A jeleneteket vizsgáló kutatócsoport szerint a legősibb ismert emberi alkotások közé tartozó barlangrajzok arról tanúskodnak, hogy elődeink már több tízezer évvel ezelőtt is magas szintű elvont gondolkodásra voltak képesek. A kutatást vezető ausztrál régész, Maxime Aubert elmondása szerint a történetmesélés képességének kialakulása az emberi kognitív evolúció egyik utolsó fontos lépése lehetett, és a rajzok alapján úgy tűnik, hogy fajunk tagjai 44 ezer évvel ezelőtt már teljes mértékben rendelkeztek ezzel.
Aubert és társai az elmúlt öt évben Celebesz szigetének ősi barlangjait derítették fel, és eddig több száz ősi barlangrajzot találtak. A régészeti leletek tanúsága szerint a rajzok alkotói a sziget első modern emberi lakói lehettek, akik 50 ezer évvel ezelőtt érkeztek a területre. (A sziget jelenlegi őslakos populációja ennél jóval később, 3500–4000 évvel ezelőtt telepedett le.)
Az érdekes vadászjelenetet tartalmazó barlangra 2017-ben, egy már korábban is ismert barlang mennyezetén található nyíláson keresztül akadtak rá. A képeket a barlang hátsó falára festették vörös okkerrel, egy vas-oxidot tartalmazó ősi festékanyaggal. Amikor Aubert először meglátta az alkotást, teljesen le volt nyűgözve, hogy milyen összetett jelentet ábrázol. Ahogy már említettük, a képen félig-meddig állatként ábrázolt, pici vadászok és méretes állatok láthatók. Az ábrázolt zsákmányok helyi fajoknak, celebeszi disznóknak és hegyi anoáknak tűnnek, utóbbiak leginkább a vízibivalyra hasonlítanak, de sokkal kisebbek ezeknél. A két faj tagjai máig megtalálhatók a szigeten.
Ezeknél is érdekesebb azonban a vadászok ábrázolásmódja, ezeket ugyanis számos állati vonással ruházta fel az alkotó. A lándzsákkal és kötelekkel felszerelkezett nyolc alak közül több megnyúlt pofával rendelkezik, mintha lófeje lenne, de vannak madárcsőrös fejű alakok is, illetve néhány vadásznak farka van. Aubert társai szerint jelen esetben nem arról van szó, hogy a vadászok valóban félig állatbőrbe bújhattak, hogy álcázzák magukat, hanem az egykori művész maga ábrázolta őket mitikus állati-emberi hibridként. Az ilyen ábrázolások már a legkorábbi művészeti alkotásokban is sok helyen feltűnnek.
A kép datálásához a kutatók egy kis területen mintát vettek a festett falból, és a festékre rakódott ásványok izotópösszetétele alapján állapították meg annak korát. A vizsgálatok alapján az alkotás minimális kora 44 ezer év. Ez azt jelenti, hogy a jelenet legalább 4000 évvel korábban készült bármely más, alakokat ábrázoló sziklarajznál, és bő 20 ezer évvel korábbi, mint a legősibb ismert európai vadászjelenetek. 2018-ban egy spanyol barlangban találtak ugyan ennél régebbi, 65 ezer évesre datált rajzokat, de ezek absztrakt formákat ábrázoltak, és a szakértők többsége szerint nem a modern ember, hanem neandervölgyiek készíthették őket.
Aubert elmondása szerint a kép arról tanúskodik, hogy az alkotó képes volt olyan dolgokat elképzelni és ábrázolni, amik a valóságban nem léteznek. Ez pedig nagyon fontos kognitív mérföldkő, amely a vallások kialakulása és általában a spirituális gondolkodás alapvető gyökerét jelenti. Ha ez a képesség 44 ezer éve már teljesen kifejlett volt a celebeszi emberekben, az azt jelenti, hogy őseink valószínűleg már az Afrikából való kirajzás idején is fejlett képzelőerővel rendelkeztek. A felfedezés egyúttal azt a mára meghaladott mégis széles körben elterjedt meggyőződést is tovább gyengíti, miszerint az emberiség Európában fejezte be evolúciója utolsó, a modern embert modernné tevő lépéseit.
