Amikor egy csillag és egy szupernehéz fekete lyuk találkozik, az eredmény borítékolható: a fekete lyuk tömeg sok milliószorosa a csillagénak, így garantált, hogy ha a kisebbik égitest egy bizonyos határon belül kerül, a nagyobbik gravitációja szétcincálja azt. A folyamat részletei ugyanakkor sok szempontból rejtélyesek, így az ilyen események megfigyelése új részletekre deríthet fényt nemcsak ezzel a konkrét jelenséggel, de a fekete lyukak környékének egzotikus fizikájával kapcsolatban is.
A csillag halálát az úgynevezett árapály-katasztrófa okozza, amelynek során elképesztő mennyiségű energia szabadul fel és sugárzódik ki, a részletekkel kapcsolatban azonban még mindig sok a bizonytalanság. 2019-ben egy ilyen katasztrófa fénye érte el a Földet, ráadásul meglepően közeli forrásból: a résztvevő égitestek kozmikus léptékben egy köpésre, mindössze 215 millió fényévre voltak tőlünk, ami azt jelenti, hogy ez a legközelebbi, látható tartományban megfigyelt árapály-katasztrófa, mit eddig rögzítettek. A közelség azzal az előnnyel járt, hogy a szokásosnál hamarabb észrevették mi történik, és a korai, halvány napoktól detektálni kezdték a szakértők az eseményeket.
Az AT2019qiz jelű eseményt először a Zwicky Transient Facility detektálta 2019. szeptember 19-én. Ahogy teltek a napok és a hetek, a robbanás egyre fényesebbé vált, a csúcsot pedig október 8-án érte el. Ekkor a jelenség a Nap energiájának tízmilliárdszorosával ragyogott, ami nagyjából egyenértékű saját galaxisa teljes fénykibocsátásával. (És ez nem is a legnagyobb energiájú ilyen esemény, rögzítettek már sokkal fényesebbet ebben a kategóriában.)
A kérdéses galaxis szupernehéz fekete lyuka nagyjából egymillió naptömegű, vagyis egy kicsit talán kisebb a Tejútrendszer közepén található, hasonló égitestnél. A csillag pedig a megfigyelési adatok alapján valószínűleg a Naphoz lehetett hasonló. Ahhoz, hogy a megfigyelt eseménysor bekövetkezzen, a csillagnak 70 millió kilométernél közelebb kellett kerülnie a fekete lyukhoz, ez körülbelül a Nap–Föld-távolság fele. A fekete lyuk egyébként nagyjából 6 millió kilométer átmérőjű, vagyis több mint négyszer nagyobb a Napnál.
Ahogy a csillag egyre közelebb került a fekete lyukhoz, érdekes eseménysor vette kezdetét, amit a megfigyelési adatok alapján látványos szimulációval is megjelenítettek a csillagászok. A gravitáció ereje a távolsággal csökken, így a csillag fekete lyukhoz közelebb eső részeire erősebben hatott, mint a távolibbakra. Ennek hatására a csillagból egy vékony, egyre nyúló anyagnyaláb indult ki a fekete lyuk felé (ez az úgynevezett spagetti-hatás), amely közben elképesztő sebességgel többször is megkerülte a fekete lyukat.
A sebesség akkora volt, hogy a csillag anyaga utolérte magát, és a nyaláb eleje beleütközött az égitestből kinyuló, ahhoz közelebb eső nyalábrészbe is, jelentős fénykitörést okozva. Közben az anyag java a fekete lyuk körüli akkréciós korongba hullott, amelynek egyes részeiben közel fénysebességgel kering az anyag, másutt viszont lennél lassabban. Ebben a káoszban szintén sok energia szabadul fel, amely hatalmas robbanásként realizálódott, egy méretes, kifelé táguló buborékot képezve a jelenség körül.
A látható tartományban jobbára ezt a buborékot észlelték a szakértők, de ahogy a buborék tágult, és anyaga ritkult, az ezen belüli események fénye is egyre nagyobb mennyiségben szabadult ki. A csillagászok szerint elképzelhető, hogy a csillagnak csak mintegy 75 százalékát hántotta le a fekete lyuk, a többi pedig tovább kering a központi égitest körül. Ezt a kisebb gázcsomót sajnos ilyen távolságból sem tudjuk megfigyelni, pedig szintén nagyon izgalmas lenne tanulmányozni.
