Az eBook olvasók megjelenése és utóélete fontos sikertörténete az elektronikus szórakoztatóeszközök piacának, de azt sem túlzás kijelenteni, hogy szerepük az általános kultúrára vetítve is pozitív és elismerésre méltó. A kulcs pedig a hozzáférhetőség, hiszen hiába létezik minden termékkategóriában költséges prémium szegmens, alapvetően a letölthető, digitális forrásból beszerezhető tartalmak tömegek számára tettek elérhetővé olyan olvasmányokat, melyek beszerzését erősen korlátozza a klasszikus nyomtatott formátum. Nem célom feléleszteni a nyomtatott és digitális formátumok pro és kontra vitáját, sokkal inkább az e-book vagy e-könyv, mint műfaj hasznosságát igyekszem aláhúzni, mielőtt egy konkrét termék ismertetésébe fognék.

Az világos, hogy szöveget a legolcsóbb mobiltelefonon is olvashatunk, de nem véletlenül vált sikertörténetté az úttörő e-ink és e-paper technológia, mely egyszerre hozta közelebb az olvasóhoz a hagyományos papírra nyomtatott szöveg élményét, különbözött el a szokványos kijelzőknél bevált technológiáktól és tette mindezt viszonylag költséghatékony formában. De ha olyan olcsó ez a technológia, akkor miért kerül az aktuális teszt tárgya közel 200 ezer forintba, az egyszerűbb alternatíváknak akár a négyszeresébe? Ahogy az sejthető, a kijelző mögött sokkal több minden kapott helyet, mint az a minimális hardver, ami dokumentumok, e-könyvek, pdf-ek és más szöveges, illetve képes formátumok megjelenítésére képessé teszi.

A kínai eredetű Onyx Boox – bár leginkább csak Booxként hivatkoznak magukra – 2009-ben mutatkozott be első termékével és a szimpla eBook olvasók mellett olyan eszközök gyártását tűzte ki céljául, melyek túlmutatnak a szöveges tartalmak közvetítésén. Lényegében a pda-khoz, tabletekhez hasonló interaktivitást és kibővített funkciókészlet adtak hozzá az alapokhoz, nedvességvédelemmel és hasonlókkal dobták fel az összképet. Ez a megközelítés tehát egy sor egyedi eszközt hívott életre, mely a szórakoztató elektronikát ötvözi a munkaeszközzel és ahol a közösségi média, vagy a videómegosztók tartalmai háttérbe szorultak a kreativitással és munkával szemben. A legújabb Go modell pedig ezen is csavart egyet, mert fogta az erősebben felszerelt Note szériát és még jobban lecsupaszította azt, ám ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Csomagolás, tartozékok és dizájn 

Bár a gyártónak van ajánlata 400 ezer forint felett is, azt azért a GO árából is sejthetjük, hogy egy felsőpolcos termékről van szó, melynek letisztult minimalizmusa és eleganciája minden pontján tetten érhető. Kezdve a csomagolással, melynek már a dobozát átölelő papírfekni felülete is műbőrre emlékeztet. Ez máris egy erős jelzés lehet bárki számára, aki a terméket nem ismerve kezébe veszi a csomagot, hogy valami izgalmas és valószínűleg nem filléres dolog lehet a dobozban.

A masszív fekete kartonon már csak egy diszkrét Boox felirat olvasható, míg a fedél belső felét egy extra szivacsréteg fedi, hogy a terméknek ne maradjon tere a mozgolódásra. A tetőt leemelve az eszköz egy áttetsző, műanyag védőrétegben és kellőképpen szorosan fekszik a helyén, a kiemeléséhez egy kis Boox feliratos fülecske volt a segítségemre. Ez a tasak egy ragasztócsík mentén teljesen szétnyitható, de a termékhez enélkül is hozzáfértem, mivel a védőréteg két oldalán is nyitott, így a GO-t elég volt kicsúsztatni belőle. Ez a kényelmes megoldás kifejezetten jó, utálom, amikor rétegeket kell szétcincálni meg lefejteni egy termékről, mielőtt végre hozzáférhető lesz.

A doboz bár nem túl magas, azért rejt még néhány apróságot. Mivel esetünkben egyfajta digitális noteszről van szó, jár hozzá érintőceruza is, ezen kívül viszont csak az USB kábel várt rám. Bíztam egy védőtokban vagy legalább egy egyszerű, szövet hordozótasakban, ám ha további igényeink lennének az eszköz védelmét vagy szállíthatóságát illetően, arra muszáj lesz költenünk még. A gyártó természetesen szolgál is hasonló kiegészítőkkel, így utazáskor még a mágnesesen – éppen csak –kapaszkodó stylust is alaposan a készülékhez szoríthatjuk. 

Dizájn

Akkor jöjjön is a készülék egyik, ha nem a legerősebb pontja: a látvány és a kidolgozottság. Először is a komolyabb modellekhez képest visszafogott hardveres tulajdonságok lehetővé tették a gyártó számára, hogy a GO vékonyabb legyen, mint 5 mm. Ez konkrétan azt jelenti, hogy kis túlzással éppen elég vastag ahhoz, hogy az USB-C csatlakozó alsó-felső részei jól definiálhatók legyenek. Egyszerűen manapság szuper érzés kézbe venni egy ilyen eszközt, főleg a süteménnyel megtöltött tepsikre emlékeztető okostelefonok után.

A másik pedig a sokat emlegetett stílus és megjelenés. Az elképesztően lecsupaszított, mégis elegáns látvány kifejezetten vonzóvá teszi a GO-t. Ezt a fehérben és a szürke halványabb árnyalatiban fürdő minimalizmust a hátlap finoman barázdált, műbőrre emlékeztető matériája és a készülék keretének hideg fémje teszi teljessé. A kávák persze hangsúlyosabbak, mint ami egy okostelefonnál jellemző, ám ebben a kategóriában ez nem feltétlenül probléma, sőt, a stabil fogást és az olvashatóságot is elősegíti, ha nem csak a képernyőbe kapaszkodhatunk.

Egyszerűen nehéz belekötni, bár azért nem is lehetetlen. A hátoldalt uraló plasztik betétek a széleknél enyhén kitüremkednek, ez tapintható élt ad nekik, ami nem kellemetlen, de azért észrevehető. Ezen felül azt is el tudom képzelni, hogy ezek hátlapi műanyag lapok idővel elkophatnak vagy elkezdhet elengedni a ragasztásuk, bár, hogy őszinte legyek, ezt nem tartom túl valószínűnek. Először is ez a finom tapintású hátoldali rész lényegében maga lehet a hátlap, nem csak egy extra ragasztott réteg. A teljes készülék pedig alapvetően olyan minőségérzetet áraszt, hogy nem félnék attól, hogy egyhamar megadja magát az eróziónak.

Ami a csatlakozókat, ki- és bemeneteket vagy foglalatokat illeti, nem sok mindenről tudok beszámolni. Konkrétan az egyetlen fizikai csatlakozó az alsó él közepén található USB-C port, melyet közelebbről két mikrofon, valamivel távolabbról pedig a sztereó hangszórópár egy-egy fele kísér. Bizony, Androidos készülék lévén még hangszórók is kerültek a GO-ba, tehát elméletben zenét és hangoskönyveket is hallgathatunk, sőt, akár élőszóban is beszélgethetünk másokkal, amennyiben sikerül telepítenünk kedvenc közösségi alkalmazásaink egyikét, melyre több lehetőségünk is lesz. 

Rendszer 

Kezdetben Linuxra építettek, azonban viszonylag hamar átálltak a szintén pingvines rendszerre alapuló Androidra, mely a hasonló eszközök esetén kézenfekvő választássá vált. Ez a modell az Android 12-re támasztott, alternatív "e-note" rendszert kapta meg, ami annyit tesz, hogy egy alapvetően ismerős, de a hagyományos mobilos rendszerektől eltérő, lecsupaszított megoldásról van szó. A 12-es verzió talán nem a legfrissebb, de ebben az esetben ez aligha jelent komoly problémát, hiszen amúgy is egy alaposan megvágott és kifejezetten a készülékhez igazított felületet kapunk. A legújabb verziókkal együtt érkező újítások többségére amúgy sem lenne szükség, amire mégis, azt pedig a gyártó az utólagos átalakításokkal amúgy is hozzáadta. A biztonsági frissítés pl. csak tavaly júniusi volt, ami nem a legfrissebb, de ennyi rizikót a vásárlónak sajnos vállalnia kell.

Ami kint, az van bent, tehát a felhasználói felület pont olyan letisztultra sikerült, mint az eszköz külseje, ezzel nem különbözik el számottevő mértékben a hasonló könyvolvasóktól. A lényeget képernyő bal szélére, egy függőleges oszlopba rendezték, ami a Könyvtár, Áruház, Jegyzetek, Tárhely és Alkalmazások felosztást jelenti fentről lefelé haladva. A beállításokat a bal alsó sarokban találjuk ugyanebben a sorban, mely egy szellős és jól átlátható lapon sorakoztatja föl a szükségesnek vélt lehetőségeket. Itt felül érhető el az ONYX fiók, mely extra 10 GB felhőtárhellyel kecsegtet minket a regisztrációra, míg alatta a rendszerinformációkat külön keretben láthatjuk, de itt bujkál pl. a "Gyári beállítások visszaállítása" lehetőség is.

Az itt prezentált Android változat legyen bármilyen lecsupaszított, a Play Áruháztól nem fosztottak meg bennünket, így előttünk a lehetőség, hogy kedvenc alkalmazásainkat telepítsük. Azt viszont tartsuk szem előtt, hogy ez a készüléktípus és leginkább az e-ink kijelzők alapvetően nem kifejezetten a hagyományos mobilos vagy tabletes élmény visszaadására készültek. Ezalatt értsük azt, hogy amennyiben nem kifejezetten olvasásra optimalizált tartalmakról, e-könyvekről van szó, az amúgy szuper felbontású képernyőn a látvány sokszor mosottas, a felhasználói élmény pedig kissé darabos lesz.

Ezt leszámítva minden kiválóan működik, a WiFi gyors és az alapvetően takarékos nyolcmagos processzor se várat minket sokat a telepítéssel vagy az alkalmazások megnyitásával, így leginkább csak a kijelző reakcióideje foghatja vissza a tevékenységeinket. Ha nem hiányozna a webkamera, akkor még videóhívásokat is intézhetnénk, ahol legalább a másik fél viszonylag jól láthatna minket. Ennek hiányában be kell érnünk a beépített mikrofonokkal, ha mindenképpen a GO-val szeretnénk netes hívásokat intézni.

Ami kifejezetten tetszett, azok az olvasási élményt és a kijelzőt befolyásoló bővített beállítási opciók, melyek gyűjtőhelye az E-Ink Center menüpont lenne. Lenne, amennyiben a magyar fordítás nem úgy hivatkozna rá, hogy E-InkKözép, ami talán egy fokkal kevésbé frappáns, mint az eredeti. Ezt leszámítva itt a különböző sebességmódokat találjuk, szűrőket, kontrasztmódosítókat, rendszer- és képernyőfrissítési gyakoriságot befolyásoló csúszkákat és hasonló hasznos lehetőségeket. Azt is eldönthetjük, hogy inkább a flickering (vibrálás) vagy a ghosting jelenséget (lassú pixelek miatti szellemkép jelenség) szeretnénk előtérbe helyezni a másik rovására.

Micsoda meglepetés, 2025-ben egyetlen eszközből sem maradhatnak ki az AI funkciók, melynek leglátványosabb formája a GO esetében az AI asszisztens. Bizony itt sem maradunk fejlett chatpartner nélkül, mely esetünkben ONYX fiók nélkül csak limitált formában, egy 3000-res begépelhető karakterszámon belül használható. Ez lényegében a szokásos GPT cucc, mi kérdezünk, ő válaszol, bár szokás szerint nem tökéletes. Például az első kérdésem az volt, hogy tud-e magyarul, erre angolul felelte, hogy igen. Miután megkértem, hogy mostantól magyarul feleljen, erre már magyar választ adott, de mivel a következő kérdéseknél nem kértem, hogy ezen a nyelven reagáljon, minden további válaszát angolul közölte... Mindegy is, ez is kéznél van, végül is bármikor jól jöhet, ha valaki unja a Google-keresőt, vagy csak fura szórakozásra vágyik.

Természetesen, ha szeretnénk minél kevesebb online funkciót, hálózati lehetőséget és akkuzabáló folyamatot, a legördőlő sávban kikapcsolhatunk minden zavaró tényezőt, hogy onnantól kizárólag az olvasásra koncentrálhassunk. Nyilván, aki alapből nem vágyik a felsoroltakra, azoknak ez az eszköz valószínűleg nem éri meg az árát, hiszen olyasmikért fizet, amiket nem szeretne használni, más szempontból viszont ez egy egészen sokrétű darab, ami többet rejt magában, mint azt elsőre gondolnánk róla. Nekem szimpatikus a kibővített funkcionalitás, de tény, hogy amennyiben kéznél van a mobilom is, netezésre inkább csak végszükség esetén használnám.

A vékony készülékházba egy 3700 mAh kapacitású akkumulátort sikerült belepréselni, ami a kijelzővilágítás hiányában és a visszafogott teljesítményű processzor mellett, egy hétig simán kiszolgál minket egyetlen feltöltéssel. Azt viszont mindenképp vegyük figyelembe, hogy ez leginkább általános felhasználás esetén érvényes, ami a GO esetében az olvasgatást és a rajzolgatást, jegyzetelést jelenti. A WiFi állandó nyüstölése vagy pl. az online zenehallgatás, YouTube-ozás az olvasás mellé már jobban elkezdi zabálni a telepet, így hirtelen közelebb kerülünk a szokásos okoseszközök üzemidejéhez. Ezt leszámítva a durván egy hetes használati idő szerintem egyáltalán nem rossz tőle, hosszabb utazás alkalmával pedig szinte lehetetlen, hogy legalább egyszer ne legyen kéznél egy töltő vagy powerbank, így ez szerintem simán vállalható kompromisszum.

Erények 

Hogy mit kapunk hát a GO sorozattól? Először is egy kellemesen gyors hardvert, a fedél alatt dolgozó nyolcmagos lapkának köszönhetően, melyet néhány dokumentum lapozgatásával egészen biztosan nem fogunk megakasztani. Mivel a Android fut a gépen, így a háttérben egyszerre több alkalmazás is nyitva maradhat, így például váltogathatunk a kedvenc könyvünk, a zenelejátszó és a levelezőprogram között, hogy csak egy általános példát említsek. Bár az eBook olvasók kijelzője kissé komótosan reagál a parancsokra, az SoC bírja a tempót, így végük közelebb leszünk a hétköznapokban használt funkciókhoz, mint egy szerényebb képességű modellel, mely nem rendelkezik hasonló extra képességekkel.

Ami ezen felül megkerülhetetlen, az a beépített tárhely, melyből 64 GB állhat a rendelkezésünkre, se több kevesebb. Már ez is egy raklapnyi dokumentum digitális kiadásának eltárolására lesz elegendő, de bizonyos mértékig képek és zenefájlok tárolására is alkalmassá teszi a GO-t. Utóbbival azért érdemes óvatosan bánni, mert sajnos nagyobb változat ebből a típusból egyelőre nincs, memóriakártyát pedig semmilyen formában nem kezel, kivéve, ha hordunk magunknál egy külső kártyaolvasót USB-C csatlakozóval. Sajnálatos, hogy egyre több okoseszköz veszíti el az ilyen és ehhez hasonló, hasznos képességeit. Nincs jack csatlakozó? Belefér, a legtöbben már rendelkeznek Bluetooth fej- és fülhallgatókkal. Egy microSD foglalat azonban pont olyasmi, melynek hiánya fontos lehetőséget vesz el a felhasználóktól.

Különösen úgy, hogy a GO-t alapvetően egy kreatív segédeszköznek, digitális jegyzetfüzetnek szánják, így például megjegyzéseket fűzhetünk kedvenc olvasmányainkhoz anélkül, hogy egy valódi könyvet kellene ehhez telefirkálnunk. Akár tanulásról van szó, akár csak emlékezetes szövegrészeket szeretnénk megjelölni, megjegyzésekkel ellátni, a mellékelt érintőceruza és az erre kiválóan felkészített szoftver megadja rá a lehetőséget.

Legyen szó kreatív alkotókról, írókról vagy éppen tanulmányaikat folytatókról, a szabad jegyzetelés mindenki számára hasznos opcióként szolgálhat. A különböző dokumentumsablonokkal bármilyen szövegtípust megalapozhatunk, így akár kottát, riportokat vagy bevásárlólistákat is írhatunk. Ha kevésnek találnánk a gyári sablonokat, sajátot is feltölthetünk és így tovább.

Meglepetésként ért a miniatűr hangszórópár, mely amellett, hogy egészen hangos, viszonylag torzítástól mentes, a lehetőségeihez mérten tiszta hangerőt produkált. Nyilván egy bizonyos ponton sérti már az ember fülét, de összességében megsüvegelendő a gyártó igyekezete, erre egyáltalán nem számítottam tőle. Az Android rendszer ráadásul, illetve a beépített zenelejátszó azonnal felismerte a FLAC formátumot is, szóval kb. minden adott, hogy kedvenc könyveink olvasásakor a megfelelő dallamok és ritmusok szóljanak aláfestésül.

De a lényeg, hogy mégis milyen rajta könyveket olvasni? Nem meglepő módon nagyszerű! Az élményünket persze nagyban befolyásolja majd, hogy milyen alkalmazást választunk, hiszen van belőlük bőven, mindenesetre ami Androidon elérhető, azt itt nagy valószínűséggel telepíthetjük. Nagyjából csak a megterhelőbb és komolyabb vizuális elemekkel ellátott appok nem fognak működni, illetve akár még azok is, legfeljebb nem mutatnak majd túl jól. Egy nagy hátráltató tényező azonban mégis akad, méghozzá a bevilágítás hiánya, melyet kihagyott ziccernek és egyben érthetelen hiányosságnak találok. Számos esetben meglehetünk nélküle, ugyanakkor gyakran éreztem azt, hogy most bekapcsolnám, ha elérhető lenne. Kár érte, mert manapság ez már elvárt alapfunkciónak tekinthető egy ilyen termék esetében. 

Hiányosságok 

Ahogy korábban már említésre került, az új GO esetében nem csináltak mást, mint fogták a korábbi, minden jóval megpakolt modelleket, például a Note széria számos darabját és elvettek egy nagy maréknyit az előnyös tulajdonságokból. Ám ami jót tesz az árazásnak és a hozzáférhetőségnek, az esetleg eltaszíthatja azokat a felhasználókat, akik pont a korábbi megközelítés miatt kedvelték a márkát. A teljesség igénye nélkül hiányzik az SD olvasó, nincs IP védelem víz és por ellen, de nem kapott se kamerát se kijelzőfényt, illetve egy olyan kényelmi- és biztonsági funkciót is lemaradt, mint az ujjlenyomatolvasó. Az is igaz, hogy a Note sorozatnak sem minden tagja összesíti ezeket, többek között a vízhatlanság például a Note Air 3 C-ből is hiányzik.

A lényeg, hogy aki ezeket is elvárja egy eBook olvasótól, az valószínűleg nem ezt a modellt keresi, persze az is lehet, hogy van, aki kizárólag a kijelző minősége alapján választ és bár az szerintem kiváló, valóban nem az elérhető legjobb. Mindezekért cserébe az ára jelentősen alacsonyabb a jobban felszerelt Boox modelleknél, ami egyértelműen vonzóbb ajánlattá teszi. Esetleg páran hiányolhatják a jack csatlakozót (kétlem) vagy a külső billentyűzetek csatlakozását segítő mágneses pontokat, de ma már mindent megoldunk Bluetooth segítségével, így valószínűleg emiatt sem sokan bosszankodnak. Számomra mégis az opcionálisan ki-be kapcsolható és szabályozható erősségű kijelzőfény a legnagyobb hiányosság, minden luxust elengednék, de annak illene itt lennie.

Talán még azt említhetném meg, hogy az amúgy szuperül működő tollnak nem sok helye van a vékonyka gép mellett és bár a fém keretéhez képes mágnessel kapaszkodni, azt elég bénán csinálja, legfeljebb arra jó, hogy az asztalra téve ne guruljon el a gép mellől.

Kell ez nekem? 

Az ONYX BOOX GO egy meglepően kellemes eszköz, mely az eBook anyagok kiváló megjelenítésén túl számos további erénnyel is szolgál. Mint használati tárgy egészen vonzó a szemnek, örömmel vettem kézbe és szívesen tudnám magamnál egy utazás vagy kirándulás során, akár vonaton, akár szállodában, akár sátorban kerülne elő a táskámból. Az elegáns és igényes megjelenése, illetve a karcsú készülékháza együtt nálam bőven megszolgálják a dizájnárt járó elismerést, ez pontosan annak a példája, amikor az ízléses visszafogottság jó anyagminőséggel társul.

Mit mondhatnék még? A nyolcmagos processzor tökéletesen kiszolgálja a legtöbb elvárásunkat, amit egy eBook olvasó felé támaszthatunk és esetünkben még annál is többet. Hallgathatunk vele zenét a meglepően jól teljesítő sztereó hangszórópárból és még beépített mikrofont is kapunk. A durván egy héten át kitartó üzemidő teljesen korrekt, a kijelzőt és a rendszersebességet finomhangoló opciók pedig hasznosak és egyedi lehetőségként pozitív benyomást keltenek. Mindezt a kijelzővilágítás hiánya rontja el, ami talán nem csak számomra szükséges alapfunkció egy modern eBoook olvasó esetében, ám a gyártó úgy döntött, hogy számos elviselhető hiányossága mellé ezt is felírja a kihagyott funkciók listájára.

Az Onyx Boox GO egy igényesen összerakott, kategóriáján belül szuperül teljesítő készülék, mely Androidos alapokon, WiFi támogatással kiváló társa mindenkinek, akik egy papírvékony eszközzel váltaná ki a papír alapú könyvet hurcolászásást. Néhány apróságon faraghatának, SD-kártyát például nem fogad, pedig az pont reaális felhasználói igénynek tűnik, van viszont OTG, így USBn keresztül képes külső tárhelyek kezelésére. Éppen ezért én már azzal is megelégednék, ha a kijelző megkapná a beépített megvilágítását, olvasólámpát mégsem cipelhet magával az ember mindenhová. Mindezzel együtt éppen csak lemaradt a magasabb értékelésről, én pedig bízom benne, hogy már készül a feljavított változat, mellyel tökéletes választássá válhat a felsőbb kategóriás ajánlatok között.