontosabb csapadék-előrejelzéseket lehet megvalósítani. De az ilyen modellek a hosszabb távú jóslatokat is pontosabbá tehetik, hiszen a vizsgált adatokból a korábbi modellekhez képest sokkal jellegzetesebben érzékelhetők például az uralkodó szelekkel kapcsolatos változások, amelyek nyomán évekre előre lehet vetíteni az időjárás várható jellegét.

A nagyobb felbontás részletesebb alapadatokkal is együtt jár. Míg a jelenlegi modellek a helyi időjárási állomások, műholdak és egyéb mérések adatait nagyobb területekre átlagolják, ami összemossa a lokális varianciákat, a kisebb léptékű felosztás révén közelebb kerülhet egymáshoz a mérési adatok és a modellek részletgazdasága.

Egy ilyen modell kezelése ugyanakkor technikailag is óriási kihívást jelent. A japánok kísérleti szimulációja során fél évbe telt, mire bármi hasznosat tudtak kikövetkeztetni pár nap adataiból, holott ahhoz, hogy praktikusan használható legyen a rendszer, gyakorlatilag valós idejű elemzésre lesz szükség – legalábbis ami az adatok a rövid távú előrejelzéseket illeti. Ehhez úgynevezett exaszintű, másodpercenként 1 trillió számítást elvégezni képes szuperszámítógépre van szükség, amelynek fejlesztése már folyik.

A terv egyébként az, hogy a rendszer különböző léptékű előrejelzéseket végez majd eltérő gyakorisággal. A rövid távú számítások gyakorlatilag folyamatosan folynak, míg az évekre, évtizedekre előre szóló időjárási szimulációkat ritkábban, például félévente futtatják majd le.