A hawaii Haleakala hegy tetején álló, 4 méteres amerikai távcső többek közt a Nap mágneses viselkedését kutatja majd, és hogy ez hogyan vezérli a földi életet is befolyásoló napkitöréseket. A most közzétett felvételeken a napfelszín szuperforró gázainak különös mintázata látszódik. A világosabb „cellák” a csillag mélyéről felemelkedő plazmát jelenítik meg, míg a sötétebb határvonalaknál a plazma hűl és lefelé süllyed.

Az Inouye elődje a kaliforniai Big Bear Naptávcső volt, amely azonban csak 1,6 méteres, úgyhogy a következő időszakban a szakértők szerint ugrásszerű fejlődés várható a napfizika területén. Az új műszer elsőként fogja tanulmányozni a Nap koronájának mágneses viselkedését, amely csillagunk egyik legrejtélyesebb régiója. A napkorona kapcsán egyelőre senki sem érti, hogyan lehetséges, hogy ez a terület több millió fokkal forróbb, mint a felszín, és hogy az itteni mágneses folyamatok hogyan vezetnek olyan kitörésekhez, amelyek a Földig repítik a töltött részecskefelhőket.

Az Inouye óriási tükrének köszönhetően 150 millió kilométer távolságból 35 kilométer átmérőjű jelenségeket is el tud különíteni a Napon, így egészen apró jellegzetességeket is tanulmányozni lehet vele csillagunk kapcsán. A távcső körüli munkálatok június végére fejeződnek be teljesen, így a tényleges tudományos észlelések júliusban kezdődhetnek meg. Magát a teleszkópot 2012-ben kezdték el összeállítani.

Hogy milyen eredmények várhatók az új rendszertől, arra jó példát jelenthetnek Stephanie Yardley brit napfizikus tervei, aki a napkitörések előtti mágneses átrendeződéseket kívánja vizsgálni a távcsővel. Ha sikerrel jár, és rögzíteni tudja az ilyenkor jellemző folyamatokat, az nagyban megkönnyítheti a kutatók számára a naptevékenység előrejelzését a jövőben. Egy másik brit napfizikus, Lyndsay Fletcher pedig a naplégkör kisebb felfényesedései, a flerek útját kívánja nyomon követni csillagunk atmoszférájában.

Ha ténylegesen beindul az észlelési időszak, a kutatók azt tervezik, hogy az Inouye adatait kombinálják két új űrtávcső, a Parker Napszonda és a tervek szerint jövő héten induló, európai Solar Orbiter adataival. Illetve, ha minden jól megy, a következő években egy másik 4 méteres, felszíni naptávcső is üzembe állhat, ugyanis az ESA terveiben is szerepel egy ilyen műszer, amely a Kanári-szigeteken kaphat helyet.