Április 1-jén több mint 50 év után először indultak űrhajósok a Holdhoz. A NASA Artemis II küldetése a floridai Cape Canaveralből startolt, és ha minden a tervek szerint alakul, utasai messzebbre jutnak a Földtől, mint eddig bármely ember. Az asztronauták az indulás után körülbelül 24 órán át keringenek a Föld körül, hogy elvégezzék a szükséges ellenőrzéseket, majd begyújtják a hajtóműveket, hogy elinduljanak a Hold irányába.
Az utazás három napig tart majd, miközben a holdfelszín egyre nagyobb lesz a kapszula ablakaiból nézve, aminek az élő streaming révén mi is tanúi lehetünk. Megérkezésük után a Hold túlsó oldalát megkerülve olyan holdi területeket pillanthatnak meg az űrhajósok, amelyeket emberi szem közvetlenül még soha nem látott. Ezután pedig megkezdik a háromnapos utat hazafelé.
Az Artemis II a második azon küldetések sorában, amelyek célja, hogy a NASA újra embert juttasson a Hold felszínére (ahol utoljára 1972 decemberében járt amerikai űrhajós), lehetőleg még azelőtt, hogy ezt Kína megtenné. A mostani út elsődleges célja annak tesztelése, hogy a lakóautó méretű Orion kapszula mennyire tartja biztonságban az űrhajósokat a Föld mágneses terén kívül, a mélyűr sugárzással terhelt környezetében. A mostani út gyakorlatilag az 1968-as Apollo 8-küldetés megfelelője, amely során három űrhajós kerülte meg a Holdat a későbbi holdraszállások előkészítéseként.
Útjuk során az Artemis II űrhajósai, Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch a NASA-tól, valamint Jeremy Hansen a Kanadai Űrügynökségtől, számos tudományos kísérletet végeznek majd. Többek között tanulmányozzák, hogy az űrrepülés hogyan hat az emberi egészségre, és eddig nem látott részletességgel figyelik meg a Hold felszínét. A küldetés más szempontból is történelmi: Glover lesz az első színesbőrű, Koch az első nő, Hansen pedig az első nem egyesült államokbeli személy, aki a Föld körüli pályán túlra utazik.
Ahogy már említettük, az Artemis-program nem titkolt célja a Kínával folytatott űrverseny megnyerése. Kína sikeres robotikai programja révén az elmúlt években négyszer juttatott szondákat a Holdra, és kétszer hozott vissza felszíni mintákat onnan, köztük az első mintákat a Hold túlsó oldaláról. A tervek szerint Kína 2030-ra készül embert juttatni égi kísérőnk felszínére.
Ami a NASA-t illeti, a következő, jövőre tervezett Artemis III küldetés keretében a holdraszálláshoz szükséges berendezéseket fogják tesztelni, és ha minden jól megy, 2028-ban az Artemis IV legénysége le is szállhat a felszínre. Ezt a következő években több tucatnyi robotszondás és emberes leszállás követné, amelyek célja egy állandó amerikai holdbázis kiépítése. Mindez persze nem lesz egyszerű feladat, nem utolsósorban azért, mert az űrrepülés, különösen a Föld körüli pályán túli célok elérése továbbra is rendkívül drága.
A NASA azt is hangsúlyozza, hogy az Artemis-program nem az Apollo-küldetések puszta megismétlése, és fontos célja a tudományos fókusz mélyítése. Ennek részeként az Artemis II-nek saját tudományos tisztje is van, ezt a pozíciót, amely az Apollo-korszakban nem létezett, a NASA három munkatársa felváltva tölti be. Az út során egy egész csapat tudományos kutató dolgozik együtt az asztronautákkal a Földről, folyamatosan tanácsokkal látva el őket, különösen azokban a kiemelten fontos órákban, amikor elrepülnek a Hold mellett.
Egy másik különbség az Apollo-küldetésekhez képest, hogy az Artemis sokkal inkább nemzetközi fókuszú. Az Artemis-megállapodást több mint 60 nemzet írta alá, és ez egy sor alapelvet tartalmaz a polgári űrkutatás segítésére. Magához az Artemis II-höz pedig az Európai Űrügynökség szolgáltatta az Orion szervizmodulját, amely az űrhajó energiaellátását és meghajtását biztosítja.
Argentína, Németország, Szaúd-Arábia és Dél-Korea űrügynökségei kisműholdakkal járultak hozzá a küldetéshez, amelyek a mélyűri sugárzás hatásait fogják vizsgálni, egyrészt az űreszközökre, másrészt szimulált emberi szövetekre. A cubesatok hasonló csoportja már az Artemis I 2022-es útján is jelen volt, bár akkor többségük különböző meghibásodások miatt nem tudta ellátni feladatát. Ezek és más kudarcok megerősítik, hogy milyen kihívásokat jelent az űrrepülés – még emberi utasok nélkül is.
