Életének nyolcvanadik évében december 18-án elhunyt a magyar informatika történetének egyik legendás alakja, az első magyar számítógép egyik építője, Kovács Győző. A szekszárdi születésű szakember 1957-ben villamosmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjához került. Itt Dömölki Bálinttal közösen dolgozott az M–3 nevű gép létrehozásán.
Az első hazai elektronikus, elektroncsöves, digitális automata számítógép tervei a Szovjetunióból származtak, és 1959-re készült el a magyar változat. A gép 1968-ig működött először Budapesten, majd Szegeden, leszerelése után alkatrészeit szétosztották a tanszékek között, és nagy része elveszett, csak hűtőszekrény méretű memóriaegysége maradt meg, amely 4,5 kilobájt kapacitással bírt. Kovács Győző egyik fejlesztésének köszönhetően az M–3-ra egyszerre akár négy ilyen memóriaegységet is rá lehetett csatlakoztatni.
A hatvanas évek elején az első román számítógép beszerelésében is segédkezett Temesváron, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem terv-matematika szakának egyik alapítójaként az Ural–2 gépek üzembe helyezésénél is közreműködött. Ezt a készüléket 1959-ben a Szovjetunióban, a Penzai Elektronikus Számítógépgyártó Üzemben fejlesztették ki és összesen 139 példányt gyártottak belőle 1959-1964 között, amelyből három került hazánkba. Az elektroncsöves gép másodpercenként 12 ezer lebegőpontos műveletet hajtott végre, és egy-egy „példánya” egy nagyjából kilencven négyzetméteres teremben fért el. Kovács Győző az átvétel előtt három hónapot töltött a szovjet számítástechnika fellegvárának tartott Penzában, hogy elsajátítsa mindazt, amit a gépről tudni lehet. A korai magyar informatikusok jelentős része ezeken a gépeken kezdett programozni, köztük például Charles Simonyi is, aki középiskolásként ült le először az Ural–2 elé.
Kovács Győző 1975–1985 között a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főtitkára volt, utána pedig alelnökként tevékenykedett. Az ő nevéhez fűződik az első havonta megjelenő számítástechnikai lap, a Mikroszámítógép Magazin alapítása is, amelyet 1983–1990 között Könyves Tóth Pállal közösen szerkesztett.
1990-ben ment nyugdíjba, de ezt követően is aktív részese maradt a magyar informatikai életnek, különösen szívén viselte a hagyományok ápolásának fontosságát. 1999-ben ő gondolta ki és szervezte meg az INFO ’99 kiállítás számítástechnika-történeti részét, illetve Neumann János munkásságának legnagyobb szakértőjeként is számos kiállítást és versenyt rendezett. Fontosnak tartotta, hogy mindenki esélyt kapjon az informatikával való megismerkedésre, így tevékeny részt vállalt több országos multimédiás programban is, amelyek közül a legsikeresebb a Magyar Teleház Szövetség lett, ennek öt évig elnöke, 2002 óta pedig tiszteletbeli elnöke volt. 2004-ben pályája elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2006-ban pedig a Corvinus Egyetem díszdoktorává avatták.
 
