Elektronikai hulladék ‒ korunk aranybányája

320 tonna arany és több mint 7500 tonna ezüst ‒ világszerte minden évebn ennyi nemesfém kerül felhasználásra a számítógépek, mobiltelefonok, táblagépek és egyéb elektronikai felszerelések gyártása során.

Elektronikai hulladék ‒ korunk aranybányája

320 tonna arany és több mint 7500 tonna ezüst ‒ világszerte minden évebn ennyi nemesfém kerül felhasználásra a számítógépek, mobiltelefonok, táblagépek és egyéb elektronikai felszerelések gyártása során. Ezek összértéke meghaladja a 21 milliárd dollárt, így kifejezetten érdemes lenne hatékonyabb újrafelhasználásuk megvalósítása. Jelenleg az elektronikai hulladékból mindössze a nemesfémek 15 százalékát nyerjük vissza, így van hova fejlődni. A Global e-Sustainability Initiative (GeSI, a fenntartható globális elektronikus fejlődést támogató kezdeményezés) szervezésében 12 ország szakértői gyűltek össze, hogy megvitassák az elektronikai hulladék újrafelhasználásának problémakörét.

Egyedül az aranyra koncentrálva elmondható, hogy 2001-ben az elektronikai iparág használta fel a világ éves felhasznált aranymennyiségének 5,3 százalékát (197 tonna), és ez a szám évről évre nő: tavaly már a készletek 7,7 százaléka (320 tonna) került felhasználásra különféle műszaki cikkekben. Időközben az arany ára több mint ötszörösére emelkedett, és ez bizony a készülékek árán is érződik.

Úgy tűnik, hogy manapság a „városi bányászat” lehetne a legjövedelmezőbb lehetőség a nemesfém-kitermelésre: az elektronikai hulladék ugyanis negyven-ötvenszer gazdagabb ezekben, mint a természetes érclelőhelyek többsége. Egyre több országban gyűjtik szelektíven az elektronikai hulladékot, azonban ennek további kezelésével komoly problémák akadnak. A fejlődő országokban az aranymennyiség fele, a fejlett régiókban negyede elveszik a készülékek szakszerűtlen szétszerelése következtében. Az újrahasznosítás további lépései során is jelentős mennyiségek vesznek kárba, így mindössze 10‒15 százalék az, amit tényleg sikerül visszanyerni a hulladékból. Szakértői vélemények szerint a jelenleg létező technológiák szélesebb körben való elterjesztésével ez az arány akár 95 százalékig is emelkedhetne.

Az elektronikus készülékekkel együtt kidobott műanyag szintén az elpazarolt nyersanyagok mennyiségét növeli. Pedig egy tonna újrahasznosított műanyag legyártásához tizedannyi víz és energia szükségeltetik, mintha újonnan állítanák elő ugyanilyen tömegben, és széndioxidból is jóval kevesebb kerül a levegőbe.

A kutatók egyetértettek abban, hogy felül kell vizsgálni, hatékonyabbá kell tenni és törvényileg kell szabályozni az ilyen jellegű hulladékok kezelését. Mind a fejlődő, mind pedig a fejlett országokban jobb technológiákat kell bevezetni, illetve szélesebb körben kell elterjeszteni ezeket. Gátat kell szabni annak az egyre terjedő gyakorlatnak is, hogy a fejlett országok költségkímélő célzattal gyakran exportálják az elektronikai hulladékot, hogy aztán a kevésbé fejlett régiók országaiban olcsóbban és még szakszerűtlenebbül történjen a szétszerelés.

A GeSI és társszervezeteinek célja ezen módszerek és információk terjesztése, valamint az újrafelhasználáshoz elengedhetetlen hálózatok kiépítése. Ahogy a konferencia egyik felszólalója megfogalmazta: itt az ideje, hogy ne teherként, hanem lehetőségként tekintsünk az elektronikai hulladékra. 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward