A modern ember kifejlődése során folyamatos változásokon ment át az evolúció nyomásának köszönhetően. Ezen alapvető változások egyike volt a nehezen megfogalmazható emberi intelligencia kialakulása is. De mit is értünk intelligencia alatt, és hogyan változott ennek szintje, mióta őseink megalkották az első kőeszközöket? Okosabbak vagyunk elődeinknél, vagy éppen ellenkezőleg, egyre kevésbé értelmessé válunk?
Gerald Crabtree, a Stanford genetikusa ez utóbbi lehetőséget tartja valószínűbbnek. A szakértő szerint, ha egy átlagos, időszámításunk előtt 1000 körül élő görög poliszlakó belecsöppenne a modern világba, valóságos géniusznak számítana közöttünk. Intellektuális képességeink ugyanis gyakorlatilag a földművelés feltalálása óta folyamatosan hanyatlanak, véli a kutató.
A Trends in Genetics oldalain megjelent kétrészes tanulmányában Crabtree felvázolja elméletét az emberi intelligencia alakulásáról. Saját bevallása szerint is további tanulmányokra és tesztekre lesz szükség annak eldöntésére, hogy van teóriájának létjogosultsága, és ahogy elmondta: ő maga lenne a legboldogabb, ha kiderülne, hogy sejtései nem helytállók.
A genetikus gondolatmenetének alapja egy egyszerű ötlet: a múltban, amikor őseink (illetve azok, akik nem érték meg, hogy őseink lehessenek) vadászó-gyűjtegető életmódot folytatva minden nap szembesültek a környező barátságtalan világ kihívásaival, a hülyeség büntetése csaknem mindig halál volt. Elképesztő evolúciós nyomás nehezedett tehát a korai emberekre, kigyomlálva közülük a kevésbé intelligens egyedeket, ezzel növelve a következő generációk értelmi színvonalát.
Az emberi intelligenciát és viselkedést Crabtree elmondása szerint nagyjából 2000‒5000 gén működése és kölcsönhatása határozza meg. Ez a bonyolult génhálózat különösen hajlamos a mutációkra, modern társadalmunkban azonban nem működik a természetes kiválasztódásnak az a folyamata, amely korábban kiszűrte az intellektust gyengítő változatok továbbörökítését.
Az értelmi képességeink hátterében álló génállomány optimalizálódása valószínűleg az Afrikából való kirajzás előtt történt meg. Az intelligencia ebben a környezetben döntő fegyvernek számított a túlélés érdekében, így ekkoriban érhette el csúcspontját az emberi értelem, véli a szakértő. A földművelés és az urbanizáció olyan változásokat hoztak az emberi életmódban, hogy egyre kevésbé tudott érvényesülni a természetes kiválasztódás folyamata.
Az intelligenciát meghatározó génállományról a kutató megállapította, hogy ha figyelembe vesszük, hogy milyen gyakorisággal bukkannak fel az emberi genomban betegségeket hordozó mutációk, egyre kényelmesebben élő őseinknek köszönhetően mindannyian legalább két olyan mutációt szedtünk össze az elmúlt 3000 év (120 generáció) alatt, amelynek köszönhetően értelmi és érzelmi képességeink alacsonyabb szintre kerültek az időutazó görög intellektusához képest.
Crabtree szerint azonban különösebben nem kell aggódni amiatt, hogy az emberiség visszafordíthatatlanul elbutul. Egyrészt a folyamat nagyon lassú, másrészt a természetes kiválasztódás korábbi könyörtelen szerepét átveszi a tudomány. Lassan megismerjük az értelmi képességeinket befolyásoló géneket és ezek mutációit, így korrigálni tudjuk majd az évezredek során bekövetkezett hibákat, mondja a genetikus.
 
