A Kepler-1649 c katalógusjelű égitest különösen érdekesnek tűnik, hiszen mindössze 300 fényévre van tőlünk, csak egy kicsit nagyobb a Földnél, és csillaga, egy vörös törpe élhető zónájában kering, vagyis pályája alapján lehet folyékony állapotú víz a felszínén. A bolygó sugara mindössze 6 százalékkal nagyobb a Földénél, így minden bizonnyal egy kőzetbolygóról lehet szó, amely a földi napfény nagyjából 75 százalékát kapja saját csillagától.

Bár az égitesttel kapcsolatban még számos dolog nem ismert, például az sem, hogy milyen a légköre, illetve hogy a nagy energiájú kitörésekre hajlamos vörös törpe milyen körülményeket teremt a felszínen, a bolygó így is nagyon erős jelöltnek számít az életre alkalmasnak hitt planéták közt, amelyek azonosítása az első exobolygók felfedezése óta fontos célja a szakértőknek. A rendszer egy másik, már korábban ismert bolygót tartalmaz, amely leginkább a Vénuszra hasonlít.

A Kepler űrtávcső 2018 őszén fejezte be működését, miután közel egy évtizednyi bolygóvadászat után kifogyott az üzemanyagból. A rendszer azonban működése során rengeteg adatot gyűjtött össze, amelyek elemzése jelenleg is folyik, illetve az adatokat új módszerekkel is újra és újra ellenőrzik. A Kepler fedési módszerrel kutatott bolygók után, vagyis huzamosabb ideig figyelte az ég egy-egy területének csillagait, rögzítve ezek fényességváltozásait. Az elemzők pedig ebben az adathalmazban olyan periodikus halványodások után kutatnak, amelyek hátterében egy-egy, a csillag korongja előtt átvonuló bolygó állhat.

A módszerrel több mint 2000 exobolygó létezését sikerült megerősíteni, és több mint 2500 ígéretes bolygójelöltet is feltártak. A metódusból adódóan a Keplerrel hosszú ideig elsősorban nagy méretű, a csillagukhoz közel keringő bolygókat találtak a szakértők, mivel ezek jelentős változásokat okoztak csillaguk relatív fényében. Az ennél kisebb és távolabb keringő planéták viszont sokkal kevésbé világos jeleket produkáltak, amit az aktuális elemzést végző algoritmus vagy észrevett, vagy nem, vagy pedig álpozitív jelnek titulált, azt gondolva, hogy nem bolygó, hanem valami más, például egy porfelhő okozhatta az enyhe halványodást.

Most egy ilyen álpozitívnak hitt jelről derült ki az újbóli elemzés során, hogy valójában egy bolygó állt a hátterében. A planéta jó sokáig elbújt a kutatók elől, hiszen még a Kepler küldetésének első felében gyűjtötték be a rá vonatkozó adatokat, amely hét évvel ezelőtt ért véget.