A lelkes hobbisták olykor-olykor előrukkolnak néhány elvetemültnek tűnő, ám igazából nem megvalósíthatatlan ötlettel, amelyek később előre vihetik a fejlődést. A CPSDrone névre keresztelt YouTube csatorna két vállalkozó szellemű tagja a napokban egy érdekes videót publikált, amelynek fő témája az első víz alatt is működő 3D nyomtató elkészítése volt. Efféle termék a konzumerpiaci kereskedelmi forgalomban még nem kapható, ipari környezetben azonban már régóta zajlik a 3D nyomtató technológia fejlesztése, amellyel egyebek mellett víz alatti csöveket javíthatnak.

A csapat nem egy új 3D nyomtatót hozott létre, inkább módosítottak egy meglévő, kereskedelmi forgalomban is kapható példányt, ami a jelek szerint egy Prusa i3 lehet. A víz alatti nyomtatásnak számos előnye van, például segít abban, hogy az extruderre ne kelljen ventilátort helyezni, ennek köszönhetően a nyomtatás minősége jobb lehet, plusz abban is hatékony, hogy lehűti az adott 3D nyomat már elkészült részeit, így azok nem hajlanak meg vagy esnek szét. A sikerhez persze a 3D nyomtatás alapjaival azért tisztában kell lenni, pontos beállítások szükségesek, de ha ez megvan, neki lehet állni a 3D nyomtató átalakításának.

Az első lépés a léptetőmotorok nyomtatott áramköri lapjának vízbiztossá tétele volt, ehhez némi epoxyt használtak, majd a végállás-kapcsolókat is kicserélték olyan példányokra, amelyek víz alatt is működnek. Ezt követően a fűtött tárgyasztal érintkezői is kaptak némi epoxyt, valamint a lineáris csapágyakat is kicserélték műanyag példányokra, amelyek hatékonyabban használhatóak víz alatt. A kijelző kikerült az akváriumon kívülre, majd az elektronikát is leválasztották a rendszerről.

A következő lépés már az extruder volt, ami a műanyagszál (filament) megolvasztását végzi. Az egység kapott egy szilikonos szigetelést, így nem hűti le túlságosan a víz, ami megakadályozná a normál működést. Utolsó lépésként nyomtató elektronikáját is vízbiztossá tették, így ez eredeti helyére kerülhetett vissza.

Az akváriumot ioncserélt vízzel feltöltve megkezdődhetett a nyomtatás, ami meglepően jól működött, ám első körben egy hiba miatt megszakadt a nyomtatás. Később a több újbóli próbálkozás hatására sem sikerült teljes nyomatot készíteni, ugyanis kiderült, hogy a szigetelésként használt szilikon miatt túlságosan felmelegedett a hotend, maga a szilikon nem ekkora hőmérsékletre lett tervezve. A szigetelés cseréjét követően már működött a nyomtatás, de némi finomhangolásra is szükség volt, így egész vállalható nyomatok készültek, ám ezek nem nevezhetőek tökéletesnek. Nagyjából 1 hétig tesztelték az összeállítást, mielőtt az úszómedencébe is elvihették.

Ott a beüzemelés sikerült, el is indult a nyomtatás, viszont fény derült egy újabb problémára: a nyomtatószálat tartalmazó tekercs nem akart a helyén maradni. Később kiderült, hogy az úszómedence egyik beáramló fúvókája okozta a hibát, ám ez után már nem sokáig lehetett örülni a működő 3D nyomtatónak, a motorok ugyanis megálltak. Ez a korróziónak köszönhető, amit az egy hetes akváriumos használat okozott.

A projekt valószínűleg nem áll meg, újabb módosításokkal üzembiztosabbá tehető a termék, például a motorokat vízálló példányokra kell cserélni, plusz némi finomhangolást is el kell végezni – az extruderhez jobb szigetelést kell használni, ami bírja a magas hőfokot. Utolsó lépésként az akvárium vizét is lehet melegíteni, hogy a rétegek jobban összekapcsolódjanak.

Arra persze fel kell készülni, hogy a víz alatt készült 3D nyomtatott tárgyak belsejében víz lesz, ahol eredetileg levegőnek kéne lennie, ez nem feltétlenül jó dolog. Arról nem esett szó, milyen anyagot használtak a nyomtatáshoz, ám alighanem PLA lehetett, ami nem igazán szereti a vizet, így még kevésbé jó hír, hogy a tárgyak belsejében víz marad.