76 éves korában meghalt Stephen Hawking brit elméleti fizikus, korunk tudományos életének egyik legikonikusabb alakja. A betegsége miatt 1969 óta tolószékbe kényszerült, 1985-ben pedig beszédképességét is végleg elveszítő kutatót a szélesebb nagyközönség elsősorban tudományos ismeretterjesztő tevékenysége nyomán ismerheti. Olyan bestsellerek fűződnek a nevéhez, mint Az idő rövid története vagy az Einstein álma és egyéb írások, de közreműködött több tudományos tévésorozatban, és olyan popkulturális alkotásokban is felbukkant, mint a Simpson család, a Star Trek vagy az Agymenők.

Hawking közéleti és ismeretterjesztő tevékenysége mellett nagyon termékeny kutató is volt. Kulcsszerepet játszott például az ősrobbanás elméletének általános elfogadottá válásában. 1960-as években Roger Penrose-zal közösen megmutatták, hogy a világegyetemben létezhetnek gravitációs szingularitások, vagyis olyan pontok a téridőben, amelyek sűrűsége és görbültsége végtelen, holott ezek léte egészen addig csak elméletben merült fel a relativitáselmélet kapcsán.

Penrose és Hawking kutatásai alapján ilyen pontok napjainkban is léteznek a fekete lyukak belsejében, és a szakértők azt is alátámasztották, hogy az ősrobbanás pillanatában vélhetően a teljes világegyetem egyetlen szingularitásként létezett. Hawking ettől kezdve figyelme javát a fekete lyukakra fordította, mivel úgy vélte, hogy ezek révén érthető meg leginkább a világegyetem keletkezésének folyamata.

A szakértők korábban is sejtették, hogy a fekete lyukak környékén a fizika sajátos törvények szerint működik, Hawking azonban részletes leírást is adott ezekről, menet közben alaposan átrajzolva a rejtélyes égitestekről fennálló korábbi képet. Megmutatta például, hogy a fekete lyukak nem lehetnek hidegek, ahogy a kutatók korábban gondolták.

Ide kapcsolódik a fizikus talán legismertebb eredménye is. Hawking igazolta, hogy a fekete lyukak párolognak, vagyis nem igaz az a korábbi alapvetés, miszerint az eseményhorizontot semmi, még az információ sem hagyhatja el. Ezt kezdetben a brit fizikus is így gondolta, később azonban változtatott álláspontján. A (Bekenstein‒)Hawking-sugárzás elmélete szerint a fekete lyukak közelében az részecske-antirészecske pároknak csak az egyik fele nyelődik el, a másik viszont távozhat. Így az égitest folyamatosan anyagot veszít, sőt: Hawking elmélete szerint idővel el is tűnhet.

Hawking egy 70. születésnapja alkalmából adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban feltárt apró ingadozások felfedezését tartja korunk legizgalmasabb tudományos fejleményének. Annál is inkább, mert a szakértő az elsők között volt, aki megmutatta, hogy az univerzum kezdeti tágulása során fellépő kvantumfluktuációk hogyan vezethettek sűrűségingadozások kialakulásához a korábban homogén anyagú univerzumban, majd ezek hogyan adhattak utat a galaxisok kialakulásának.

A szakértőt cambridge-i otthonában érte a halál, a hírt gyermekei jelentették be.