A szaharai ezüsthangya (Cataglyphis bombycina) egészen hihetetlen körülmények között és nagyon extrém életmód szerint él: a sivatagban, ahol a felszíni hőmérséklet rendszeresen eléri a 60 °C-ot, akkor merészkedik elő, amikor a többi állat elbújik a meleg elől. A hangyák ilyenkor indulnak gyűjtögető körútjukra, amit a forróság miatt kénytelenek nagyon rövidre fogni. Olykor mindössze 10 percük van arra, hogy összeszedjék a napi betevőt (többnyire más elhullott állatok maradványait), mielőtt maguk is elpusztulnának a melegtől.

Ennek a néhány percnek azonban minden pillanatát maximálisan kihasználják az állatok, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez. Az az 1980-as évek eleje óta világos a kutatók számára, hogy a szaharai ezüsthangyák iszonyatosan gyorsak, sokáig azonban nagysebességű kamerák hiányában nem lehetett pontosan megmondani, hogy pontosan mekkora a sebességük. Rüdiger Wehner német rovarkutató 1983-ban úgy saccolta, hogy másodpercenként akár egy métert is képesek lehetnek megtenni, de kollégái többsége úgy hitte, hogy ez csak valami tévedés lehet.

Sarah Pfeffer, az Ulmi Egyetem kutatója azonban most kutatótársaival minden eddiginél pontosabban mérte meg az ezüsthangyák sebességét, és kiderült, hogy Wehner nem járt messze a valóságtól: az állatok 85,5 cm/s-os sebességet is elérhetnek. Az állatokról készített felvételek ráadásul azt is feltárták, hogy hogyan képesek erre.

Az egyik érdekesség, hogy míg a legtöbb sivatagi hangya hosszú lábakkal rendelkezik, hogy testét minél inkább eltávolítsa a forró homoktól, az ezüsthangyák lábai szokatlanul rövidek. Ezeket a rövidke végtagokat pedig olyan gyorsan kapkodják, hogy másodpercenként több mint 40 lépést is képesek megtenni.

A másik, ezzel összefüggő sajátosság a lábak szokatlan mozgása. Ahogy a legtöbb rovar, ezek a hangyák is egyszerre három lábukat mozgatják a hatból. A rovarok többségénél azonban ez az egyszerre való mozgás valójában nem tökéletes, kisebb késések vannak a végtagok között, amelyek segítenek simábbá, folytonosabbá tenni a haladást. A szaharai ezüsthangyák lábai viszont gyakorlatilag tökéletes szinkronban mozognak, ami valószínűleg azért fontos, mert így lábaik kevésbé hajlamosak besüllyedni a homokba, ami még gyorsabbá teszi őket.

Bár léteznek állatfajok, amelyek ennél nagyobb sebességre is képesek, nem sok ilyen van. A gepárdok például másodpercenként 30 métert is megtehetnek, a jelenleg ismert leggyorsabb szárazföldi faj pedig egy aprócska atka, a Paratarsotomus macropalpis, amely másodpercenként saját testhossza több mint 300-szorosát tudja le, így gyorsabb, mint egy utasszállító repülő. Ugyanakkor sem a gepárdok, sem a szupergyors atkák nem a sivatagban, óriási forróságban rohangálnak.